Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 8 (8. szám) - Podolák György (MSZP) - a gazdasági miniszterhez - "Megoldható-e a Csepeli Csőgyár helyzete?" címmel - ELNÖK (Dr. Wekler Ferenc): - PODOLÁK GYÖRGY (MSZP):
91 tanárról megítélni, hogy vajon amit az államvizsga, illetve a záróbizottság elnöke aláírt, valóban, konkrétan aze. Én csak azt tudom, hogy a rendszer működik - a rendszer, amit egyetemnek vagy főiskolának hívnak , és azt szeretném, ha a miniszterelnök úr is ebben a tudatban írna alá, miként a köztársasági elnök úr is, hogy a rendszer, amit oktatásügynek hívnak és Oktatási Minisztériumnak hívnak, működik. Ezt nem láttam és nem látom most biztosítva, úgyhogy emiat t a válasz egy részét, az egyetértést az autonómia ügyében ugyan el tudom fogadni, de összességében nem tudom elfogadni a választ. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (Dr. Wekler Ferenc) : Az interpelláló képviselő a választ nem fogadta el. Megké rdezem az Országgyűlést, elfogadjae a választ. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Az Országgyűlés 165 igen, 112 nem, 12 tartózkodással elfogadta az interpellációra adott választ. Tisztelt Országgyűlés! Áttérünk a kérdések feltevésére. Ismé telten felhívom képviselőtársaim figyelmét, hogy a kérdések feltevésére két perc áll rendelkezésükre, és a válaszadásra is két perc áll rendelkezésre. Podolák György (MSZP) - a gazdasági miniszterhez - "Megoldhatóe a Csep eli Csőgyár helyzete?" címmel ELNÖK (Dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Podolák György, az MSZP képviselője, kérdést kíván feltenni a gazdasági miniszternek: "Megoldhatóe a Csepeli Csőgyár helyzete?" címmel. Podolák György képviselő urat illeti me g a szó. (Zaj.) PODOLÁK GYÖRGY (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! 1990től, a privatizáció kezdetétől koncepciótlanul, mindenféle iparpolitikai stratégiától mentesen, az események szabad alakulásával került sor a Csepel Műve k volt vállalatainak felszámolására, magánosítására. Ennek eredményeképpen szakmakultúrák és közel 15 ezer munkahely szűnt meg az 1994. év végéig, súlyos foglalkoztatási gondokat okozva DélBudapest kerületeiben és az agglomerációban. A csepeli vállalatok jelentős része elkezdte a talpraállást, és fejlődési pályára álltak. Ezt a folyamatot törné meg a Csepeli Csőgyár bezárása és 750 dolgozójának az utcára küldése, valamint a közvetett kapcsolódó vállalkozások további több mint 500 munkahelyének megszűnése. Kérdéseim a miniszter úrhoz a következők: szüksége vane az országnak az egyetlen varrat nélküli csőgyárára, amely az olajbányászati és a nagynyomású csöveket nemzetközileg elismert minőségi tanúsítvánnyal tudja belföldre és exportra termelni? Ha szüksége van a nemzetgazdaságnak a különben csak importból beszerezhető csövekre, csőgyártásra, milyen működési lehetőség biztosítását tartja lehetségesnek kormányzati intézkedéssel, pénzügyi intervencióval, esetleges időszakos állami tulajdonlással? Ha és amennyib en a minisztériumnak és a kormányzatnak nem áll szándékában a működtetés lehetőségének megteremtése, akkor lemond erről a 75 éve működő szakmakultúráról. A gyárbezárás esetén lehetségesnek tartjae, hogy valamely állami alapból a dolgozók járandósága kielé gítő módon rendeződjön? - mivel a törvényben előírt módon a felmondásokat október 10ével meg kell kezdeni a 750 alkalmazottnál. (16.10)
