Országgyűlési napló - 1994. Az Országgyűlés alakuló ülése
1994. június 28 (1. szám) - Dr. Boross Péter miniszterelnök beszéde - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BOROSS PÉTER miniszterelnök:
29 Meggyőződésem, hogy a jövő igazolni fogja törekvéseinket, hogy a tulajdonban és az emberi méltóságon esett sérelmeket a kárpótlási törvény keretében oly módon kívántuk - lega lább részlegesen - enyhíteni, hogy az tulajdonszerzés formájában egyben egy új polgárság kialakulását és a magántulajdon megerősödését is szolgálja. Nem szabad elfelejtenünk, hogy úgy kellett a piacgazdaság kiépítéséhez hozzákezdenünk, hogy annak mindkét e leme - a tulajdonos is és a tőke is - hiányzott hozzá. Nem teremtett e történelmi feladathoz kedvező feltételeket a 21 milliárd dolláros államadósság, a keleti piacok összeomlása, a balkáni háború és az utóbbi másfélkét esztendőben tapasztalható tartós vi lággazdasági recesszió. (14.30) Mindezt súlyosbították az elmúlt fél évszázadban elhanyagolt és elmaradott infrastrukturális viszonyok, és úgy vélem, felesleges emlékeztetni iparunk strukturális és technikai állapotára, a termelőszövetkezetek '80as évek végére kialakult helyzetére. Nem volt könnyű tehát az átvett örökség. Ehhez képest - nem tagadva a meglévő súlyos feszültségeket - más az a hagyaték, amelyet átadunk, hiszen '89 és '93 vége között 18 százalékról közel 60 százalékra nőtt a magánszektor rés zesedése az előállított javakban; több százezerre nőtt a magánvállalkozások száma, és Magyarország vonzotta e térségben a külföldi tőke legmagasabb arányát. A szabad kereskedelmi megállapodásoknak olyan rendszerét hoztuk létre, amely ma már az ország külke reskedelmi kapcsolatainak 70 százalékát öleli fel, és az Osztrákmagyar Monarchia felbomlása óta nem tapasztalt kereskedelempolitikai környezetet alakított ki Magyarország számára. A történelmi mértékű társadalmigazdasági változásért a vállalt árat meg ke llett fizetnünk. Soha nem hallgattuk el a nemzeti jövedelem csökkenését, a 13 százalékra növekvő munkanélküliséget, a költségvetés, a fizetési mérleg gondjait, a privatizáció ellentmondásait, a '92ig felfelé kúszó inflációt, és azt sem, hogy a kormányzatn ak sem sikerült mindig optimális döntéseket hoznia. Mindezek ellenére sem hallgatható el, hogy a sokszor vitatott és ellenérzésekkel fogadott intézkedések hatására számos negatív tendencia megfordult. Az inflációs ráta már '92től mérséklődik; '93 áprilisa óta csökken a munkanélküliség, és ma nem haladja meg számottevően az európai átlagot. Tavaly megkezdődött az ipar növekedése, amely az idén igen határozottan folytatódik; túljutott mélypontján az építőipar is, sőt '94ben jelentős teljesítménynövekedés vá rható a beruházásoknál és a mezőgazdasági ágazatban. A Kormány mindig tisztában volt azzal, hogy az agrárgazdaság az egyik kulcskérdése az átalakítási folyamatnak. Ma már vitathatatlan a mezőgazdaságban is a magángazdaság túlsúlya; a kis- és középü zemek, a bérleti vállalkozások a mezőgazdasági termékek többségét állítják elő. Nem hirdethetjük, hogy befejeződött a gazdasági rendszerváltozás és főleg a gazdaság rendbetétele, hiszen az államháztartás reformja, a fizetési mérleg gondjai még a következő parlamenti időszakban is kulcskérdésként kell hogy szerepeljenek. Azt azonban állíthatjuk, hogy hosszú és minőségi változást eredményező útszakaszt tettünk meg a szociális piacgazdaság irányában, a vidék felemelésében, megváltozott civilizációs viszonyaib an, az elmaradottság felszámolásában. Az államhatalom totalitása után kialakult az önkormányzatok rendszere is, régiónkban páratlanul erős autonóm vonásokkal. Nincs azonban fellendülés, nemzeti megújhodás az ország szellemi, erkölcsi, kulturális életének új alapokra helyezése nélkül. Ez a felismerés vezette a leköszönő Kormányt akkor, amikor nagyon hosszú és széles körű szakmaitársadalmi egyeztetés alapján új fejezetet nyitott az oktatás területén. Az emberi jogok alkotmányos elvei alapján civil szervezet ek százai erősítik a demokrácia társadalmi bázisát, és jött és jön létre a közösség által is ellátható állami feladatok átvállalása jegyében a köztestületek kiterjedt rendszere. Az egyházak hitéleti, oktatási és szociális célú feladataikhoz eddig visszakap ott ingatlanaikkal elnyerték működésük kezdeti lehetőségeit. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a térség országai közül négy évvel ezelőtt egyedül Magyarország választotta a szociális piacgazdaság modelljét. Magyarország kísérelte meg legerőteljesebben tér ségünkben a gazdasági versenyképesség és a társadalmi méltányosság
