Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.
Ülésnapok - 1967-9
679 Az Országgyűlés 9. ülése, 1967 forgó összeg kissé kevés. Túl szerény volt Németh elvtárs, mert sokkal több pénzre lenne szükség. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a népgazdaság lehetőségeinek figyelembevételével szavazza meg az összeget erre a célra. Kerületünk dolgozói között bizakodó a hangulat. Minden dolgozó tisztában van azzal a ténnyel, hogy az új mechanizmus egy lehetőség a vezetés kezében, amely akkor fogja előnyös voltát gyümölcsöztetni, ha a legfelsőbb szinttől kezdve mindenki többet és jobban fog dolgozni, mint eddig tette. Csepel dolgozói a sokéves eredményes munka tapasztalataira építve, előlegezett bizalommal tekint a gazdaságirányítás új rendszerének bevezetése elé, amelyet egyöntetűen támogat, bízva abban, hogy a siker valóra fog válni! Csepel munkásai biztosítják pártunkat és kormányunkat arról, hogy pártunk és kormányunk politikáját szerényen, de céltudatosan realizálják a gyakorlati életben, tevékeny alkotó munkával kívánnak részt venni az ország boldogabb jövőjének, a szocialista társadalom teljes felépítésének megvalósításában. A költségvetési tervet elfogadom és azt a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Timár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese. DR. TIMÁR MÁTYÁS: Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő költségvetési javaslat, Vályi elvtárs beszéde részletesen tartalmazza gazdasági helyzetünk elemzését, 1968. évi elképzeléseinket. Az 1967-es év eredményei jelentősek. Nemzeti jövedelmünk mintegy 6 százalékkal nőtt, az ipari termelés növekedési üteme meghaladja a 8 százalékot, az építőiparé 10—11 százalék. A mezőgazdaságban az állattenyésztés értékben 2-—3 százalékkal emelkedett, a növénytermelés viszont körülbelül ugyanilyen mértékben csökkent, főleg a tavalyinál gyengébb kukoricatermés következtében. Beruházásokra 1967-ben körülbelül 13 százalékkal fordítottunk többet, mint az előző évben. Az életszínvonal alakulását jellemzi, hogy a lakosság fogyasztása egy év alatt 6 százalékkal emelkedett. Külkereskedelmi mérlegünk szocialista viszonylatban kedvezően alakult, tőkés viszonylatban az import a tervezettnél nagyobb mértékben nőtt. Az 1967. évi eredményekben jelentős szerepe volt már a reform előkészítése kapcsán tett intézkedéseknek. A vállalatok nagyobb önállósága kétségtelenül jelentősen közrejátszott a tervezettnél nagyobb növekedésben, ugyanakkor azok a szerkezeti problémák, amelyek az anyagellátásban, egyes fogyasztási cikkek hiányában, a tőkés import növekedésében jutnak kifejezésre, változatlanul megmaradtak. 1968-as elképzeléseinket az elért színvonal, az ötéves terv előirányzatai és a reform bevezetésével kapcsolatos követelmények alapján alakítottuk ki. Abból indultunk ki, hogy bár az új irányítási rendszer az eddiginél nagyobb fejlődési ütem elérésére alkalmas, mégis az első évben, az átmenet idején célkitűzéseinket éppen december 21-én, csütörtökön 680 az átmenet problémái miatt, viszonylag szerényebb mértékben határozzuk meg. A nemzeti jövedelem előirányzott növekedése 5—6 százalék, az ipari termelés növekedésének tervezett üteme 6—7 százalék, a mezőgazdaságé 3—4 százalék. Beruházásokra lényegében az idei várható teljesítésnek megfelelő összeget irányoztuk elő. A munkások és alkalmazottak reálbér-emelkedésének tervezett nagysága 1,5—2 százalék, a reáljövedelmeké pedig — amelyek a többlet-foglalkoztatásból és a közvetett juttatásokból eredő jövedelmeket is tartalmazzák — 3—4 százalék. A parasztság reálfogyasztása ugyancsak 3—4 százalékkal nő. Ezeket az elképzeléseket tükrözi az előterjesztett államháztartási előirányzat is. Tisztelt Képviselő elvtársak! Indokoltnak látszik, hogy egy ilyen időszakban, mint a mostani, amikor nagy változások küszöbén állunk a gazdasági irányítás rendszerét illetően, egy pillantást vessünk hazánk gazdasági helyzetére, összehasonlítva más országokkal. Mint ismeretes, Magyarország a közepesen fejlett országok közé tartozik. A mérték a fejlettség tekintetében általában az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem. A szocialista országok között is a középső csoportba tartozunk. Az európai tőkés országok között előttünk járnak többek közt a hozzánk területileg legközelebb eső Ausztria és Olaszország, mögöttünk vannak olyan országok, mint Spanyolország, Portugália, Görögország. Ez a sorrend a történelmi fejlődés adottságaival is összefügg. A tőkefelhalmozás terén Magyarország nem merített olyan forrásokból, mint sok nyugat-európai ország. A békés gazdasági versenyben, ha a hozzánk legközelebb eső tőkés országokat; Ausztriát vagy Olaszországot, mintegy 10 éven belül utol akarjuk érni, a nemzeti jövedelemnek 2—3 százalékkal nagyobb mértékben kell emelkednie, mint az elmúlt években. Az utóbbi évek tendenciáit nézve ez jelentős, de nem irreális feladat. Az utolsó három évben a nemzeti jövedelem fejlődési ütemének átlaga Ausztriában 4,4 százalék, Olaszországban 3,8 százalék, Magyarországon 4,7 százalék volt. Milyen eszközök állnak rendelkezésünkre a fejlődési ütem, ezen belül az életszínvonal növekedési ütemének gyorsítására? Ilyen lehetőség: — a termelés gazdasági hatékonyságának, minőségi mutatóinak javítása és — a jobb termelési struktúra kialakítása tudományosan megalapozott fejlesztési politikával, a nemzetközi munkamegosztásban elfoglalt helyzetünk messzemenő figyelembevételével. E célokat szolgálja a gazdaságirányítás módszereinek reformja, amely az eddiginél jobban kapcsolja össze a tervszerű gazdálkodást a piaccal, nagyobb teret enged az értékviszonyok érvényesülésének, az anyagi érdekeltségnek, amely a döntéseket azokon a szinteken biztosítja, ahol azok optimálisan elvégezhetők. Gazdaságirányítási reformunk alapgondolata a tervszerűség és a piac előnyeinek jobb öszszekapcsolása az eddiginél. A tervszerű gazdálkodás előnyeiről itt sokat nem kell beszélni. A
