Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-2

Ill Az Országgyűlés 2. ülése 1971. Junius 23-án, szerdán 112 a rengeteg hatósági előírásból, maradi gondolko­dásból, amely kisebb-nagyobb mértékben akadá­lyozza beruházásaink gyors és korszerű bonyolí­tását. Veszprém megyében az úgynevezett építési kereslet mintegy 3,5 milliárd forinttal haladja meg a kínálatot. És mivel a fejlett ipar tartósan köt le nagy építőipari kapacitást, ez a hiány a tanácsi beruházókat érinti kedvezőtlenül. Megyénkben ez a negyedik ötéves tervben körülbelül másfél milliárd forint. Emiatt növeke-' dett a beruházások átfutási ideje, gazdaságtala­nabbul építkeztünk. Éreztette hatását az áremel­kedés is. A felsorolt jelenségek előfordulnak az egyedi nagyberuházásoknál is. Jelenleg az a helyzet, hogy a beruházások megvalósításában részt vevő tervezőintézeteknek, építőipari, szerelő- és berendezésgyártó vállala­toknak érdekük a költségek növelése. A tervezési díjat fix százalékban határozták meg, és ha az épület, vagy a berendezés drága, emelkedik a tervezési díj is. Nem kell hangsúlyozni, hogy ez jó a tervező intézetnek, csakhogy ilyenformán emelkedik az egész beruházás költsége, és ez már nem érdeke a beruházónak, amelyet tágabb értelemben la­kosságnak is nevezhetünk. Folytatva: az építőipari vállalatoknak je­lenleg érdekük, hogy drágább anyagokkal dol­gozzanak, mert az anyagköltség növekedése szin­te automatikusan a saját nyereségük növelését is jelenti. Vagy a külföldről beérkező gépekért, műszerekért, szerelvényekért, amelyeket a be­ruházó a saját raktárából ad ki díjmentesen, a szerelő vállalatok 7—9 százalék hasznot számít­hatnak fel. Arra is van példa, hogy ez az összeg magasabb, mint maga a szerelési költség. Mindezek az ellentmondások talán a legjob­ban érezhetők az építőiparban, de csak azért, mert annak a produkciója a legszembetűnőbb. Ügy gondolom azonban, hogy nemcsak az építő­ipar a felelős érte, aminthogy a tervezésben fel­lelhető hibákért sem csak a tervező intézetek a felelősek. Inkább egy gondolkodásformáról van szó, gyakran nem is a tervező, hanem a megrendelő gondolkodásáról. A hagyományos tervezés drágítja a kivitele­zést, tehát "bátrabban kell alkalmazni a könnyű­szerkezeti építési módot, az egyszerűbb, jobb és új formákat. Ezeket a tervező hiába keresi a tervezőasztal mellett. Ha megtalálja a megoldást, egyedül ak­kor sem ér vele sokat, csak ha segítünk az ész­szerűen tervezett épület felépítésében. Jóleső érzéssel hallgattam Fock elvtárs be­számolójából, hogy 2 millió négyzetméter köny­nyűszerkezet megépítése elhatározott cél. Ehhez azonban — egyetértve a megállapításokkal — szükséges a szerelő- és építőipar jobb technikai feltételeinek biztosítása, e nagyszerű program megvalósítása érdekében. örömmel fogadtuk a Gazdasági Bizottság döntését, hogy Veszprém megyében közepes ka­pacitású házgyárat építenek fel. A helyi párt- és tanácsi szervek minden erejükkel azon lesznek, hogy időben felépüljön a házgyár. Még a költsé­gek egy részének előlegezését is vállaljuk, mert súlyos gondjaink megoldásában segít. Hozzájá­rulunk a szakmunkás- és technikusi, mérnöki gár­da lakásigényeinek kielégítéséhez is. Tisztelt Országgyűlés! Azért beszéltem az építőipari beruházási gondokról, mert ezek nem­csak Veszprém megyei problémák. Kisebb-na­gyobb mértékben minden tanács, állami szerv, egy-egy terület fejlesztéséért felelős testület ta­lálkozik velük. Az ellentmondásokat, és a hibákat azért em­lítettem meg, mert egyedül az építőipartól nem várhatjuk a nehézségek leküzdését, és a minden tekintetben kedvező megoldást. Tőlük azt várjuk, hogy mindent tegyenek meg a maguk területén, de bármennyit is tesznek, a feszültségek felol­dásában csak társadalmi segítséggel boldogulhat­nak. Hogyan segíthetünk mi, a lakosság érdekeit képviselő tanácsok, az építkezések, és a beruhá­zások jobb lebonyolításában? Elsősorban a feladatok értelmes rangsorolá­sával, és logikus, következetes megvalósításával. Szorgalmazzuk a fontos, a lakosság életviszonyai­nak megjavításához, az ország gazdasági erejé­nek növeléséhez elengedhetetlen beruházásokat, sürgessük és ösztönözzük a megkezdett beruhá­zások befejezését. Továbblépni csak korszerű és okos gazdálkodással lehetséges. Azt érezzük, hogy Veszprém megyének lesz ereje és képessége ahhoz, hogy a párt és a kormány céljainak meg­valósításában eredményesen közreműködjék. Tisztelt Országgyűlés! A kormány beszá­molójával egyetértek, elfogadom és elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Hallgassuk meg Kollár József kép­viselőtársunk felszólalását. KOLLÁR JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársnők! Kedves Elvtársak! Amikor tudomásomra jutott, hogy milyen témával fog foglalkozni a tisztelt Ház, akkor azonnal megér­lelődött bennem a gondolat, hogy választópol­gáraim megbízásának eleget téve, eljuttatom vé­leményüket az Országgyűlés elé. Végighallgatva Fock elvtárs expozéját, alap­vetően két gondolat ébredt fel bennem, amelyet röviden elmondanék. Az egyik: végtelenül örü­lök, és büszke vagyok rá, hogy e legmagasabb szintű törvényhozó testületben a csepeli mun­kásságot, és egyben a magyar munkásságot kép­viselhetem, azt az osztályt, amely élharcosa a szocialista építőmunkának. A másik: szeretnék egy kis ízelítőt nyújtani az Országgyűlésnek, tisztelt képviselőtársaimnak arról a munkáról, amit mi Csepelen végzünk, azokról a gondokról, amelyek bennünket foglalkoztatnak. A közelmúlt napokban fejeződött be nálunk, a Csepel Vas- és Fémművekben egy háromnapos politikai és gazdasági konferencia, ahol meg­hány tuk-vetettük a Csepel Művek bajait, gond­jait. A konferencia munkájának középpontjában az állt, miképpen tudja a Csepel Vasmű, az or­szág legnagyobb kombinátja a negyedik ötéves terv időszakában a csepeli dolgozók részére biz­tosítani a pártunk X. kongresszusának határoza­tából adódó életszínvonal-emelkedés feltételeit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom