Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 22 (12. szám) - Podolák György (MSZP) és Molnár László (FKGP) - a gazdasági miniszterhez - "Van-e megoldás a Csepeli Csőgyár és dolgozóinak megmentésére?" címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. FÓNAGY JÁNOS gazdasági minisztériumi államtitkár:
410 Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Sajnos, az Országgyűlés előtt másodszor is szólnom kell a Csepeli Csőg yárról, arról az állami tulajdonban lévő és felszámolás alatt álló vállalatról, ahol egyre kezelhetetlenebb, kilátástalan helyzet alakult ki. Magyarországon szinte példa nélküli és méltatlan az az állapot, hogy 750 alkalmazott több hónapja szinte minden jö vedelem nélkül, magára hagyatottan, esélytelenül szenvedje a naponta ismétlődő megaláztatást környezetében és sajnos a családjában is, és mindezt azért, mert helytelen döntések sorozatával, az ott dolgozó emberekre nem figyelve születtek meg a nem működő t ervek és koncepciók az ÁPV Rt. részéről. Nem elfogadható, hogy egy nagy gyár, amely 4 milliárdos árbevételre volt tervezve, mindössze 150 millió forint készlettel és 6 millió forint készpénzzel került indításra 1996ban, a minimálisan szükséges 608 milliós forgóeszközzel szemben. Ezért sem tudom elfogadni a Gazdasági Minisztérium szeptember 8án itt, a parlamentben kifejtett álláspontját, mely szerint a melegen hengerelt csövek versenyképesen importból is beszerezhetőek, így a hazai termelés pótolható, vagy is mindössze piactechnikai kérdés egy gyár bezárása, 750 dolgozó munkahelyének megszüntetése. Ha ez így működne, kevés olyan magyar ipari és mezőgazdasági termék maradhatna talpon a saját hazai piacunkon, amelyet versenyképes áron e globalizált piacról nem lehetne importálni. Mivel a Csepeli Csőgyár Rt. felszámolás alatt áll, a kormányzat lemondott a lehetséges működtetés feltételeinek biztosításáról, az esetleges befektető pedig abban érdekelt, hogy nullához minél közelebbi áron kerüljenek tulajdonába az i ngatlanok, így nem nehéz prognosztizálni, hogy a dolgozóknak járó 800 millió forintos felmondási és végkielégítési összegnek, a törvényben biztosított járandóságuknak csupán töredékét kapják meg az ezredfordulón. Külön nehezíti helyzetüket, hogy várhatóan az októberben indításra kerülő tömeges felmondáskor nem áll rendelkezésükre forrás az elbocsátás költségeihez, így előfordulhat az a lehetetlen helyzet, hogy bár felmondanak nekik, de pénzt nem kapnak, ugyanakkor nem is jelentkezhetnek munkanélkülisegélyr e. Ez azt jelentené, hogy legkevesebb 6 hónapig családjukkal együtt minimum 2500 állampolgár kilátástalan helyzetbe kerül. Tisztelettel kérem a miniszter urat, hogy ebben a nehéz helyzetben újból vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy valóban a csőgyár fel számolása, az ott dolgozók munkanélkülivé válása, utcára kerülése az egyetlen lehetséges kényszermegoldás. Kérem, mérlegelje, hogy mindezek hatására a volt Csepel Művek gyártelepén, Csepelen és környezetében további minimum 500 munkahely szűnik meg, és ez így összesen, a családokat összeszámolva 34 ezer embert érint. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ugyanakkor mindezek költsége, adóbevételkiesése, a várható munkanélkülisegély jelentősen meghaladja az azonnali érdemi dönté s bekerülési összegét. Kérdezem, hogy szükség vane varrat nélküli csőgyárra (Az elnök ismét jelzi az időkeret leteltét.); látnake esélyt arra, hogy a dolgozókat valami útonmódon kompenzálják. Tisztelettel kérem, hogy a választ Molnár László képviselőtár sam adja meg. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Az interpellációra dr. Fónagy János gazdasági minisztériumi államtitkár úr válaszol. Öné a szó, államtitkár úr. DR. FÓNAGY JÁNOS gazdasági minisztériumi államt itkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Urak! Mélységesen egyetértek képviselő úrnak a korábbi, helytelen döntésekre vonatkozó, valamint a lelkiismeretlen eljárással kapcsolatos megállapításaival. (Taps a F idesz soraiban.) Azon kérdésére válaszolva, hogy szükség vane az egyetlen varrat nélküli csőgyárra, azt mondhatom, hogy a szakmakultúra megtartása és a foglalkoztatáspolitika szempontjából valóban kívánatos lenne, de fenntartása mindená ron nem lehetséges. A jó megoldás az, ha a felszámoló egy olyan befektetőt talál, aki a szerződésben vállalja a további működtetést, és ehhez hozza a kedvező piaci hátteret is. Az értékesítés során a leglényegesebb szempont, hogy az új tulajdonos a gyár ho sszú távú működését legyen képes biztosítani.
