Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. szeptember 29 (89. szám) - Az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapítása, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat; az Országos Ítélőtábla és a fellebviteli feladatokat ellátó ügyészi s... - DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz):
2378 Tamás képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Avarkeszi Dezső képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Képviselő úr, öné a szó. DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz) : Tisztelt Elnök Assz ony! Tisztelt Országgyűlés! Így egymás között maradva és az alkonyati órák felé közeledve a vita elhúzódásának és ellaposodásának elkerülése érdekében illő és üdvös lenne már elöljáróban tisztázni, hogy a kilenc részből álló törvényjavaslat ügyében miről é rdemes és miről nem érdemes beszélni. Nyilván nem érdemes vitázni arról, hogy kelle nekünk egyáltalán ítélőtábla vagy nem, mert a kérdés meghaladott, hiszen az alkotmány 45. §a és az ugyancsak kétharmados bírósági szervezeti törvény egyértelműen és kötel ezően rendelkezik az intézmény létrehozásáról, és ugyanezt indokolják és alátámasztják a magyar közjogi hagyományok is. A hagyományok tisztelete jegyében nem kímélem meg önöket a késői óra ellenére sem egy kis jogtörténeti kalandozástól, de csak röviden. A magyar bírósági szervezeti rendszerben már a XV. század második felétől működött az ítélőtábla, a tabula regia iudicaria. Az 1723. évi 26. törvénycikk szerint "Minden peres ügyet, amelyek bármely országlakót, s akár a királyi fiskust is felperesi vagy alp eresi minőségben illetik, a királyi ítélőtáblán ítéljenek meg és határozzanak el." Sőt az 1723. évi 34. törvénycikk még négy kerületi táblát is létesített Nagyszombaton, Kőszegen, Eperjesen és Nagyváradon. Majd 1725től a tiszántúli kerületi tábla Debrecen ben működött, annak érdekében, hogy "A perlekedők költségeiről s az igazság könnyebb elérhetéséről is gondoskodás történjék."
