Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-2

115 Az Országgyűlés 2. ülése 1971. június 23-án, szerdán 116 összeg 214 millió forint lesz, ami tudomásom szerint 42 darab 100 férőhelyes óvoda építését fedezné, durván számolva. Ez biztosítaná kerületünk óvoda-ellátását egészen az ezredfordulóig, bármilyen formában alakuljon is a szaporulat Csepelen. (Derültség.) Az egészségtelen munkaerőmozgásból, a helyenként mutatkozó létszámhiányból adódó károk szinte felmérhetetlenek országos szinten. Számtalan helyi példát lehetne sorolni. Engedjék meg, tisztelt Képviselőtársaim, hogy csak egyet említsek meg a sok közül: a Csepeli Szerszámgépgyár világszínvonalon álló — köztük a numerikus vezérlésű forgácsológépek — termékeire égetően szüksége van népgazdaságunknak. Az ott dolgozó elvtársak elmondják például, hogy a gyár gépparkjának leterheltsége 1,2 műszakra tehető, szakmunkáshiány miatt, amit, ha fel tudnánk csak részben oldani, úgy legalább százmillió forintos értékrendű többletterméket tudnánk még ez évben előállítani. Még súlyosabb a helyzet a kohászati vonalon, ahol a létszámgondok még élesebben jelentkeznek, a szakembergárda utánpótlása úgyszólván a nullával egyenlő. Ez a rendkívül súlyos állapot késztet arra, hogy tisztelettel megkérjem az Országgyűlést, bízza meg az ipari bizottságot ezen probléma kivizsgálásával és a bizottság tegyen javaslatot a kormánynak a társadalomra és a népgazdaság egészére káros munkaerővándorlás csökkentésére, illetve korlátozására. Engedjék meg, tisztelt Képviselőtársaim, hogy még néhány mondat erejéig szólhassak szakmunkásképzésünk helyzetéről is. Az említett tanácskozásokon legtöbb szó erről a témáról esett, alig akadt küldött, aki a szakmai utánpótlás kérdését ne érintette volna. Ismét példákkal kívánok élni. Például a Csepel Művek ipari tanuló igénye az 1971. évi őszi beiskolázásra 492 fő volna — azért mondom, hogy volna, mert a mai napig 42 fő jelentkezett, ebből hét fő kohászatra, 35 fő szerszámkészítőnek; a hét fő közül hat fő öntőnek és sajnos, csak egy fő kovácsnak. Ez igen elszomorító kép, amely arra az elhatározásra indított, hogy itt, erről a fórumról szóljak szeretett pedagógusainkhoz, a kedves szülőkhöz, a televízióhoz, a rádióhoz és íróinkhoz: neveljék gyermekeinket az alkotó, kétkezi munka szeretetére és annak megbecsülésére. Ha nem tudunk e téren javulást elérni, oda jutunk, hogy további fejlődésünk gátjává válik a szakmunkáshiány. Az említett gondok enyhítése érdekében úgy véljük, mi csepeli munkások, hogy pedagógusaink igen sokat tehetnek. A munkásosztály hallatlan nagy megértéssel viseltetik az iskolák gondjaival szemben, hiszen egyértelműen az üzemek televíziós készülékkel és agregátorral sietnek az iskolák segítségére. Kérjük mi meg pedagógusainkat e helyről, hogy a modern technikai eszközök felhasználásával, az úttörőszervezetek, valamint a KISZ-szervezetek bevonásával neveljék tanuló ifjúságunkat a már említett kétkezi munka szeretetére és megbecsülésére. Tisztelt Országgyűlés! Mint már említettem, mi, csepeliek, optimista szemléletű emberek vagyunk. Becsülettel dolgozunk azért, hogy a pártunk X. kongresszusa, a negyedik ötéves tervünk célkitűzéseiből reánk háruló feladatoknak meg tudjunk felelni. Bízunk abban is, hogy gondjaink is megértésre találnak és ezekről — történelmileg igen rövid idő elteltével — már mint múltidőben beszélhetünk. A kormány programját a magam részéről elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Nagy taps.) ELNÖK: Mai ülésünk sorban utolsó felszólalója Korponai Lajos képviselőtársunk. KORPONAI LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársnők, Elvtársak! Engedjék meg, hogy az utolsó szó jogán szóljak egy pár szót. (Derültség.) Kormányelnökünk referátumát meghallgatva úgy látom, hogy kormányunk a nép érdekéből kiindulva erőteljesen törekszik a párt célkitűzéseinek megvalósítására. Elismeréssel állapítom meg, hogy kormányunk helyes kül- és belpolitikájával jó feltételeket teremtett a békés alkotó munka, a szocialista gazdaság fejlesztéséhez. Jövő feladatainkat hosszú távra megszabta a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongreszszusa és a negyedik ötéves tervünk megvalósításáért vívott harcban mindenki a társadalommal, önmagával és családjával szemben akkor jár el helyesen, ha napi munkáját a legnagyobb hatékonysággal látja el. Tisztelt Elvtársak ! A termelékenység problémájával kívánok foglalkozni egy-két szó erejéig. Nagy jelentőségű dolognak tartom, hogy az ország termelésének felfutása 1971. év első öt hónapjában teljes mértékben a termelékenység emelkedéséből adódott. Ez biztató előrehaladásunk szempontjából. A X. pártkongresszus határozata szerint a negyedik ötéves terv idején a termelés növekedésének 80 százalékát a termelékenységnek kell biztosítania. Megyénk ipari üzemeinek dolgozói lelkiismeretesen dolgoznak az 1971. évi tervfeladatok megvalósításán. Megyénk viszonylatában a termelékenység növelésében nem értük el az országos eredményt. Ebből le is vonjuk a megfelelő tanulságot. Megállapítottuk, hogy törekednünk kell vállalatainknak, vezetőknek és dolgozóknak, a korszerű termelésszemlélet kialakítására, a termelés növelésére, a termelékenységet fékező tendenciák megszüntetésére. Több tényező került vizsgálatunk során felszínre, mely a termelékenység növelését gátolja. Például az utóbbi időben majd minden vállalat létrehozta a maga építőbrigádját, karbantartó részlegét, mosodáját vagy gépkocsiparkját. Igaz az is, hogy a tervkötelezett vállalatok nem elégítették ki minden esetben igényünket, mégis van ebben egy kis szabatosság, mely a népgazdaságra előnytelen. Nem kielégítő a műszaki fejlesztés sem, mert stagnál vagy lassan halad előre. Sok helyen alacsony a munkafolyamat, a belső anyagmozgatás és a szállítás gépesítése is. Néha a fejlesztési alapokat rosszul átgondolt termeléspolitikai koncepciók következtében nem mindig gépekre, hanem építkezésre, forgó-