Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 8 (117. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz):
144 DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az elmúlt évszázad volt történelmünknek az egyetlen olyan korszaka, amikor három megszállás alól szabadultunk fel, az első világháború után a Habsburgeln yomás, a második világháború után a rövid, de kegyetlen nácizmus alól, míg az 1990 májusában tartott szabad választással a hosszú évekig tartó nép- és eszmeirtó, a nemes eszméket embertelenséggel behelyettesítő, az egyéniséget eltorzító kommunizmus alól. S zerencsére népünk helytállásával, nemzethű vezetőkkel átvészelte az időt, újra szabadok és függetlenek vagyunk, ugyanakkor jogos igénye, hogy mindazok, akik ebben a Házban ülnek és dolgoznak, munkájukban a nép érdekét képviseljék és öncélukat, önérdeküket helyezzék a közérdek mögé. A kormány a nép megbízása alapján arra vállalkozott, hogy függetlenségünket megerősíti, a nép szabadságát erősíti, és célja a család, a nevelés, a tudomány, a tanulás erősítése, nem utolsósorban - mint kereszténydemokrata boldoga n mondom - a szociális igazságosság megvalósítása, amely egyre több hangsúlyt kap, jelentvén, hogy az országban saját hibáján kívül ne legyen munkanélküli és nélkülöző. Ebben a munkában az ellenzéknek kötelessége támogatni a kormányt. Ugyanakkor természete sen szükség van az ellenzék építő szellemű bírálatára és javaslataira, amit a kormánynak tekintetbe kell venni. Az elmúlt másfél év során a törvényhozásban az előző kormány két pártja - a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége - munkájáb an sajnos az elveszett paradicsom, a hatalom visszaszerzésére irányuló küzdelmük, elkeseredett harcuk volt látható. Ugyanakkor ebben a küzdelemben, ebben a nem mindig méltó harcban volt és van két olyan jelenség, amelyekre fel kell hívnom képviselőtársaim figyelmét. Az egyik az, hogy sokan vétenek nyelvünk tisztasága és szépsége ellen, és nem utolsósorban egyre gyakoribbak a gyanúsítások és rágalmazások. Sokszor úgy érzem, amit még 1947ben sem éreztem ezen a helyen, hogy rendőrnyomozók beszélnek - lehet, h ogy az előző foglalkozásuk ez volt - és nem törvényhozók. Szükséges lenne - amit már ügyrendi javaslatként meg is tettem , hogy az ülésvezető elnök vagy alelnökök figyelmeztessék a képviselőt tévedéseire, és kérjék, hogy kérjen elnézést, s amennyiben nem teszi, vonják meg a szót tőle, mert ebben az Országgyűlésben csak azok szólaljanak fel, akik nyelvünk szépségét ápolják, és mások megbecsülését tisztelik. (Csige József: Akkor tegnap mi lett volna a fideszesekkel!) Igen tisztelt Országgyűlés! Az előttünk á lló feladatok valóban óriásiak. Az elmúlt negyven év szellemi és gazdasági téren végzett pusztítását nagyon nehéz egy évtized alatt helyrehozni. Az Egyesült Nemzetek Szövetségében 188 ország, míg az Európai Unióban 15 ország igyekszik a megválasztott vezet őket támogatni, segíteni abban, hogy a világbékét ápolják. A rengeteg nehézség és háború közepette már ötvenöt éve nem volt világháború, míg az első és a második világháború között csak huszonegy év telt el. (8.50) De nem kell továbbmennem, nem kell New Y orkba mennem, és nem kell Brüsszelbe mennem. Amit a magyarság, a magyar nép tanúsított az árvizek idején, mutatta azt az önfeláldozó, azt az egymást segítő munkát, amit, úgy érzem, a törvényhozóknak mindenképpen és mindenáron követni kell. Igen tisztelt Or szággyűlés! Tapasztalatom alapján állítom, hogy amennyiben az ellenzék nem szakít a gátló és - szabad mondani - sokszor mértéktelen és értéktelen munkájával, akkor az országban a nagy nehézségeket, elsősorban a szociális igazságosságot nem lehet megoldani. Tisztelt Országgyűlés! Őszintén kívánom, hogy a harmadik évezredben ez az Országgyűlés legyen egy nemes küzdelem népünk javáért, jólétéért, szabadságáért és függetlenségéért, és csak erre összpontosítsunk! Kívánom, hogy az Országgyűlé s legyen nyelvünk művelője és ne megrontója, legyen ez az Országgyűlés (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) mások személyiségének és becsületének a megvédése, nem pedig a besározása. És nem utolsósorban azt kívánom, de őszint én kívánom (Az elnök ismét jelzi az időkeret leteltét.) , hogy mindazok, akik itt
