Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 19 (31. szám) - A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
2475 Mindezek mellett ráadásként a törvényjavaslat az ö nkormányzati támogatásra is ki akarja terjeszteni az 1,9 százalékos mértékű előirányzati zárolást. A kormányt az sem zavarja, hogy ezt az önkormányzati törvény nem teszi lehetővé. Összefoglalóan: ez a költségvetés a nehéz helyzetű önkormányzatoknak nem sok jót ígér. Módosító indítványokkal megpróbálunk változtatni ezen a helyzeten. Bízom abban, hogy kormánypárti képviselőtársaim támogatni fogják ezeket a javaslatokat. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖ K (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Szólásra következik Surján László, a Fidesz képviselője; őt Balczó Zoltán, a MIÉP képviselője követi. Megadom a szót Surján László úrnak. DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Há z! Az 1990. évi pótköltségvetést is figyelembe véve ez a tizedik költségvetés, amelynek vitáján részt veszek. Az első négy évben az infláció elleni igyekezetet, a pénzügyminiszterek görcsös akaratát, egy külgazdasági térvesztést láttam, és látom a szakmini szterek erőlködését, hogy az ágazatot felszínen tartsák. Emlékeztetni szeretnék e korszak rendszeres családipótlékemeléseire, a nyugdíjemelések körüli szenvedélyes vitákra. Akkoriban szinte minden hozzászóló abban versengett, ki adna többet az elesettekne k, majd hangosan követelte az államháztartási reformot. A következő négy évben még nagyobb lett a zűrzavar. A kormány nem a választóinak, hanem nemzetközi tekintélyeknek akart megfelelni, és ez olyan durva hibákhoz vezetett, mint a szociális ellátórendszer - elvek, meghirdetett választási programok ellenében való - megnyirbálása, az egészségügy padlóra küldése, az önkormányzatok ellehetetlenítése. Ez az első olyan költségvetés a tíz közül, melyben nem a kormánytagok egymás közti tusakodásának véres verejték ét látom. Ez az első olyan költségvetés, amelynek egységes üzenete van. Üzenet arról, hogy megváltozik az ország, helyreáll az erkölcsi rend, nem az jár jobban, aki kevesebbet dolgozik, aki kevésbé iparkodik. Nem fűnyíró szabja egyenletessé a rózsát, az ib olyát és a harangvirágot, hanem mindenki a maga belső indíttatása szerint fejlődhet. Üzenet arról, hogy a tervek - ha komolyan akarjuk - valóra válnak. A gyermek már kisebb teher, nem dönt szegénységbe. Az eddigi kormányzás abból állott, hogy a kormány elv ett és visszaadott. Most az újraelosztás dinamikája mellett megjelent egy új jelenség: az állam nemcsak elvenni és adni tud, hanem otthagyni is, ott, ahol a jövedelem létrejött. Üzenet ez a költségvetés arról is, hogy mindehhez nagyobb biztonságot kapunk, erélyesebben és hatékonyabban lesz módunk megálljt parancsolni a bűnözésnek. Végül üzenet arról, hogy a kormány az újraelosztás során valójában befektet. Minden többletforint, amelyet oktatásra fordítunk, befektetés a jövőbe. A jövő egyébként kezd jelenné válni. Néhány évvel ezelőtt eszelősnek tekintettünk volna arra a pénzügyminiszterre, aki a NATOtagság költségeit is betervezi a következő év költségvetési kiadásai közé. (Mádai Péter: Ez hol van most?) Most pedig eljutottunk oda, hogy azt kérdezhetjük, ho gy vajon elég lesze a Külügyminisztériumban a tagsági díjra tartalékolt harmadfélszáz millió akkor, ha nem áprilisban, hanem hamarabb leszünk tagok. Ha már a Külügyminisztériumnál tartok, öröm, hogy a követségek sorozatos bezárása után a következő évben h árom új misszió nyílik meg. Minden költségvetés olyan, mint egy tükör, melybe belenézve megláthatjuk az érte felelős kormány jellegzetes vonásait. Ez a költségvetés még csak egy ókori fémtükör, melyben homályosan látni; idegen alapokra épült, a valódi korm ányzati szándék inkább csak jelzés értékű. Az egyes tételeken láthatóan végigment egy meghatározott százalékra kinyitott olló, s megnyírták így például a Magyarok Világszövetségének költségvetési támogatását is. Ugyancsak hiba, szinte elírási hiba a javasl atban az, ami a kötelező 3 százalékos elbocsátás következtében felszabaduló pénzeket nem engedné bérre fordítani. Éppen a Külügyminisztériumban, ahol alig van más forrás bérfejlesztésre, feltétlenül lehetővé kell tenni, hogy a felszabaduló összegről szabad on dönthessenek. A Fideszfrakció nem fogja módosító indítványok sorozatával szétbombázni
