Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-2

113 Az Országgyűlés 2. ülése 1971. június 23-án, szerdán 114 Egyértelműen fogalmazódott meg, hogy olyan nagyságrendű termelési értéket szükséges létrehozni, amely szerkezetében, minőségében a népgazdasági igényeket kielégíti és a céljaink végrehajtásához szükséges jövedelmezőséget biztosítja. A konferencia munkáját széles körű vita előzte meg, amelyben a Csepel Művek minden dolgozója aktívan részt vett és megválasztotta 230 fős küldöttségét, zömében fizikai dolgozót, akik eleget téve megbízatásuknak, aktívan segítették a tanácskozás munkáját. A külső és a belső problémák rendezésére a tröszt vezetése részéről megfelelő lépések történtek. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy köszönetemet fejezzem ki a Csepel Művek, a kerület politikai és gazdasági vezetése és dolgozói nevében Nyers és Horgos, valamint Csanádi és Szurdi elvtársaknak, a Budapesti Pártbizottságnak, a Fővárosi Tanácsnak és egyben mindazoknak az elvtársaknak, akik lehetőséget teremtettek a konzultálásra, az egyeztetésekre, amelyek során néhány akut probléma nyert megoldást, illetőleg elhárulóban van a tervek teljesítésének útjából. Az a véleményünk, hogy az ilyen konkrét segítségre a jövőt illetően is szükség lesz, amely párosulva a csepeli dolgozók egészséges optimizmusával, az eredmények biztos zálogát jelenti. A gazdaságirányítási rendszer változó körülményei ma nagyobb követelményeket támasztanak a vezetéssel szemben, és ezeknek eleget tenni nem mindig sikerül zökkenőmentesen. A vezetési munka magasabb szintre emelése az egyedüli biztosítéka annak, hogy az előtérbe került ellentmondások feloldást nyerjenek, mint például a szervezetlenség, az anyagellátási nehézségek, a munkaerőgondok stb. A negyedik ötéves tervünk végrehajtásában elsősorban a Csepel Művek kommunistáira, a csaknem 20 ezer fős törzsgárdára építünk, amelynek a gyáróriás iránt érzett szeretete, felelőssége, hozzáértő, példamutató munkája a továbbiakban is biztosítéka céljaink teljesítésének. A küldöttértekezlet határozatai álapján biztosítani kívánjuk a közeljövőben a munkások és alkalmazottak életszínvonalának emelését, köztük elsősorban a kiskeresetűek, a nagycsaládosok, a nyugdíjasok és az egyedülálló édesanyák helyzetének javítását. 3,5 milliárdos állóeszköz fejlesztésünk kedvező hatást gyakorol majd a kulturált és biztonságos munkakörülmények megteremtésére. Példaként említem, hogy a harmadik ötéves terv 110 millió forintjával szemben 260 millió forintot fordítunk központosított szociális, egészségügyi, kommunális fejlesztési célokra a negyedik ötéves terv végrehajtása során. Még csak annyit ehhez a témához: hogy a gyermekvédelmi intézmények növelése céljából két 150—150 személyes új óvoda építését tervezzük, az egyiket 1972-re, a másikat 1973-ra. A Csepel Művek vezetése által jóváhagyott lakásépítési program megvalósítását fontos társadalompolitikai programnak tekintjük és évenként 120—150 lakás felépítését változatlanul tervezzük. Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy kerületünk fejlesztéséről is szóljak néhány szót. A Csepel Vasmű politikai és gazdasági vezetésének jó a kapcsolata a kerületi pártbizottsággal és a tanáccsal, valamint a többi kerületi üzemekkel. Saját erőből szeretnénk előrelépni a kerület gyors fejlődése során kinőtt SZTK rendelőintézet bővítésében. Még ebben az évben átadjuk rendeltetésének két nyugdíjas napközi otthonunkat. A 25 000 lakosú Királyerdőben, amely kulturális tekintetben ellátatlan, korszerű filmszínházzal kombinált művelődési házat építünk. Bővíteni szeretnők kerületünk több szűknek bizonyult iskoláját. Az együttes erőfeszítések eredményeként a közeljövőben egy ifjúsági parkot avatunk. Az elmondottak összhangban^ vannak pártunk X. kongresszusa útmutatásaival, amelyek szerint az élet- és munkakörülmények alakulása nagy hatással van a dolgozók tudatának fejlődésére. Ezért e területekre vonatkozó céljainkat kiemelt politikai feladatként kezeljük. A csepeli üzemek politikai és gazdasági konferenciájának befejezése után a céljaink megvalósításához szükséges feltételek közül kettő töprengésre, gondokra késztet. Az egyik a munkaerő egészségtelen mozgása, a másik a szakmunkás utánpótlás biztosítása. Ügy érzem, e két kérdést szükséges itt az Országgyűlés színe előtt is felhozni, mivel ezek a gondok nemcsak sajátosan csepeli specialitások. Engedjék meg, hogy néhány számadattal éljek. 1970-ben a Csepel Vasműbe felvételt nyert körülbelül 10 350 fő, kilépett 10 890 fő, a csökkenés mértéke tehát 540 fő. A kilépések okai a következők. A kilépések 46,2 százaléka olyan tényezőkre vezethető vissza, amelyek a vállalat által nem befolyásolhatók. Itt gondolok a három hónapot meghaladó betegállomány miatt történt törlésre, a nyugdíjazásokra, az igazolatlan hiányzás miatt történt törlésre, a fegyelmi elbocsátásra, valamint a próbaidőn belüli felmondásra stb. A többiek megoszlása a következő : a Csepel Vasműből kilépettek közül 38,2' százalék bérezési okok miatt, 3,5 százalék családi okokra hivatkozva, 5,2 százalék a lakásához közelebb eső munkahelyre és 6,8 százaléka vidékre költözésre hivatkozva szüntette meg munkaviszonyát. Ha figyelembe vesszük, hogy a ki- és belépés minimum két napot vesz igénybe, akkor megállapíthatjuk, hogy az 1970. évi munkaerőmozgás következtében több mint 42 000 munkaóra ment veszendőbe. Ez termelési értékben kifejezve körülbelül 52 millió forint, ami a Csepel Művek termelése mintegy 0,4 százalékának felel meg. Az országos felmérések tanulságai szerint minden egyes munkahely változás átlagosan 5—6 ezer forintnyi többletköltséget jelent vállalatainknak. Ez a Csepeli Vasmű vonatkozásában mintegy 130 millió forintot tett ki. De hasonló a helyzet kerületünk másik két nagy vállalatánál is. így például a Csepeli Papírgyárban az 1970-es számadatok szerint a kilépők száma 1333 fő, a belépők száma 1203 fő volt, a két számadat között a különbség 130 fő, ennek forintkihatása 15 millió. A Magyar Posztógyárban a belépők száma 538 fő volt, a kilépőké 759 fő. Az eredmény tehát 221 fő, az összdolgozók 16,8 százaléka. A nyereségkiesés 3,5 millió forint, a termelési érték kiesése 17 millió forint. Ha hozzáteszem a Vasmű veszteségeihez e két vállalat említett számadatait, akkor az össz6 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESlTÖ