Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-15

765 Ag országgyűlés 15. illése 1947. Ezért volt szükség- arra. hogy ha már a kormány nem tud lemondani a felhatalmazással, a kivételes hatalommal való (kormányzás jogáról, akikor ezt a felhatalmazási javaslatot kiegészítsük és korrektivumokkal lássuk elA korrektivum létrehozása tehát elsősorban két ellenzéki párt közreműködésére vezethető vissza, még pedig a Demokrata Néppártéra és a Független Magyar Demokrata Pártéra. ismeretes, hogy a törvényjavaslat benyújtásakor Baranikovics István és Balogh István voltaik azok, akik ezt a korrektivumot a koalíciós pártok elié terjesztették és azt javasolták, hogy a rendeleti kormányzást enyhítsék azzal, hogy beiktatják a politikai bizottságot mint ellenőrző szervet. Bár véleményünk szerint a politikai bizottság mai funkciója a rendeleti kormányzásban még távolról sem jelent megifelélő megoldást, mégis ebben mi egy olyan lépést látunk, amely a rendeleti kormányzás visszafejlesztésére törekszik és ezért a magunk részéről ezt a lépést, ezt a korrektivumot fogyatékosságai ellenére is szívesen fogadjuk. T. Országgyűlés! Talán túlhosszan is fog" lalkoztam az ellenzék szerepével, annyira hosszan, hogy némelyekben talán felmerül a gyanú, hogy bizonyára meg akarom kerülni iSzőnyi Tibor (kp): Összetéveszti a parlamentet az önképzőkörrel!) és csak indirekt akarok válaszolni itt is, a sajtóban, de különösen a választási népgyűléseken és a suttogó propagandával ma is terjesztett ama vádra, hogy a Független Magyar Demokrata Párt mű ellenzéki párt, hatóságilag engedélyezett ellenzéki párt, az ellenzékiségnek valamely szintetikus úton, valamely párt laboratóriumábain készült műanyaga. (Buehinger Manó (szd): Műkaucsuk! — Derültség.) A vád sokkal súlyosabb és sokkal fontosabb, semhogy erre a legőszintébben és a legnyiltabban ne válaszoljak. Nem akarok a vádaskodásnak minden elemével külön foglal* kőzni, még kevésbbé kívánok személyeskedni. Az ellenzéki politika, mint minden politika, az érzelem és az értelem elemeinek különböző arányú vegyülékéből, keverékéből áll. Ettől az aránytói függ, hogy valamely ellenzéki párt 'milyen színezetű, milyen temperamentuma, milyen dinamikájú, de ettől függ az is, mennyire száll fel az illúziók, a légvárak színes megvalósíthatatlan világába és mennyire jár a valóság talaján. Mi magyarok mindig szívesebben folytatunk érzelmi politikát, mint értelmit, szívesebben engedtük át magunkat a politikai szenvedélyek áradásának» mint az úgynevezett értelmi politika hűvösebb szóijárásának. Ebben a vonatkozásban közelebb állunk a mediterrán népek politikai szenvedélyességéhez, mint az angolszász politika alapvonásához, amelyet úgy hívnak, hogy eommonsens, magyarán mondva» paraszti józan ész. Ugyanilyen távol esik tőlünk a csehek észszerűsége, racionalizmusa is» amely pedig már kétszer teremtett csehszlovák államot. Mi nem szeretjük a tényeket, a realitásokat, inkább az érzelmeket szeretjük. A tényekkel úgy vagyunk mint Hegel» akinek, amikor szemére vetették, hogy teóriájának ellenemondanak a tények, azt felelte: annál rosszabb a tényeknek. Mi is jobban szeretjük álmainkat, illúzióinkat, különleges elgondolásainkat, mint a sokszor kelJemetlem sőt kegyetlen tényeket. Ezért vaévl november hó i-én, kedden. 1&ß gyünk más népeknél türelmetlenebbek, elhamarkodottabbak, hevesebbek. Nem tudjuk megérteni például, hogy az angol politika síkerének titkát évszázadokon kérészül két szó fejéztç ki: wait and see, várj és láss, várd meg a fejleményeket, és azután határozz. Igaz, hogy egy nagy népnek könnyebb várnia a maga történelmi pillanatát» mint egy kis népnek, amelynek > állandóan a szájáig ér a víz, de a kis nép politikai keretei közé is odatartozik a türelem és a várnitudás. A kis nép nagy politikusai is a csukott száj és a nyitott szem hőseiből kerülnek ki, ahogyan Babits jellemezte egyik legnagyobb külpolitikusunkat, Fráter Györgyöt. Az elmondottakból következik- hogy Magyarországon sohasem volt népszerű az az ellenzéki politika» amelyben az értelmi, célszerűségi, pragmatikus elem az érzelmi elem fölé került. Az ellenzéki politikát nálunk mindenkor inkább a szív forró érzelmei diktálták, mint az agy hideg felismerései és meglátásai. Nos, mi, a Független Magyar Demokrata Párt tudatosan vállaltuk a szív politikája helyett az agy politikáját» az érzelmek helyett az értelemét, a szalmaláng lobogása és elkápráztató görögtüzei helyett a wait and see szürke fényét, amely nem varázsol délibábokat a magyar horizontra és nem mond szép és a valóságból kiringató meséket pásztortüzes nyári éjszakákon. Pedig mi is jól tudjuk, hogy a sok szenvedésben, a felőrlő munkában, kétségbeesésében és reménytelenségében is elfáradt magyar nép egy jó részének most menynyivel jobban esik a rút valóságot széppé varázsoló mese, mint az erre a valóságra folyton figyelmeztető rideg tények jégverése. Könynyebb lett volna nekünk is választási korteshadjáratunk során elkápráztatni hallgatóságunkat azzal, hogy órákon belül visszanyerjük szuverenitásunk teljességét és akkor megkezdődik nálunk a dínom-dánom, hegyenvölgyön lakodalom» ismét elkurjantjuk a régi kuruc jelszót: eb ura fakó. A mi pártuník történelmi létjogosultságát azonban éppen az a keserű felismerés, előrelátás adta meg, hogy a békeszerződés ratifikálása legfeljebb papíron jelent változtatást a statusquo ante pacem-en, de lényegében nem. Nem szabad tehát a magyar népet hamis illu" ziók világába csalogatná, nem szabad külpolitikai romanstikábía szédítemünk, nem szabad olyan várakozásokat felszabadítani a lelkében, amelyek azután keserves kiábrándulásokban végződnek, mert ismerjük az ilyen kiábrándulásoknak végzetes következményeit, az elesüggedést, a (kishitűséget, a kétségbeesést, azután a hí tétlenséget, végül a minden mindegy sivár, nihilista filozófiáját. Ettől akartuk a magyar népet megkímélni. Bocskai István politikai bölcsesége lebegett szemünk előtt. Amikor a korponai országgyűlésen bejelen" tette győzelmes háborújának befejezését, s alvezérei ez ellen tiltakoztak és a háború folytatását követelték a szabadság és a függetlenség nevében, a bölcs fejedelem akkor arra figyelmeztette őket, hogy ha túlzásba viszik a szabadságért és a függetlenségért folytatott háborút, könnyen bekövetkezhet, hogy nem lészen hozzá ország. Nem ismerünk el szentebb és fenköltebb feladatot, nemcsak az ellenzék, de minden magyar politikai párt szá mára. mint a magyar függetlenség s a ma"