Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 15 (331. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BOROSS PÉTER (MDF):
4102 Én tehát nem gondolom azt, hogy itt valami iszonyú offenzíváról van szó, képviselő úr, én azt gondolom, hogy egy kívánatos betegbeutalási rendszer érvényesítéséről, és ezen túlmenően arról, hogy igenis, alapvetően a választott háziorvos javaslata, tanácsa alapján vegyék igénybe a rászorultak a szakrendeléseket, a kórházakat. Az t hiszem, hogy egy ilyen ésszerű rend mindenképpen összhangban áll a teherbíró képességgel, de a szakmai célszerűséggel is. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Boross Péter frakcióvezetőhelyettes úr, MDF. Megadom a szót. DR. BOROSS PÉTER (MDF) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! A hosszú téli szünet előtt és a karácsonyi ünnepek előtt fel szeretnék vetni pár olyan témát, amely a szünet alatt talán megfontolásra érdemes, mi ndenesetre annak ajánlom. Szóvá tettem már más alkalommal, hogy itt a parlamentben - az elmúlt hónapok bőven alátámasztják - egyes kormánytagokkal nem lehet vitázni; nem is jelennek meg kedd délután ezekben a kritikus órákban. Azon túl, hogy mindez házszab ályellenes, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a helyettesítő államtitkári válaszokkal kapcsolatban joggal merülhetnek fel aggályok. Adventi óvatossággal mondom: a kormány nevében elhangzott válaszokban vajon nem többe esetenként a prepotencia és a harsogási hajlam? Kérem a szünetben megfontolni, hogy a kormány rangja, tekintélye, méltósága elviselhetővé teszie az ilyen természetű megnyilatkozásokat. Egy képviselővel még elszaladhat a szekér, de aki a kormány nevében áll fel, úgy érzem, hogy több t ájékoztató jellegű, stilárisan is kifogásolhatatlan megnyilatkozásra kötelezett. Én mindenesetre szeretném, ha a szünet alatt ezen is elgondolkodnának, és azon is, hogy vajon a válaszban a trompf és a riposzt kapjae a főszerepet. Tekintsenek el a tapstól azért, mert minden szónok megkapja a maga közönségét, úgyhogy, azt hiszem, ezekben az ügyekben az újragondolás nem fölösleges. A másik kérdés, amire utalni szeretnék tapasztalatok alapján: a múltra hivatkozás. Elmondtam már, de megismétlem: 1996ban a jele nlegi parlamentben ötször annyi hivatkozás történt a megelőző négy évre, mint 1992ben a megelőző negyven évre. Három és fél év után is még mindezt a helyzetet kell konstatálni. Úgy hiszem, nem szabad itt azt mondani, hogy a megelőző kormány idején nem tör tént semmi Bős ügyében, azt kell tárgyilagos tájékoztatással előadni, hogy milyen következményekkel járt az '88as gyorsítás és a '89es leállítás. Nem azt kell mondani, hogy az Antallkormány idején rossz szívsebészeti normát állapítottak meg, hanem arra kell választ adni, hogy ha ez rossz volt, akkor az elmúlt három és fél évben miért nem korrigálták. De folytathatnám az állatállománnyal kapcsolatos állandó megszólalásokkal; arra kell választ adni, hogy '94 óta miért csökkent ilyen módon az állatállomány. Úgy hiszem, jogos igények ezek egy kormány stílusjegyeinek megítélése szempontjából. Emlékeztetek arra, aki ismeri Szabó Dezsőt, tudja, hogy egy rövid kormányzati időszakot görénykurzusnak nevezett, aztán jelenleg is köztünk lévő urak a megelőző években a keresztény kurzust ugyancsak gyakorta minősítették. Miért ambicionálja a kormány, hogy ígérgetős kurzus minősítést ragasszanak rá? (11.40) Mindaz, ami mostanában történik, mondjuk, a nyugdíjasokkal, akik kapkodják már a fejüket, hogy milyen jó is nekik; m iért nem kapják azt a tárgyilagos tájékoztatást, amely úgy szól: ha minden ígéretet '98ban betart a kormány, akkor is 1516 százalékkal rosszabbul élnek, mint 1994ben. Így kellene beszélni, nemcsak az egyik oldalát hangsúlyozni!
