Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 16. kedd, őszi ülésszak 25. nap (343.) - Kérdések - ELNÖK (Vörös Vince): - WESZELOVSZKY ZOLTÁN, DR. (FIDESZ)
1769 millió forintos részvényplakettról megtörtént, ezek azonban fizikailag nem kerültek át az OTF állományába, tehát egy döntési ígérvényről van szó. Ez részben az egyik oka annak, hogy itt leálltak a folyamatok. A másik ok az, hogy az önkormányzatok bekerülvén a feladatukba, egy olyan döntést hoztak, hogy vagyonmozgás az egészségügy- és a nyugdíjágazatban egyaránt csak elnökségi döntéssel következhet be. Ez a fék — érzésem szerint — elvben helyes. Most nem erről az ügyről beszé lek, hanem általánosságban arról, hogy ez egy felelős magatartás volt az önkormányzatok részéről. Problémaként merül fel az, hogy törvényi megoldások szükségeltetnek annak tisztázására, illetve azoknak a szabályoknak a megalkotására, amelyek az önkormányza tok vagyonkezelési jogosítványait jelentik. A jelenlegi törvényi megkötöttségek is nagyok, és komoly aggályok merültek fel mind a főigazgató, mind az önkormányzat elnöke vagy elnöksége részéről a tekintetben, hogy jogi értelemben — nem célszerűségről beszé lek — az elgondolt alapítványi konstrukció megálljae a helyét. Gondoljunk bele, az alapítványok körül mindenfajta hátsó gondolatok is megmegjelennek, és én valóban nem örülnék, ha egyszer egy olyan interpellációra kellene felelnem — fölhatalmazást kaptam a most kimondandó névtől, tehát nem sértem meg a személyi jogait — , hogy ha mondjuk az egészségpénztár főigazgatója a vagyon egy részét Sándor László és Baráti Köre Fönntartásáért című alapítványba utalta volna át. Azt hiszem tehát, hogy érthető, mire gon dolok. (14.30) Itt meglehetősen komoly kontrollra van szükség annak tisztázására, mikor, milyen körülmények között, milyen felhatalmazással lehet ezt az önkormányzati tulajdont alapítványba kivinni. Képviselő úr kérdésének második részét kicsit nehezen tud om értelmezni, hiszen a fölvezető részben támogatólag szólt arról a szakmai koncepcióról, ami ott az OMÜI — tehát a munkaügyegészségügyi intézet — és a csepeli lakosság érdekeiről szól. Ebben egyetértés van mind az önkormányzat elnöke, mind a főigazgató, de elsősorban a főigazgató, az elképzelt alapítvány és a Népjóléti Minisztérium részéről. A koncepció tehát adott. A megvalósítás útjában jogi akadályok állnak. A kérdés harmadik része arról szól, hogy a kérdés végleges rendezése érdekében 1. a minisztériu m továbbra is támogatja azt az intézményt, fontos számunkra: az üzemegészségügyi feladatok Csepelen túlmutató, országos jelentőségűek; 2. a végleges rendezés érdekében nem jogi, hanem informális eszközökkel ígéretet kaptam arra, hogy az érintettek vezetői szinten leülnek, és röviden rendezik azt a kérdést, amely apparátusi szinten — az elnökség döntésének megfelelően — íróasztalfiókba kerül. Ebben az ügyben a képviselő úr aktivitásának — már nem először — jelentős szerepe van, amelyet ezúton is megköszönök . (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Dr. Weszelovszky Zoltán, a Fiatal Demokraták Szövetségének képviselője kérdést kíván feltenni a művelődési és közoktatási miniszternek Mi a helyzet a közoktatásfejlesztési alappal? címmel. Weszelovszky Zoltán képvi selőtársamat illeti a szó. Kérdés: Dr. Weszelovszky Zoltán (FIDESZ) — a művelődési és közoktatási miniszterhez — Mi a helyzet a közoktatásfejlesztési alappal? címmel WESZELOVSZKY ZOLTÁN, DR. (FIDESZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Á llamtitkár Úr! Mint ismeretes, 1988 őszén az akkori Művelődési Minisztérium az iskolai szintű innováció ösztönzésére létrehozta a közoktatásfejlesztési alapot. A magyar iskolaügy történetében ekkor fordult elő először az, hogy az oktatásért felelős minisz térium a saját hatáskörében — de nem hivatali módszerekkel — kívánta előmozdítani az
