Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 11 (188. szám) - Nagy Imre, mártírhalált halt magyar miniszterelnök emlékének törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP):
4748 lista. Ez egy roppant keserves dolog, és nagyon nehéz kivégzett embereknek az életét föltárni, az akkori rendkívül manipulatív ítéleteket végigelemezni, és abból megállapítani, hogy ki az a kivégzett, aki valóban mártírnak tekinthető. A lista nagyrészt ilyen embereket tartalmaz, nagyon sokakat személyesen ismertem, de én is mondhatok példát. Például Zsendovics László, aki a feleségét feldarabolta, és ezért ítélték halálra, é ppen akkor én is halálra voltam ítélve, amikor őt kivégezték, és ismerem az ő történetét, kétségtelen, hogy volt nemzetőr igazolványa, és ezért az akkori hatalom örömmel besorolta a politikaiak közé. Nekünk nem szabad ezekbe a hibákba esni. De ahogy elmond tam az általános vitában, én örömmel üdvözöltem Sándorffy Ottónak a kezdeményezését, mert valóban Nagy Imrének az emléke elválaszthatatlan az '56os mártíroknak az emlékétől, akik az életüket adták, és az emléktörvényben helyes, hogyha együtt jelennek meg. Van is erre módosító indítvány, Csákabonyi Balázs és társainak a javaslata, amelynek a szellemével teljes mértékig egyetértek és szívesen el tudom fogadni. Egyetlenegy problémám van, hogy egy ilyen nemesveretű szövegben kétszer jelenik meg a mártír szó. T ehát Nagy Imre, mártírhalált halt magyar miniszterelnök és mártírtársai emlékéről szól a törvény. Én úgy gondolom, hogy van egy nagyon szép magyar szavunk, amit hasonló szituációra már a magyar történelem és a magyar emlékezet és a magyar nemzeti múlt hasz nált, ez pedig az aradi vértanúknak a kifejezése. Ez egyértelmű, teljesen átment a köztudatba, az aradi vértanúk. És valóban nagyon nagy a hasonlóság, hiszen az aradi vértanúk se voltak egységesek, különböző nyelveken beszéltek, és volt egy közös bennük, a z, hogy a magyar szabadságharcban vettek részt és a magyar szabadságért haltak meg. De egyébként nagyon különböző emberek voltak. Most '56ra ugyanez igaz, és azért mondom, hogy egy csatlakozó módosító javaslattal, ha azt elfogadnák, akkor úgy lehetne módo sítani, hogy vértanú társairól beszélnénk, tehát Nagy Imre, 1958ban mártírhalált halt magyar miniszterelnök és vértanú társai emlékét törvényben örökíti meg. Ez még ma se hangzik koturnuszosan, fellengzősen, és ugyanakkor ebben a szövegben kiküszöböli a s zóismétlést, amit én egy picit zavarónak érzek. (20.50) Egyébként a javaslattal teljes mértékig egyetértek, és így sokkal jobb szívvel tudom elfogadni, hiszen '89ben a nagy temetésen is együtt temettük őket, együtt emlékeztünk meg, együtt kiáltottuk a nev üket, és a temetőben pedig minden mártírnak fölolvastuk a nevét. Több ezren mondtuk a nevüket. Úgy gondolom, hogy ez egy helyes és nemes módosító indítvány, amit támogatni kell. Köszönöm szépen. (Általános szórványos taps.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszö nöm szépen. Megadom a szót Gellért Kis Gábor képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én az általános vitában nem szólaltam fel. Volt ebben némi tudatosság, de legfőképpen a k íváncsiság, mert itt valamennyien Nagy Imréhez - korábban, későbben - valamilyen viszonyt kialakítottunk. És számomra igazán tanulságos volt az a vita, amelynek végén megszülettek ezek a módosító indítványok, amelyekről most a vitában szólnunk kell, és ha netán megpróbálok én is most történeti analógiákat idézni a módosító indítványok kapcsán, azt bocsássák meg nekem, de a tényről szólok. Milyen volt ez a vita? Agyonpolitizált. Keservesen, fájdalmasan agyonpolitizált vita volt, és közbenközben én magam egykét felszólalástól eltekintve nagyon rosszul éreztem magam, mert úgy gondoltam, hogy méltatlan ez az egész Nagy Imre emlékéhez. Az, hogy ebben a Házban ilyen hihetetlen politikai indulatoktól átfűtött, és valóban a mártír miniszterelnök emlékéhez föl nem érő megnyilatkozásra ragadtatták magukat képviselőtársaim. Én magam támogatom azt a módosító indítványt, amely a 3. pontban szerepel, ez így korrekt. De van ennek egy történeti analógiája. 1948ban a Magyar Országgyűlés itt, ezekben a sorokban
