Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 15 (43. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ROZGONYI ERNŐ (MIÉP):
3905 Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Rozgonyi Ernő frakcióvezetőhelyettes úr, MIÉP: "Az állam által kibocsátott kötvények elosztása" címmel. Tessék, képviselő ú r, öné a szó. ROZGONYI ERNŐ (MIÉP) : Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Olvasom a Magyar Nemzeti Bank "Havi jelentés" című, 1998. évi 10. kiadványát, és azt kell mondanom, tanulságos és érdekes olvasmány, szinte minden fejez ete további gondolkodásra ingerel. Ugyanakkor tulajdonképpen semmi újat nem nyújt, olyan, mint a többi MNBkiadvány, hiszen szellemisége, elméleti alapjai kisebbrészt a klasszikus jegybanki tevékenység minden tankönyvben is fellelhető módszerein nyugszik, nagyobbrészt természetesen a monetarizmus fegyvertárának és követelményeinek felel meg. Olvasom: A költségvetési hiány finanszírozása ma már kizárólag állampapír kibocsátása útján történik. Az állampapírok tulajdonosi szektorok szerinti megoszlása azt muta tja, hogy a legnagyobb tulajdonosi szektor a "pénzügyi vállalatok összesen", 59,6 százalékban. Ha ehhez hozzászámítjuk a "külföldi, nem rezidens" tulajdont, ami 10,7 százalék, valamint a "nem pénzügyi vállalatok" 10,5 százalékát kitevő részesedését, akkor joggal valószínűsíthető, hogy a külföldi tulajdon bizonyára eléri vagy meghaladja a 6570 százalékot. Eszembe jut, amit két német gazdasági újságíró, HansPeter Martin és Harald Schuman nagy nemzetközi sikernek örvendő könyvében, "A globalizáció csapdája - támadás a demokrácia és a jólét ellen" című művében ír, többek között erről. Itt bemutatják a multinacionális cégek és a nemzetközi pénztőke urainak különféle pénzügyi csalásaiból származó és az anyaországból kimenekített, a fekete- és szürkegazdaságból s zármazó és átmosott jövedelmek útját, majd így folytatják: "Az adó elől elmenekített pénz legnagyobb részét az alapkezelők aztán újra Németországban fektetik be" - ők a német viszonyokról írnak - "nem ritkán éppen államkötvényekbe. Ezzel az állam azoknak a dósává válik, akik elcsaklizták előle adójukat, és még adómentes többletjövedelmet jelentő kamatokkal is megajándékozza őket." További idézet: "Így váltak zsarolhatóvá a nemzeti államok és kormányaik." Még egy idézet: "Ez a politikai gleichschaltolás az ál lamháztartásokon keresztül valósul meg." A globális, monetáris rendszerhez való csatlakozás "az érintett országok számára olyasmit jelent, mint egyfajta fausti szerződést, lepaktálást az ördöggel" - írja a Newsweek. Ennek következményeként, mint írják, "el kell fogadni a kamathierarchia törvényének való alárendeltséget és a kiszolgáltatottságot olyan hatalmaknak, amelyekről a legtöbb választónak elképzelése sincs." És ehhez csak még egy gondolatot: a pénzügyi szféra kezében összpontosul az állampapírok 60 s zázaléka, de ezeket az intézményeket konszolidáltuk is. Hányszoros prés ez? Az állam és az állampolgár többszörösen is áldozat. És máris beugrik egy másik vélemény. Siklaky István közgazda, volt SZDSZes kerületi polgármester a Napi Magyarországban írt egy cikket, az a címe, hogy "Akié a pénz, azé az ország". Ebben a következőket írja: "Tiszta piaci eszközökkel nem lehet kijutni a válságból, fel kell használni a szuverén államnak azt a jogát, hogy további eladósodás helyett pénzt bocsát ki, amit igenis, leh et úgy végrehajtani, hogy ne inflációt, hanem teljesítményt gerjesszen." A cikk végén felteszi a kérdést: "Negyven évig a marxizmusleninizmus dogmáira hivatkozva szolgáltuk a Szovjetunió világhatalmi érdekeit. Akkor erre tankok kényszerítettek. Tíz éve a monetarizmus dogmáira hivatkozva a pénzvilághatalom érdekeit szolgáljuk? Mi leszünk a pénzgyarmatosítók utolsó csatlósai? Nem merünk kitörni?" És máris eszembe jut egy másik idézet Kopátsy Sándortól, aki közismert balliberális közgazda, aki a Népszabadságb an december 12én megjelent interjújában ugyancsak erről beszél. Már a cím is sokatmondó: "Az államkötvénynél olcsóbb a bankóprés" - ezt aztán szépen ki is fejti.
