Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-54

<§93 Az országgyűlés 54. ülése 1948. politika további munkáját és magatartáséit figyeljük, azt látjuk: ig&a ugyan, hogy igyekeztek ipari vonalon elhelyezni a mezőgazdasági munkaerőfelesleget, de gondosan ügyeltek mindig arra, nehogy a mezőgazdaság a maga fejlődésében éppen az ő támogatásuk révén elérje azt az életszínvonalat és azt a. munkaerőfoglalko'zttatási lehetőséget, amikor már nem biztosít állandó olcsó munkaerőutánpótlást a gyáriparosok számára és így nem teszi lehetővé, hogy az os'ziályöntudatos ipari munkássággal szemben elnyomó bérpolitikát folytathassanak azért, mert az ipari munkásságot mindig kicserélhették a túlságos nagy bőségben jelentkező mezőgazdasági munkásfelesleggel. Iparfejlesztésünk helyes' iránya az lehet_ a jövőben, de különösképpen az lehet most a jelenben, ha a mezőgazdaság korszerűsítésének szolgálatában áll- A mezőgazdaság»fejlesztése a legnagyobb probléma, ma Magyarországon. Tagadhatatlan tény, hogy agrárállam vagyunk, tagadhatatlan tény. hogy eddigi termelési módszereink nem feleltek meg a korszerűség követelményeinek, de különösképpen nem felelnek meg a jövőben, mert — ahogy mindannyian nagyon jól érezzük és tudjuk — a mezőgazdaság átállítása 'elkerülhetetlenül szükséges feladat számunkra. A mezőgazdasági átállításával kapcsolatban legfontosabb a mezőgazdaság gépesítése. Korszerű mezőgazdasági szerszámok^ nélkül nem lehet a mezőgazdaság fejlesztéséről, mezőgazdasági átállításról beszélni- A mezőgazdaság átállításával kapcsolatban azonban önkéntelenül és tagadhatatlanul jelentkezik a mezőgazdasági ipar fokozottabb kiépítése. Vajda államtitkár úr válaszában arról beszélt, hogy a jelen pillanatban a mezőgazdasági, kc%izervipar nem fizetődik ,ki^ és nem felel meg a mostani piaci követelményeknek, mi azonban, akik

1 a mezőgazdasági termeléssel komolyan foglalkozunk, tudjuk, hogy elkerülhetetlen mezőgazdaságunk olyan irányú átállí" tása, hogy mezőgazdasági termelvényeinket bizonyos mértékbein, éppen a konzervipar útján is, fel tudjuk dolgozni. Éppen ezért ha konzerviparunk kiépítése egy távolabbi jövőnek a feladata is, mégíis már most azon a vonalon kell keresnünk és megtalálni próbálnunk iparfejlesztésünk útját, ;hogy mezőgazdasági termélvónyeinknek az átállítás következtében szükséges feldolgozása ne érje váratlanul az iparunklat. . A másik probléma a háziipar kérdése. A háziipar nagyon sokat propagált és nagyon sokak által a mezőgazdasági munikafelesleg kérdését megoldónak tartott termelési módszer. Mi 'parasztok) nagyon jól tudjuk, hogy a háziipar ezt a. problémát teljes egészében nem oldja meg. Háziiparunk fejlesztésével toda kell hatnunk, hogy ez ia> nyáron ia mezőgazdaságban dolgozó parasztság téli munkájának bizifcotsttá" sát szolgálja. A kapitalista kizsákmányolás az ipart a maga, öncélú szolgálatába állította és a múltban nagyon sokszor szembehelyezte a mezőgazdaság érdekeivel. Most az iparban ai kapitalizmus politikai szerepét iaz ipari munkásság vette át, éppen ezért mi parasztok bízunk abban, *hogy ennek megfelelően a jövő iparfejlesztése a mezőgazdaság fejlesztésével haliad ma.jd párhuzamban. Ennek a hitemnek ós reményemnek kifejezésével fogadóin el magam és pártom nevében a címet, (Taps «s parasztévi február hó 26-án, csütörtökön. 894 párton, a kommunistapárton és a szociáldemokratapárton). ELNÖK: A címhez több szónok niaosi feliratkozva, A vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítóul. Következik aj batár rozathozatal. Kérdeni a t. Országgyűlést, hogy méltóztatnak-e a 9. címet elfogadni? (Igen!) Kimondom a határozatot, Shogy az országgyűlés a 9. címet elfogadta. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a 1.0. címet felolvasni. FARKAS GYÖRGY jegyző (felolvassa a tárca költségvetésének 10. címét). ELNÖK: Szólásra következik a címhez fel" iratkozott szónokok közül? FARKAS GYÖRGY jegyző: Kovács. Béla! KOVÁCS BÉLA (kp): T. Országgyűlés! A kisiparosság helyzetére m jövőjére szeretnék rámutatni, bár a rendelkezésemre álló idő olyan rövid, hogy csak igen keveset fogok tudni erről elmondani. Az államosítással kapcsolatban rémhírek terjedtek el a fővárosban és az egész országban. Ezek a, fülbesúgások odáig mentek, hogy a kisiparosság meg van rémülve, hogy a gyárak államosítása után a kisiparosság műhelyeit fogják államosítani. A mai ülésen ügyvédtől a nagyiparosig mindenki beszélt az iparoskérdésekről és minden felszólalónak ajkáról elhangzott az, hogy a kisiparosságról az illetékesek tegye

: nek már egyszer olyan értelmű nyilatkozatot, hogy a kisiparosságot nem fogják államosítani. Ügy látszik tehát, hogy ez a hír nem is volt olyan rémhír, hanem valóban elhangzott egyesek ajkáról a vidéken és a fővárosban is. Itt kívánok az országgyűlés színe előtt rámutatni arra, hogy a magyar kézműiparosság az, amely hírnevet szerzett ennek az országnak. Elmondottam már egyszer itt a képviselőházban, hogy nem a Horthy-diplomaták és a Horthy által kiküldött fasiszták szereztek hírnevet ennek az országnak, hanem az hogy egyáltalán megtudta a külföld, hogy Magyarország egyáltalán van, annak köszön hető, hogy a kisiparosság készítményeit a világ minden részében és így a tengeren túl is megismerték és ezen keresztül becsülték meg a magyar népet. (Ugy van! A kommunistaparton.) A magyar kézműi párosság valóban nehéz helyzetbein van, de le kell szegeznem, hogy a demokratikus kormányzat soha célzást sem tett arra, hogy a kisipart megszüntetd vagy államosítja, sőt ennek ellenkezője történt. Geríő miniszter úr (Éljenzés a kommunistapárton.) nem egy beszédében kijelentette, hogy éles határvonalat kell húzni a kisiparosság, a középipar iós a nagyipar között. Vas Zoltán miniszter úr r pedig nemcsak nagygyűlésen, hanem személyes beszélgetésünk alkalmával is hivatalosan kijelentette, amikor nyíltan és őszintén feltettem a • kérdést, hogy szükség vame a kisiparosságra, — nyugodtan állítom és mondhatom, hogy ezt a kijelentést mindkét államférfiú, aki ma a gazdasági élet vezető pozíciójában van, megtette — hogy nem szüntetik meg a kisipart, hanem szükség van a magyar kisiparosságra és a hároméves terv keretén belül komoly összegek vannak erre előirányozva és a magyar kézműiparosságot a mai kormányzat, amennyire az adott hely zetben módjában van, meg is fogja segíteni. Ismételten le kell tehát szögeznem, hogy a kisipart nem államosítják, és ilyen értelem-