Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-58

4811 Az Országgyűlés 58 ülése, 1989. szeptember 28-án, csütörtökön 4812 én ezt tényleg egy iskolai, egyetemi vonalon tudnám elképzelni. Elnézést kérek a hozzászólásért. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: A honvédelmi miniszter úr kíván szólni. KÁRPÁTI FERENC honvédelmi miniszter: Kérem, tisztelt Országgyűlés! A kérdés — mint mondottam — elég bonyolult. Engedjék meg: néhány példát elmondok. Az esztergomi volt egyházi iskola, amely egy műemléképület, régen az akkori igényeknek megfelelt. Talán nem veszi rossz néven Paskai bíboros úr — amikor legutóbb beszélgettünk erről —, hogy most elmondom: ő mondta el! Kiderült, hogy ha a mai igényeknek megfelelően ugyancsak ilyen iskolának akarják átalakítani, közel egymilliárdba kerül. Olcsóbb, ha egy újat építenek, ezt pedig más célra használják. Hasonlóan van sok más. Hát a Grassalkovichkastéllyal mit lehet csinálni? Majd a művelődésügyi miniszter biztosan válaszol —, itt van egy ilyen kérdés. Félmilliárd forintot kell a helyreállítására fordítani. Nyilván meg kell gondolni, hogy olyan célra, hogy azért valamilyen módon ez az összeg visszatérüljön majd az állam számára. Á győri laktanyában, amely nagyon rossz állapotban van, főiskolát akarnak tervezni. Nem vagyok se építész, se nem vizsgáltam a dolgot. Lehet, hogy többe kerül az egész dolog, illetve többe kerül a leves, mint a hús, és akkor lehet, hogy egy újat kellene —, ez pedig lehet valami más, olyan módon, amiből esetleg meg lehet két föiskolát építeni. Én ezt most nem akarom egészen konkrétan erre az épületre mondani, csak példaként: hogy ennek a bizottságnak, amelyet a Kormány létrehozott, éppen ez a feladata, hogy a lehető legészszerűbb, legcélravezetőbb megoldást találja meg. Ezért kérném ebben a türelmet, a megértést. Együtt a helyi szervekkel, a tanácsokkal nézzük és vizsgáljuk. Egyébként a Budai Nagy Antal iskolának egy részét már 78-ban a HM átadta és ott szakmunkásképző intézet működik. A tanácsnak nem volt pénze, százmilliója. A szerződés azért hiúsult meg, amelyet 78-ban kötöttünk. Ezért újra meg fogjuk nézni: most vajon milyen célra, hogyan, mire lesz alkalmas, és ez vonatkozik valamennyi ilyen épületre. Köszönöm. ELNÖK: Köszönöm szépen. Roszik Gábor képviselőtársam ehhez a témához kétperces hozzászólást kíván elmondani. Kérem a két percet betartani. Megadom a szót. ROSZIK GÁBOR: Köszönöm szépen, fél perc lesz. Nyilvánvalóan sok igazság van abban, amit a miniszter úr elmondott: lehet, hogy olcsóbban meg lehet építeni két új iskolát, mint egyet felújítani. De én azt szeretném elmondani —, és ez majd az interpellációmhoz is csatlakozik —, hogyha ez így van és célszerűbb eladni az épületeket, akkor ezt ne a Kormány, ne a honvédelmi minisztérium adja el, hanem a város rendelkezzék vele, ő adhassa el és a befolyt pénzt ő használhassa fel esetleg két új iskola építésére. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Képviselőtársaim! Mivel közben soronkívüli hozzászólások, megjegyzések voltak, a miniszter úr is kifejtette még egyszer álláspontját, javaslom, hogy a szavazást ismételjük meg. Kérem a jelzőtábla letörlését. Megkérdezem újra az Országgyűlést; a miniszter válaszát eltbgadja-e? Kérem, szavazzunk. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot: a miniszteri választ 147 igen-, 137 nem-, 33 tartózkodó szavazattal az Országgyűlés nem fogadta el. Az interpellációt visszaadom a honvédelmi bizottságnak. Dr. Raftay Ernő képviselőtársunk interpellál a honvédelmi miniszterhez katonapolitikai kérdések tárgyában. Dr. Raftay Ernő képviselőtársamat illeti a szó. DR. RAFFAY ERNŐ: Tisztelt Ház! Tisztelt honvédelmi miniszter úr! Az interpelláció, amelyet Önhöz intézek, négy pontból áll. A négy pont egymással összefügg. Katonapolitikai kérdés valamennyi. Az első: a jelenlegi módfelett kiélezett bel- és külpolitikai helyzetben, amikor egyes szomszédos országok — a magyarországi belpolitikai változásokat és Magyarország újabb külpolitikai kezdeményezéseit figyelve—a politikai zsarolástól és a katonai fenyegetőzéstől sem riadnak vissza, különösen fontos a Honvéd Hadsereg, illetve most még Magyar Hadsereg védelmi erejének minden körülmények közötti megőrzése. Azt kérdezem a miniszter úrtól, hogy a mai belpolitikai viszonyok mellett, amelyeket valamennyien ismerünk, különös tekintettel a hadsereget érintő gazdasági megszorításokra, biztosítható-e, és ha igen, akkor milyen módokon a hadsereg védelmi ereje és intaktsága? Interpellációm második pontja a következő: Pacsek József tábornok úr, a hadsereg vezérkari főnöke e hónap 19-én kijelentette a sajtó munkatársai előtt, és a 20-ai újságokban bizonyára valamennyien olvasták, hogy rémhírnek kell tekintenünk román szövetségesünk — ezt idézőjelben mondom, bár jogilag kétségtelen — Magyarország elleni katonai akcióját. A vezérkari főnök úr kijelentette: a magyar és a román katonai vezetés között töretlen a bizalom, folyamatosak a kapcsolatok. Tudván azt, hogy ki, illetve kik a román fegyveres erők parancsnokai, kérem a miniszter urat, legyen szíves magyarázza meg, mit jelent a vezérkar főnökének kijelentése erről a bizonyos töretlen bizalomról, és milyen konkrétumokban mutatkozik meg. A román határ mellett élő lakosság képviselője lettem, és a lakosság állandó érdeklődésére hivatkozva kérdezem, hogy a magyar hadvezetés megtette-e a szükséges intézkedéseket az esetleges román katonai betörés ellensúlyozására? (Miután a teremben derültséggel vegyes moraj erősödik fel, a képviselő megjegyzi, hogy volt már ilyen 1916-ban, amire nem számított a magyar hadvezetés.) Interpellációm harmadik pontja úgy hangzik: A Varsói Szerződésbe tömörült országok ma különböző politikai utakra léptek, amely utakról a legmagasabb szinteken is viták zajlanak. Nagyon lényegesnek tartom azt, hogy a Varsói Szerződés katonai vezetése milyen álláspontot foglal el a jelenlegi közép-európai politikai