Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. december 8 (40. szám) - Rozgonyi Ernő (MIÉP) - a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez - "Még egyszer a magyar vasútról" címmel - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - ROZGONYI ERNŐ
3635 (FKGP): Elfogadom az államtitkár úr válaszát, hiszen előremutató a javaslat, s várhatóan törvénymódosítás előkészítése van folyamatban. Azért is örülök ennek, mert a horgászattal a gyermekeken kívül kis keresetűek, nyu gdíjasok is foglalkoznak hobbi szinten, van aki ezzel a tevékenységgel egy picit a létfenntartásához is hozzájárul. Nyilván az ő lehetőségeiket segíti az az ésszerű jogi korlát, hogy a természet védelmét, s a horgászok, de ugyanúgy a halgazdaságok, halgazd álkodók érdekeit is szolgálja. Köszönöm megtisztelő válaszát. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. A képviselő úr elfogadta az államtitkári választ. Rozgonyi Ernő (MIÉP) - a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez - "Még egyszer a magyar vasútról" címmel ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Tisztelt Országgyűlés! Rozgonyi Ernő, a MIÉP képviselője, interpellációt nyújtott be a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez, "Még egyszer a magyar vasútról" címmel. Manninger Jenő közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztériumi államtitkár úr fog válaszolni. Képviselő úré a szó, tessék! ROZGONYI ERNŐ (MIÉP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Korábbi inter pellációim a vasút - pályavasút és vállalkozóvasút - közép- és hosszú távú fejlesztésének szükségességével és pénzügyi megalapozottságával foglalkoztak. Most néhány, nem különösebben nagy költséggel járó szempontra szeretném felhívni szíves figyelmét, amel yek megfontolása segítheti, javíthatja a magyar vasút versenyképességét és talán a jövedelmezőségét is. (Folyamatos zaj.) Nagy hibának tartom, hogy a belföldi, de különösen a nemzetközi személyszállítás mostoha szerepet tölt be vasútunk marketingpolitikájá ban, annak ellenére, hogy a műszaki és a kényelmi vonatkozásokban történt már némi fejlesztés. Kérdés, hogy ha a vasút beszerezte a korszerű europullman kocsikat, amelyek valóban európai színvonalú utazást tesznek lehetővé, akkor a médiákban miért nem tal álkozunk a Magyarországot a kontinens nagyvárosaival összekötő utazási lehetőségek hirdetésével. A rádiót, a tévét hallgatva az embernek az az érzése, hogy ezekkel a viszonylatokkal csak baj van, hiszen csak akkor esik szó róluk, ha egy vonat késik. Miért kell a vonatoknak a határállomásokon - a legszebb pártállami időkre emlékeztetően - 2030 percet állniuk, ráadásul mindkét oldalon? Itt kivétel talán a BudapestBécs EuroCity. Kifelé menet semmi sem indokolja az ácsorgást, hiszen a vám mindenütt lehet mozg óvám. A határállomáson a vámot helyben el lehet intézni. A vonat műszaki ellenőrzését az indulási állomásokon lehetne elvégezni, tehát teljesen érthetetlen ez az ügy. Indokolatlan a belföldi és a külföldi személyi tarifa közötti éles arány. Igaz, hogy a MÁ V és többségében a szomszédos országok vasútjai között 3070 százalékos kedvezmények vannak, de ezek a menetrend szerint csak a menettérti jegyekre vonatkoznak. Miért? Miért kerül ugyanarra a helyjegyköteles vonatra belföldi viszonylatban kiadott helyjegy 290 forintba, míg nemzetközi viszonylatban 600 forintba? A nemzetközi tarifában a magyar kiinduló állomástól a határpontig és onnan vissza számolják csak a magyar belföldi tarifát, hiszen a vasút általánosságban nem ad más szolgáltatást a kétféle vonaton. Hogy az országközi forgalomból a MÁV számára így ne vesszen el a bevétel, meg kellene fontolni, hogy a különbséget, vagy legalább annak egy részét a környezetvédelmi pénzből finanszírozzák, hiszen nagyon fontos volna az idegenforgalomnak a közútról a vasút felé terelése. A
