Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-22

1465 Az Országgyűlés 22. ülése, 1983. október 20-án, csütörtökön 1466 Az iparban foglalkoztatottak száma 1979-ben kezdett csökkenni, (de az élelmiszeripari ágazatban még 1982-ben is nőtt). A csökkenés elsősorban a három műszakban dolgozó könnyűipari ágazatot sújtotta. A munkaerőmozgás egy része a mezőgazdasági kisegítő üzemágakba irányult. Ennek ellenére a mezőgazdasági termelőszövetkezetek alaptevékenységen kívüli árbevétele még mindig az országos átlag alatt van. Az ipar-telepítés időszakában Békés megyében tröszti, nagyvállalati és vállalati hierarchia és technológiai folyamat legkülönbözőbb szintjén álló gyárak és üzemek jöttek létre. Az egységek nem egy esetben még ma is többirányítású lépcsővel kapcsolódnak, gyakran erős meghatározottsággal a megyén kívüli központhoz. A megye gépipari termeléséből 60 százalék, a hagyományosan jelen levő könnyűiparban is 25 százalék ez az arány. A gazdasági érdekek többszörös szűrőjén keresztül — még akarva is — nehéz megítélni valós jövedelmezőségüket. Nem kötődnek kellő mértékben a végtermékhez, a piachoz. Műszaki fejlesztés, minőségi munka csak megszabott korlátok között érdekük. Vállalkozniuk nem érdemes, vagy nincs is lehetőségük. Megyénkben, de országosan is szükségesnek tartjuk a vidéki gyárakkal rendelkező nagyvállalatok belső szervezetének korszerűsítését, a gyáregység célraorientált érdekeltségének megteremtését, önállóságuk, önelszámolásuk átgondolt fejlesztését. Tisztelt Országgyűlés! Megyénk felsőfokú végzettségű szakembereinek száma az általános fejlődéssel nem kielégítően növekedett. Feladataink megoldásához legalább 30 százalékkal több műszaki, közgazdasági szakemberre lenne szükség. Egy szervezőre megyénkben az országos átlagnál 200 fővel több ipari dolgozó jut. Legalább ilyen rossz a technikusi végzettségűek aránya, kiknek száma a mérnököknél is alacsonyabb. Közülük jelentős számban felsőfokú végzettséget igénylő munkakörben dolgoznak. Sokat foglalkoztunk a felső- és középfokú műszaki és közgazdasági végzettségű szakemberek Békés megyébe történő telepítésével és számuk növelésével. De végrehajtó státuszt elfoglaló gyáregységrendszer nem vonzó, kevés anyagi támogatást tud adni lakásvásárláshoz, és az alkotó tevékenység kibontakoztatásának sem kedvez. Ehhez járul hozzá, hogy a felsőfokú iskolahálózat történelmileg kialakult területi szerkezetéből következően sem tudjuk biztosítani a szükséges szakember feltöltődést. Határozottan törekszünk arra, hogy a legfontosabb műszaki termékeknél a felsőfokú szakemberképzés megyénkben történhessen. Ma ugyanis a megyéből műszaki egyetemeken és főiskolákon tanulók többsége nem tér vissza, hanem legtöbbje ezek vonzáskörzetében helyezkedik el. Ez is — mint tudjuk — a felsőfokú képzés egészére is igaz. Kihelyezett felsőfokú műszaki kar útján kérjük segíteni a megye szakemberképzését. A szakmunkásképzésben valamivel kedvezőbb a helyzet. Az általános iskolát végzettek fele megyei szakmunkásképzőben tanul tovább. A szakmunkástanulók 70 százaléka ipari szakmát tanul. Jelenleg 100 ipari foglalkoztatottra 12 ipari tanuló jut. Mindez, a felnőtt képzéssel együtt, biztosíték lehet arra, hogy az iparban dolgozó szakmunkások száma fokozatosan növekedni fog. Ezért is foglalkoztam többet a szakemberképzéssel és -utánpótlással, mert Békésben is határozottan állítjuk, hogy jelenünk, de még inkább a jövőnk alapvetően az emberi tudáson, a munkapad vagy a rajztábla melletti alkotó hozzáértésen múlik. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága határozatával megerősítve Békés megyében is áttekintettük iparunk eredményeit és problémáit, keressük és reméljük, meg is találjuk a népgazdasági célokat segítő továbbhaladásunk útját. Meg vagyunk győződve arról, hogy a miniszter elvtárs beszámolója, amely 1,3 millió ember munkájáról ad számot, egészében és részleteiben is hozzájárul az országos gondok és megyénk gondjainak megoldásához. Mindezek alapján a beszámolót elfogadásra javaslom. Köszönöm figyelmüket. ELNÖK: Eperjesi Iván képviselőtársunk felszólalása következik. EPERJESI IVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Tudom, hogy már valamennyien fáradtak vagyunk, hiszen hosszú volt a nap — és valamennyiünket vár a család is most már otthon. Bevallom, reggel, amikor a beosztást megláttam, megfordult a fejemben, hogy elállók a hozzászólás jogától — de két ok miatt meggondoltam magam. Az egyik ok, amiért ezt nem tehetem meg, hogy úgy az írásos beszámolóban, mint a szóbeli kiegészítésben nagyon szűkszavúan szólt a miniszter elvtárs a bányászatról. S szerintem a bányászat az ipar egyik fontos ágazata. A másik ok, amiért meggondoltam magam, hogy választókörzetem nagy része bányász, és tudják, hogy ma hozzászólásra készülődtem, s hétfőn nem valószínű, hogy megdicsérnének, ha eláltam volna a hozzászólástól, amikor találkozom velük. Éppen ezért ígérem, hogy rövid leszek, mivel utolsó előttinek kellemetlen hozzászólni. Az egyik képviselőtársunk Kossuth Lajost idézte — én ragoznám ezt az idézetet: ha igaz az a mondás, hogy a nemzet az ipar nélkül félkarú óriás, akkor én úgy ragoznám, hogy az ipar pedig a bányászat nélkül szintén félkarú óriás és úgy érzem, ez is igaz. Éppen ezért én a miniszter elvtárstól több szót vártam volna — személy szerint — a bányászatról. Mérei képviselőtársam szólt a bányászat egyfajta formájáról, a mélyművelésről — hadd szóljak én most egy speciális bányászatról: a külfejtésről. Teszem ezt azért, mert sajnos olyan tapasztalataim vannak, hogy ma még, amikor azt a szót halljuk, hogy bányászat, akkor egyértelműen csak a mélyművelésű bányászatra gondolunk. Ez ma már nem így van. Igaz, hogy a Mátraaljai Szénbányák Vállalatnál mindössze 6000-en műveljük ezt a speciális bányászkodást — de eredményesen és jól műveljük. A hozzászólásomból ez ki fog derülni. Hazánk egyetlen és legnagyobb lignittermelő külfejtésének párttitkára vagyok, húsz éve dolgozom az üzemnél, éppen ezért van némi tapasztalatom a külfejtéses bányászkodás hasznosságáról és hátrányairól is, mert ilyenek is vannak. Hozzászólásomban nem akarok propagandát