Országgyűlési napló - 1999. évi nyári rendkívüli ülésszak
1999. június 21 (80. szám) - Az adatvédelmi biztos 1998. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - HOMA JÁNOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója, a napirendi pont előadója:
107 állampolgárokról, amely komoly veszélyt jelent a polgári szabadságra. Az internettel kapcsolatos veszélyekről a bizottságokban beszéltem, talán most nem kell erre kitér nem. Olyan új térinformatikai rendszereket dolgoznak ki, amelyekben a térinformatikát összekapcsolják a személyes adatokkal; kalóz CDket lehet ma Magyarországon vásárolni titkos telefonszámokkal - ezt a sort sokáig lehetne folytatni. Szeretném tartani az ígéretemet, de még egy dologra szeretném felhívni a figyelmüket, ami nagyon érdekes dolog. Az Európai Unió éppen vizsgálja Magyarországot is, ahogy más Európai Unión kívüli országot is abban a tekintetben, hogy az európai uniós direktíva tekintetében adekv át védelmet nyújtó országe Magyarország. Ez a vizsgálat kiterjed arra, hogy az európai uniós direktívának mennyiben felel meg a magyar joggyakorlat. Ebben egy érdekes fénytörés van, hiszen a magyar adatvédelmi törvény korábbi, mint az európai uniós direkt íva, erről már tavaly is beszéltünk. Minél gyorsabban összhangba kellene hozni a két jogszabályt, és ennek a feltételei adottak, mert minimális változtatásokról van szó, de addig, ameddig Olaszország, Görögország vagy Lengyelország és Szlovákia is gyakorla tilag az uniós direktívának a fordítását adta ki nemzeti jogszabályként, addig Magyarországon az adatvédelem nagyon is a társadalom szövetében bentlévő, eleven jog. (21.20) Azon kívül, hogy benne van a társadalom szövetében az adatvédelem, egy sor szektorá lis törvényünk is van már az adatvédelemből, ugyanakkor a magyar adatvédelmi törvény papíron egy kicsit elmaradottabb az újonnan meghozott adatvédelmi jogszabályokkal összehasonlítva. Azt hiszem, hogy sürgős feladat ennek a bevégzése. Oda akartam kilyukadn i, hogy egy keleties, államszocialista jogi szerkezet átváltott ma Magyarországon egy nyugatiasra. Ezt nem minden megelégedettség nélkül mondom, de ugyanakkor ez természetesen nem egy győzelmi jelentés, hanem éppenséggel arra szeretném a tisztelt figyelmük et felhívni, hogy új kihívások és új veszélyek fenyegetik az információs szabadságjogokat. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Homa Jánosnak, az emberi jogi bizottság előadójának, a határo zati javaslat előterjesztőjének. HOMA JÁNOS , az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója, a napirendi pont előadója : Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt adatvédelmi Biztos Úr! Az Országgyűlés emberi jogi, kisebbsé gi és vallásügyi bizottsága 1999. május 19ei ülésén tárgyalta meg az adatvédelmi biztos J/860. számon benyújtott beszámolóját, és azt a bizottság egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta. A beszámolóból kiderült, hogy az adatvédelmi biztos esetébe n megállt az a rendkívül intenzív ügyszámnövekedés, amely az első kétkét és fél évben volt jellemző. Ahogy itt is elhangzott, az adatvédelmi biztos úr úgy ítélte meg, hogy ez egy pozitív visszajelzés a társadalomtól. Pozitív fejlemény munkája szempontjábó l is, hiszen ha tovább folytatódott volna az ügyszámok duplázódása úgy, ahogy eddig minden évben, akkor bedugult volna az adatvédelmi biztos hivatala. Említésre méltó statisztikai adatként szerepel a beszámolóban, hogy az elmúlt évben a magángazdaságban 10 százalékkal növekedett, míg az állami, önkormányzati területen 10 százalékkal csökkent a közhatalommal szembeni panaszok száma. Ebből több következtetés is levonható. Az egyik az, hogy az állam apránként elveszíti azt a monopóliumát, hogy mindig a közhata lom sérti meg a szabadságjogokat. A polgárokat e tekintetben egyre inkább meg kell védeni a többi polgártól, illetve a magángazdaságtól is. A magángazdaság kiépülésével olyan agresszív üzletpolitikával, kereskedelmi formákkal találkoznak a polgárok, amely formák egyébként máshol sem ismeretlenek, mindenesetre a magyar lakosság számára szokatlanok, és ez ingerli őket. Ez különösen vonatkozik a direktmarketingtevékenységre, a bankok nem elfogadható gyakorlatára, ami
