Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-24

1807 Az Országgyűlés 24. ülése, 1973. december 20-án, csütörtökön 1808 tosítja. Ennek várható költsége 6—7 millió fo­rint. Négy- vagy többgyermekes dolgozóink gyermekei számára ingyenes óvodai, illetve böl­csődei elhelyezést biztosítunk. Az évenkénti munkaruhaellátást ki kívánjuk terjeszteni a Csepel Művek valamennyi dolgozója részére. A Csepel Művek gyermekgondozási segélyt élvező nődolgozói a munkában álló dolgozókhoz hasonlóan, éves bérfejlesztésben részesülnek. A bérfejlesztés folyósítása akkor történik meg, amikor az édesanya munkába lép. Kísérletkép­pen több üzemünkben szörp- és feketekávé­automatákat állítunk fel — hogy csak egyet­kettőt ragadjak ki a 18 pontos pótvállalásból. Kedves Elvtársnők! Kedves Elvtársak! Az utóbbi napokban, hetekben hírközlő szerveink, a sajtó, a rádió, sokat foglalkozott a fűtőolaj­ellátás kérdésével is. A tartós hideg, a megnöve­kedett fogyasztás helyenként némi fennakadást is okozott a folyamatos tüzelőanyag-ellátásban. Az ÁFOR illetékes vezetőjével történt beszélge­tésem alapján mondhatom: a zavartalan ellátás­hoz megfelelő olajtartalék áll rendelkezésre, még akkor is, ha átmenetileg a szállítási és a töltési nehézségek miatt egy időben minden igényt nem sikerült kielégíteni, örömmel vesszük tudomá­sul, hogy a XXI. kerületi ÁFOR-telepen a na­pokban kezdte meg működését egy 80 millió fo­rintos beruházás, ahol napi 10 ezer kanna ola­jat töltenek, megkönnyítve a fogyasztók kanná­zott fűtőolajjal való ellátását. A csepeli, de egy­ben a nagybudapesti olaj kályha-tulajdonosok ne­vében mondok köszönetet azért a figyelmessé­gért, amely, úgy vélem, mindennapi apró bosz­szúságaink egyikét fogja megszüntetni. Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül annyit az elmondottakhoz, hogy jóllehet az 1974. évi fel­adatok még feszítettebbek az előző évieknél, de erőt merítünk a mindennapok harcához azokból a nagyszerű célokból, amelyeket pártunk és kor­mányunk az egész dolgozó nép anyagi és kultu­rális felemelkedése érdekében dolgozott ki, és vitt a megvalósítás útjára. Köszönöm figyelmüket! (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Kovács Lajos képviselőtársunk. KOVÁCS LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! IV. ötéves tervünk felén túljutva egyre növek­vő figyelemmel kísérjük, hogyan valósulnak meg a tervidőszakra kitűzött céljaink, milyen ered­ményeket értünk el pártunk X. kongresszusa határozatainak végrehajtásában, a társadalmi, gazdasági élet különböző területein. A népgazdaság 1973. évi fejlődéséről rendel­kezésre álló adatok és a pénzügyminiszter elv­társ expozéja alapján megállapítható, hogy tár­sadalmi, gazdasági fejlődésünk dinamikus, az életszínvonal a terveknek megfelelően növek­szik. Fejlődésünket segíti az a körültekintő hely­zetelemzés és feladatmeghatározás, melyet pár­tunk Központi Bizottsága 1972. és 1973. novem­berében elvégzett. Az 1973. évi terv teljesítése — több ágazat­ban túlteljesítése —, azt tükrözi, hogy a pártha­tározatokban feltárt, a fejlődést gátló jelenségek megszüntetésére megfelelő állami intézkedések történtek, eredményeik a gyakorlatban jelent­keznek. Az előterjesztett 1974. évi népgazdasági terv- és költségvetés megítélésem szerint reáli­san, helyesen tartalmazza az 1974. évben meg­valósítandó célokat, azok anyagi feltételeit. A népgazdaság tervszerű fejlődésére vonat­kozó megállapítások Szabolcs-Szatmár megyére is érvényesek. A termelőágazatok fejlődésének üteme itt meghaladja az országos átlagokat. Eb­ben meghatározó szerepe van annak a támoga­tásnak, amelyet a kormány az arányosabb terü­leti fejlődés érdekében megyénknek biztosított. A központi és a helyi erőforrások célszerű fel­használásával az 1971—1973. években 23 száza­lékkal, csaknem 8000 fővel nőtt az iparban fog­lalkoztatottak száma, az ipari termelés volumene pedig 41,6 százalékkal. A termelés, a termelé­kenység, a nyereség javuló tendenciájában már érződik a Központi Bizottság 1972. novemberi határozatának a gyakorlatban történő követke­zetes végrehajtása. A nagyobb arányú növekedés egyik akadá­lya az ipar ágazati szerkezete, a termékstruktú­ra, az alacsony technikai felszereltség, a kép­zettebb foglalkoztatottak alacsony aránya. Mind­annyiunk előtt ismert az a körülmény, hogy a gazdasági fejlődés meggyorsításának nem egye­düli lehetősége az iparfejlesztés, megyénkben azonban a földterület alacsony eltartóképessége magas népszaporulattal párosul. Ezért további előrehaladásunk kulcskérdése, hogyan tudjuk a már meglevő munkaerő-tartalékot a nemzeti jö­vedelem termelésébe bevonni. A foglalkoztatási gondok megoldásának, a mezőgazdaságban lekötött munkaerő átcsopor­tosításának, a foglalkoztatási kényszer megszün­tetésének alapvető módja az ipar és a szolgál­tató ágazatok további erőteljes fejlesztése. Meg­ítélésünk szerint ez nemcsak megyei, hanem népgazdasági érdek is. Tisztelt Országgyűlés! A tudományos-tech­nikai fejlődés, az új műszaki megoldások nyo­mon követése, alkalmazása, a fejlődő, változó gazdasági, társadalmi környezethez való alkal­mazkodás megköveteli az üzemi dolgozók állan­dó képzését, továbbképzését. Az iparosodó megyékben a továbbképzéssel egyidőben alapvető gond a munkába lépők alapképzésének megoldása. Megyénkben a kü­lönböző ágazatokban dolgozó munkások közül 30% az általános iskola VIII. osztályát nem vé­gezte el, ami szakmunkásképzésüket igen meg­nehezíti. Az általános és szakmai műveltség vi­szonylag alacsony színvonala lassítja a munkás­sá válás folyamatát, a munkásosztályra jellemző vonások erősödését. Munkahelyemen, a Csepeli Motorkerékpár­gyár nyírbátori gyáregységénél a foglalkoztatot­tak száma az utóbbi három évben 365 főről 765 főre növekedett, a szakmunkások aránya ugyan­akkor 34 százalékról 30,1 százalékra csökkent, annak ellenére, hogy az iparitanuló-képzést há­romszorosára növeltük. Az üzemünkre vonatko­zó és említett százalékos arány a megye iparára is jellemző. Ez is mutatja, hogy a már dolgozók szakmunkássá képzésével fokozottabban kell tö­rődni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom