Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-352

696 Az országgyűlés képviselőházának 352. tására. illetőkig igénybevételére hozott törvényjavaslat nem teljesen Kállay Miklós miniszterelnök úr alkotása. A Ház minden oldaláról mindenki elismerte, hogy ezzel a. törvényjavaslattal a miniszterelnök úr jött, tehát .mindazok a megállapítások ós mindazok a magyarázatok, amelyeket az előttem szólott igen t. képviselő iír itt el akart moindani és amelyekkel azt akarta bizonyítani, hogy^eztnem kizárólagosan Kállay miniszterelnök úr' hozta, azt hiszem, teljesen célt tévesztettek és teljesen kárba vesztek. (Rajniss Ferenc: Odaadjuk! — Derültség. — vitéz Imrédy Béla: Nem lehet kérem letagadni a második zsidótörvényt! — Rajniss Ferenc: Azt egy kicsit sok letagadni, mert maguk szavazták meg! — E\nök csenget.) T. Ház! Engedtessék meg azonban nekem, hogy ezek után a bevezetőszavak után rátérjek felszólalásom tulajdonképpeni céljára és tulajdonképpeni tárgyára, amikoir is a visszatért Délvidék egyeis kérdéseit szeretném felhozni. (Halljuk! Bálijuk!) T. Ház! Ha valaki figyedemnael kísérte a visszatért délvidékiek -felszólalásait, a vissza-' tért délvidékiek működését é$ beszédeit, azokból világosan kivehette, hogy sohasem szolgálták a partikularizamus céljait, sohasem igyekeztek azt a látszatot kelteni, mintha a Báéstkia egészen különleges szerepet kívánna itt az országban játszani, sohasem keresték a felszólalók azt, ami bennünket elválaszthat a csonkaországi résztől, hanem ellenkezőleg* minden felszólaló, minden bácskai képviselő mindig- azt igyekezett kimutatni, hogy nekünk elég volt az elszakítottságból, nekünk tökéletesein, elég volt abból, hogy 23 évien keresztül nem. tartoztunk Budapesthez, nekünk ©lég- volt a válaszfalakból, mi mást akarunk, mi egységesítést, mi összeforr adást keresünk a csionkaországi résszel és távolról isi el akar juk kerülni mindazokat az eszméket és gondolatokat, amelyek bármilyen tekintetben elválaszthatnának bennünket. (Helyesúés és tap s a jobboldaton.) T. Ház! Mi a Délvidéken számolunk az adottságokkal, nem akarunk álmokat kergetni és nem akarunk álmokban élni. Mi nagyon jól tudjuk azt, hogy a Bácska visszatérése egé>szen >más körülmények között következett be, mint az előttünk visszatért, országrészeké, mert annakidején, amikor a Felvidék vissizatért, a felvidéki területek visszatérései alkalmával az egész ország az akkor még csonkái bazia azt élvezte, hogy végre áttörtük az átkos trianoni válaszfalakat, végre megkezdődött >a trianoni korszak felszámolása', tehát az ©trész ország oly ^lelkesedéssel fogadta vissza

1 a: visszatért felvidéki területeket, s oly kedveizményielket és lehetőségeiket nyújtott számaira, amilyeneket csak eizi ia csonka és kifosztott országrész adni tirdbtt. Azt m megértjük, hogy az erdélyi részek visszatérései alkalmával, látva azt a rettentő gazdasági kizsákmányolást, amelyben ,a románság részieeítette Erdélyt, igyekezett a csonka hazai minden anyagi erejét megfeszítve, segíségére isietni ennek a területnek. És számoltunk azzal is, hogy a Délvidék visszatérése puska ropogás közben következett be, számoltunk azzal is, hogy akkor már lényegesen más szemekkel nézték: a visszatért terül e; tlelket, tmert hiszen akkor már nemcsak a lelkesedés, hanem a problémák és a gon'diok megnövekedés© is óriási jelentőséggel bírt, mert a; fenyegető háború veszélye ott lebegett már nemcsak mi felettünk, hanem egész Európa felett, oly mértékben, amely sokkal nagyobb és ülése 1943 december 9-én, csütörtökön. sokkal súlyosabb gondok elé állította az egész kormányt és az egész országot, mint amilyenek előtt akkor* volt, amikor a Felvidék, a Kárpátalja, vagy Erdély visszatért.. T. Ház! Legyen szabald

