Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. november 26. kedd, az őszi ülésszak 28. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ)
1903 Úgy vélem, hogy az előzőekben felsoroltak elégséges garanciát adnak arra, hogy egyetlen pillanatra sem hagyjuk figyelmen kívül a magyar állam érdekeit és az állami vagyon védelmének szempontjait. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vi nce) : Köszönöm pénzügyminiszter úr válaszát. Viszontválaszra átadom a szót Kuncze Gábor képviselőtársamnak. KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Miniszter Úr! Szigetszentmiklós és vonzáskörzete lakóinak foglalkoztatásában já tszik jelentős szerepet a Csepel Autógyár, egyébként a Pestvidéki Gépgyárral és a Szerszámgépipari Művek Fejlesztési Intézetével együtt. A Szerszámgépipari Művek Fejlesztési Intézetének felszámolása a napokban fejeződik be, a Pestvidéki Gépgyár ellen a fel számolás folyamatban van, ennek kimenetele erősen bizonytalan még. A Csepel Autógyár esetében pedig, ugye, a szanálás indult meg együtt az Ikarusszal. Ebben a térségben az utóbbi egymásfél évben több ezer ember veszítette el a munkahelyét, és ebben a ker etben kell vizsgálni azt, hogy mi folyik a Csepel Autógyár szanálása körül. Biztosítani szeretném miniszter urat, hogy én is tisztában vagyok a szanálás mint pozitív eljárás fogalmával. Sőt továbbmegyek: a dolgozókat is felvilágosították, hogy a szanálás t ulajdonképpen "gyógyítás"t jelent - ők ugyan most úgy érzik, hogy a Csepel Autógyárat ledöfték, hogy ne ficánkoljon a gyógyítás közben, és ezért kerestek meg engem azzal, hogy interpelláljak ebben a kérdésben. Továbbra is áll az a megállapítás, hogy a Cse pel Autógyárban létező mintegy 12 ezer darabos alvázgyártásra létrejött kapacitást figyelmen kívül hagyva a szanálás alatt az Ikarus további több ezer darab alváz gyártására épített ki saját termelőkapacitást. Ezzel az a probléma, hogy ebben az esetben a C sepel Autógyárnál már meglévő hasonló kapacitás teljesen feleslegessé vált, miközben egyébként tudomásom szerint a jelenlegi piaci igény esetleg 6 ezer darab autóbuszra vonatkozik. Itt meg szeretném említeni, hogy a pályázatot végül elnyert szovjet vállala t egy 6 ezer darabos kontingenssel rendelkezett, ezt még Szergej Pavlov miniszterelnök írta alá, illetve oldotta fel a bartertilalmat 6 ezer autóbusz gyártása erejéig. És azért itt nem lehet azt mondani, hogy az, hogy Szergej Pavlov az ígéretét ne tartaná be, az ki van zárva, mert ő most be van zárva egyébként… (Derültség.) Szeretném felhívni a figyelmet arra, amivel a válaszban nem találkoztunk, hogy az Ikarus járműgyár több milliárd forinttal tartozott a Csepel Autógyárnak, ennek összege most már a 3 mil liárd forintot meghaladja. Ezt a tartozást és egyébként az Ikarus más tartozásait is bevitték a részvénytársaságba, egyébként a hitelezők hozzájárulása nélkül. Ugyanakkor viszont magát a részvénytársaságot olyan elégtelen pénzmennyiséggel hozták létre, ame ly valószínűleg még a működésének a lehetőségeit is megkérdőjelezi, nem pedig azt, hogy egyáltalán, most figyelembe véve a piaci bizonytalanságokat is, visszafizetné az adósságát. Márpedig ha a Csepel Autógyáron rajta marad a több milliárd forintos pénzhiá ny, ő sem fogja tudni kielégíteni a szállítóit. Ebben az esetben pedig képtelen megszervezni a gyártását, mert ma már szállítani se nagyon szállítanak a részére. Ugyanakkor viszont ott van a nyakán egy olyan másfél milliárdos készlet, amelyet felhasználhat ott volna autóbuszgyártás céljaira; mint ahogy Ön említette, megállapodás van a vállalatok között, hogy ezt az Ikarus Rt. átveszi. Erre a mai napig nem került sor. Az Ikarus Rt. piaci lehetőségeinek függvényében kerülhet rá sor, akkor, ha majd az Ikarus Rt . fizetőképes lesz - ilyen tételben ez azonban most nem tűnik biztosítottnak. Végül is én az interpellációmmal arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy itt elértéktelenedett az állami vagyon, hiszen a Csepel Autónál erre a célra rendelkezésre álló k apacitások kidobhatók, a Csepel Autónál erre a célra rendelkezésre álló készletek leértékelődnek, ugyanakkor ilyen adósságteher mellett nem valószínű, hogy megfelelő áron értékesíthető a Csepel Autógyár mint eszköz. Ennek következtében viszont ismét több e zer embernek, több ezer családnak a megélhetése vált veszélyeztetetté a térségben. Lassan el lehet mondani, hogy ez egy ipar sújtotta
