Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 14 (9. szám) - A kincstári vagyonért való miniszteri felelősség rendjének megváltoztatásához szükséges törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ):
206 va laha valaki is komolyan vette volna, hogy a kincstári vagyonnal mi is történik, akkor most a bírósági eseteknek a húszszorosával kellene szembenézni. (19.10) Mindezt tehette ez a kincstári vagyont kezelő szervezet, tehette, éveken keresztül tehette, kormán yokon keresztül tehette, és akkor, érdekes, nem volt olyan rendkívül fontos ügy ez a kincstári vagyon, akkor nem foglalkozott vele az Országgyűlés hosszas vitákon keresztül, hogy ki fogja kezelni ezt a vagyont, ki fogja felügyelni ezt a vagyont, akkor nem születtek ekkora problémák, pedig a vagyon jelentős része ezekben az években tűnt el. Tulajdonképpen furcsa, hogy egyszerre MSZPs, SZDSZs képviselőtársaink olyan súlyos következményt magában hordozónak látják azt, hogy a felügyelő miniszter személye megváltozik. Itt, ennél a szervezetnél bizonyos nem az volt eddig sem a fontos, és ezután sem az lesz a fontos, hogy ki a felügyelő miniszter. Ez egy huszadrangú kérdés. Itt tartalmi kérdéseket kell rendezni, mert mindegy, hogy ki felüg yeli a kincstári vagyon kezelését végző szervezetet, ha az az állami felügyelet nem teremt rendet a szervezet egészében, ha nem gondoskodik a megfelelő szellemi, gyakorlati tudással, tiszta erkölccsel rendelkező és kompromisszum nélküli, felelősséget is vá llaló vezetésről, továbbá a világos, egyértelmű és szilárd jogi szabályozási háttérről. A kincstári vagyonkezelő szervezet tevékenységét tekintve a privatizációs folyamat részeként is felfogható egy bizonyos cselekvési szegmensben. Ezzel a privatizációval is - amelyet ez a szervezet folytatott le - egyszer el kellene számolni. Az előzményeket ismerve nehéz feladat lesz, de ez alól nem lehet kibújni, ezt előbbutóbb meg kell tenni. Továbbmegyek: a törvények kijátszásával elorzott javakat vissza is kellene sz erezni. Ez sem lesz egy könnyű feladat, de ez alól sem lehet kibújni a végtelenségig. Annak reményében, hogy az új gazda jobb lesz az eddigi Pénzügyminisztériumnál, a Magyar Igazság és Élet Pártja úgy gondolja, hogy nyugodt lélekkel egyetérthet a változtat ással, és mi támogatjuk ennek az elfogadását. Magára a jogszabályra is hadd tegyek azért egy észrevételt, amit én a tapasztalataim alapján fontosnak tartok. Arra hívnám fel a figyelmet, hogy szerencsésebb volna, no meg egyértelműbb is - hogy ne lehessen ut ólag és később egymásra mutogatni , ha a módosítás 1. § (2) és (4) bekezdésében foglaltakhoz egyaránt a pénzügyminiszter és a kincstári vagyonért felelős miniszter együttes jóváhagyását írnánk elő. Higgyék el, hihetetlen módon egyértelműsítené ez az előír ás a továbbiakban a különböző társaságokban való részvételt. Kérem, fontolják meg véleményünket, és az SZDSZes, MSZPs képviselőtársaimnak mondom, hogy gondolják meg, érdemese - ha szabad ezt mondanom: - lejáratni magukat azokkal a felvetésekkel, amelyek kel meg akarják akadályozni ennek a törvénymódosításnak a megszületését. Hiszen ha ekkora felelősséget éreznek, miért nem érezték azt tíz éven keresztül? Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Or szággyűlés! Megkérdezem, kíváne még valaki felszólalni. (Kovács Kálmán jelzi hozzászólási szándékát.) Kovács Kálmán jelentkezett. KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma már egyszer kezdtem úgy, hogy nem értem, itt megint egy kicsit zavarba jöttem. Az előttem szólókra is muszáj legalább két gondolat erejéig reflektálnom. Az egyik: ha a felügyelő miniszter személyének megválasztása huszadrangú kérdés, akkor hogyhogy ezen javaslat és ezen módosítás mégis valamilyen előrelépést és valami pozitívumot jelent a MIÉP szemében a vagyonnal való gazdálkodásban? Nem tudom elképzelni, hogy a jelenlegi pénzügyminiszter személye és a Miniszterelnöki Hivatal felelős miniszterének személye közötti különbségtétel a z, amit megfogalmazott a képviselőtársunk.