1 ezzel kapcsolatban röviden elmondanom azt, hogy mindenütt a hivatalos fórumok előtt, mindenütt a. kormánya zat megfelelő szervei előtt állandóan az lebeg, hogy a Bácsika gazídiag országrész és mint ga<zr dag országrész, nem szorul különösebb támo gátasra, legalább is nem szorul olyan mértékben, mint a többi területek, tehát a Bácska helyzetét áltatábanvéve egészen más törekvések és gondok determinálják. Legyen szabad elmondanom, hogy teljesen téves felfogás, alz, hogy a' Bácsika gazidiag országrész, amely semmi néven nevezendő támogatásira uelmi szorul. Mert ha igaz is, hogy a Bácska gazdag, méltóztassanak! figyelem bevenni, hogy nem miniden bácskai gazdag. Sőt ellenkezőleg, a helyzet az, hogy éppen a: nia>gyarság az a réteg, amely a legjobban rászorul arrai, hogy támogatásban részesüljön. A magyarság igenisi a visszatért gazdag Bácskának legszegényebb rétege

v (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon és a ktözépevtl) T. Ház! Legyen szabad elmondanom, hogy Bács-Bodrog vármegyéneik visszatért és csonkaországbeli területén a törvényhatósági jogú városokkal: együtt körülbelül egymillió lakosa van. Ebből a körülbelül egymillió lakosból mintegy 460-^80.000 magyar, 180.000 német, 150.000 szerb, 80.000 bunyevác, egyébl memzietisé'gre esik körülbelül 100.000 fő. Ha azonban sast vesszük számba, hogy a lakosságnak miajdnemi felét kitevő magyarság mekkora részt és milyen nemizieti vagyont birtokol Bácskából, akkor rádöbbenhetünk arra, hogy az a magyarság, amely 23 éves elszakítottsága alatt óriási küzdelmet folytatott, bizony igen-igen. szomiotrú körülmények közt van, és vagyonilagi igen alantas sízierepet játszik Bácska gazdaságii életéiben. Nem a bácskai birtokos osztályról, nem az ő problémáikról beszélek. Nekik is megvannak a problémáik, de hazafias szivünk azt diktálja,, hogy ezeket a problémákat boldogabb, nyugodtabb időkre kell halasztani. A nincstelen 'magyarság sorsa azonban ott éget mindenütt, és ezzel foglalkozni kell, ezeket a problémákat fel •kell' hozni, meg kell) itt említeni éppen azért, mert él akarjuk kerülni, hogy olyan gondolatok és dolgok merülhessenek fel, amelyek bennünket elválasztanak, mert ha ezek a kérdések eltűnnek, akkor ez egységesítő erővel hat. T. Ház! Mindjárt ezeknek a profeHémáknak a megtárgyalásánál legyen szabad előhoizmom azt, amit már a

( költségvetési vitában a kultusztárca költségvetésének tárgyalása alkalmával elmondottam, hogy a Bácska igen mostohán van ellátvai iskolával'. Különösen a polgári iskolák és gimnáziumok túlzsúfoltsága jellemző a Bácskára. Méltóztassanak megengedni, hogy néhány adattal m szolgáljak. Szabadkán két gimnázium működik. A két giminiázüumnak összesen 1332 tanulója van. A két gimnáziumiban összesen 51 tanerő működik. Ebből az, következik, hogy 26 növendék esik egy tanárra. Ugyanakkor Újvidéken van három gimnázium és a három gimnáziiiimbian összesen 1550 tanuló, 55 tanárral. Egy tanárra tehát körülbelül 28 növendék esik. Zomborbani még aránylag legjobban áll a helyzet, mert ott egy tanárra 21 tanuló esik.