Országgyűlési napló - 1994. évi tavaszi ülésszak
1994. március 7. hétfő, tavaszi ülésszak 9. nap (366.) - Az ülés megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP)
642 Nem hátrány, ha ebben a két intézményben kevesebb lesz az elfogult gyűlölet hangja – mindkét oldalon – , nem hátrány. Nem hátrány. Ha van kölcsönösen nem tetsző e két intézmény munkájában – mert van – , akkor azokon változtatni kell. Egyet nem lehet azonban: ahogy önök nem vonták kétségbe a Rádió és a Televízió vezetőinek szuverén döntéseit, amikor megfelelt politikai felfogásuknak, akkor kérem, ne vonják kétségbe most sem, amikor úgy tűnik, kevés bé felel meg. Ennyit a tárgyilagosság mégiscsak megkövetelne. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Gál Zoltán, a Magyar Szocialista Párt frakcióvezetője szót kért. Napirend előtti felszólaló: Dr. Gál Zoltán (MSZP) GÁL ZO LTÁN, DR. (MSZP) Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Boross Pétert hallgatva… (Miniszteri közbeszólás: Miniszterelnök urat!) …köszönöm, miniszter úr. Boross Péter miniszterelnök urat hallgatva az jutott eszembe, hogy egy politikusnak két képességgel kell ren delkeznie. Az egyik az, hogy lényegtelen dolgokat képes legyen nagy jelentőségűnek bemutatni; a másik pedig, amikor lényeges dolgokat képes legyen – hogy mondjam – elsekélyesíteni. (16.00) Boross Péter miniszterelnök úr hozzászólásában abbéli politikusi ké pességéről tett tanúbizonyságot, amikor is egy politikus képes jelentős dolgokat – hogy úgy mondjam – elsekélyesíteni. Tehát Boross Péter miniszterelnök úr elfeledkezett néhány dologról. Az egyik az, ha ez az egész rádiós elbocsátás azért van, mert néhánya n a folyosón szaladgálnak és ráadásul még káromkodnak is, akkor ő, aki jogász, és a jogászi tudást, nem tudást emlegette a beszédében, miért nem kérdezte meg esetleg az alelnök úrtól: indítotte fegyelmit ezen urak ellen és ennek alapján szabtáke ki az el bocsátásbüntetést? Legjobb tudomásom szerint ilyesmiről nem volt szó, márpedig úgy gondolom, egy közszolgálati intézményben a közalkalmazottakról szóló törvényt lenne szükséges alkalmazni és aszerint eljárni. De itt nem ez történt. De hát ezt csak úgy mell ékesen mondom. Ami ennél fontosabb: láthatóan miniszterelnök úr nem kísérte figyelemmel a Rádió teljhatalmú alelnökének nyilatkozatait. Hiszen miniszterelnök úr hoszszasan magyarázta, hogy itt tulajdonképpen nincsen másról szó ebben a dönté sben, mint néhány fegyelmezetlen ember elbocsátásáról, ami tulajdonképpen nem is olyan nagy ügy, és egyébként is miért nem szólt az ellenzék akkor, amikor másokat elbocsátottak. Tisztelt miniszterelnök úr! Szeretném a figyelmébe ajánlani, hogy Csúcs teljha talmú alelnök úr a rendszerváltozás végrehajtásaként kezeli ezt a dolgot, ahogy erről nyilatkozott. Nem arról van szó, hogy néhány renitens embert elbocsátanak. Ez Csúcs úr felfogása szerint és Csurka képviselőtársunk felfogása szerint: rendszerváltozás a Rádióban. Ehhez képest nem értem, hogy miniszterelnök úr miért tekinti ezt a dolgot olyan csekélységnek. A másik dolog pedig, tisztelt miniszterelnök úr, a választásoknak a tisztasága, amit ön szóba hozott. Azt hiszem, a választások tisztaságához szükség v an arra is, hogy a közszolgálati intézmények élén olyan emberek álljanak, akik pártatlanok, és nem egy meghatározott értékrend szerint politizálnak. Márpedig a Rádió teljhatalmú alelnöke egy nyilatkozatában, amikor is megkérdezték, hogy indule a képviselőválasztáson, azt válaszolta, hogy nem indul. De beszélt arról, hogy milyen program alapján indult volna. Azt nyilatkozza a Rádió teljhatalmú alelnöke – arra a kérdésre, hogy milyen programmal, milyen politikai platformon indult volna, azt válaszolja – , ho gy "egyfelől a nemzeti erők összefogását tartom meghatározó jelentőségűnek". Azt hiszem, ebben az országban az, hogy "nemzeti erők" nagyon jól behelyettesíthető konkrét pártra vagy pártokra. Aztán azt is mondja a Rádió alelnöke, hogy "az összefogásért szer ettem volna munkálkodni a keresztény
