Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. december 7 (106. szám) - A Kossuth-díjról és a Széchenyi-díjról szóló 1990. évi XII. törvény, valamint a Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. ISÉPY TAMÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
7933 Szerintem talán inkább azok szorulnának Freud és Jung mester tanítván yainak gondos ápolására, akiket a Corvinlánc és a Corvinkoszorú elnevezés, az alapító személye miatt, makacsul és konokul, kizárólag Horthy Miklósra emlékezteti. És akik megfeledkeznek arról, hogy a díjat alapító kormányzó a kitüntetést a szerzett érdeme k méltatásául azoknak kívánta adományozni, akik a magyar tudomány, irodalom vagy művészet terén, vagy a magyar nemzeti művelődés fellendítése körül kimagasló érdemeket szereztek, és ezzel kitüntetésre méltóknak bizonyultak, és történelmi ismeretéről és ném i államfői bölcsességről tanúskodik a rangos kitüntetés névadójának a megválasztása. Megfeledkeznek arról, hogy az alapítás abban az időszakban történt, amikor a nagy műveltségű Klebersberg Kunó volt a kultuszminiszter, aki nem átallott olyanokat írni és m ondani, hogy "konzervatív barátaim közül többen kérdezték, miért nem lépek fel hatalmi eszközökkel az irodalmi és művészeti modernizmus ellen - azért nem, mert ehhez nincs jogom". Megfeledkeznek arról, hogy többek között Corvinkoszorút kapott Molnár Feren c is, aki nem volt sem a kormányzó, sem a királyság elkötelezett híve, sőt a róla szóló irodalmi anekdota szerint emigráns éveiben azért nem ment el egy New Yorki Habsburgfogadásra, mert attól tartott, hogy: "Bemegyek mint Molnár Ferenc, és kijövök mint Herczeg Ferenc." Irodalmi véleménye persze nem akadályozta meg abban, hogy Herczeg Ferenccel együtt üljön a Corvinkitüntetetteknek abban a testületében, amely jogosult volt dönteni az eljövendő kitüntetésekre méltók személyéről. Megfeledkeznek arról, hogy a kitüntetések adományozásánál a tárgyilagosság érvényesült. És talán ma sem kell szégyellnünk a névsorból - az államtitkár úr által már említetteken kívül - például Dohnányi Ernő, Hubay Jenő, Korányi Sándor, Verebély
