Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. május 4 (67. szám) - Rozgonyi Ernő (MIÉP) - a miniszterelnökhöz - "Felelős nemzeti kormány vagy helytartói rendfenntartó apparátus?" címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. JÁRAI ZSIGMOND pénzügyminiszter: - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
2393 mindenütt, hazá nkban is - ők ezt a gondot nem veszik le az állam, a mindenkori kormány válláról! Ki kell tehát építeni a lokális, átlátható méretű lelki, szellemi és anyagi megélhetés hálózatát, amit egyben az adott helyen mindenki a sajátjának is érezhet. (15.50) Mindez ek kiépülését szervezni, ösztönözni, sőt pénzügyileg támogatni kell. Előbbutóbb, tisztelt kormány, tisztelt pénzügyminiszter úr, dönteni kell: demokráciát, valódi demokráciát és felelős kormányt - vagy a demokrácia látszatát keltő, de valójában helytartói , rendfenntartó apparátust akarunke? Önök mit akarnak? Köszönöm. (Taps a MIÉP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A képviselő úr kérdésére dr. Járai Zsigmond pénzügyminiszter úr válaszol. Miniszter úr, önt illeti a szó. DR . JÁRAI ZSIGMOND pénzügyminiszter : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Viszonylag röviden tudok válaszolni: esélyegyenlőséget teremtő államot akarunk, esélyteremtő államot akarunk, nem gondoskodó és nem neoliberális államot. Úgy go ndoljuk, hogy a kormány, az állam koncepciójának kulcskérdése az esélyteremtő állam létrehozása. Ez szemben áll a paternalista állammal, amely a bölcsőtől a sírig tartó gondoskodást garantál mindenkire nézve, de szemben áll az ön által kritizált neoliberál is állammodellel is. Mi olyan államot akarunk, amely aktív állami szerepvállalást feltételez több kritikus területen, elsősorban az ön által is szorgalmazott humántőke újratermelésében és társadalmi hasznosulásában, megfelelő védelmet biztosít az öngondosk odásra önhibájukon kívül képtelenek számára is. Az egyik oldalon tehát nagyjából egybeesnek a törekvéseink azzal, hogy milyen államot akarunk. Mégis hogyan akarjuk ezt? Úgy gondolom, hogy nincs ellentmondás az esélyteremtő állam és az állami újraelosztás c sökkentése között. Valóban csökkenteni akarjuk az állami újraelosztás mértékét, az 1998. évi 47,1 százalékról 2002re a bruttó hazai termék 41,4 százalékára szeretnénk csökkenteni. Miért? Először is azért - azt hiszem, ebben is egyetértünk , mert magasak Magyarországon az adóterhek, csökkenteni akarjuk az adókat. Úgy gondoljuk, ahhoz, hogy az adóterhelést csökkenteni lehessen, az államnak bizonyos funkciókból vissza kell vonulnia vagy racionálisabban kell azt ellátnia. Ösztönözni akarjuk a gazdaság szerepl őit azzal, hogy több jövedelmet hagyunk vissza a gazdaságban, kevesebbet von el az állam. Úgy gondoljuk, hogy ezzel érdekeltebbek lesznek mind a vállalkozások, mind a magánszemélyek abban, hogy többet termeljenek, jobban termeljenek és jobban dolgozzanak. Végül pedig filozófiailag egy magántulajdonon alapuló hatékony gazdaságot akarunk létrehozni, nem pedig egy állami tulajdonon alapuló gazdaságot. Miért nem tartom mégsem ezt életveszélyesnek, önnel ellentétben? Egyrészt azért, mert a gyors gazdasági növeke dés és az infláció lehetséges csökkentése még a csökkenő elvonási arány mellett is lehetőséget nyújt az állam gondoskodásának növelésére, így több forrás jut azokra a célokra, amelyeket ön is kifogásol; másrészt azért, mert az elosztás hatékonyságát, a műk ödtetés hatékonyságát szeretnénk növelni. Úgy gondolom, hogy jelentős tartalékok vannak még az államapparátus bürokráciájának csökkentésében; az államigazgatás jobban működtethető, jobban elérhető, hogy jobb helyre menjenek a források. Végül pedig úgy gond oljuk, hogy felesleges beruházások kiszűrésével a meglévő pénz is jobban felhasználható. Összességében azt tudom önnek válaszolni, hogy egy esélyteremtő, modern államot akarunk kiépíteni, amely mellesleg az állami újraelosztás csökkentésével jár. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) :
