Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-348
494 À z országgyűlés képviselőházának 348, ülése 1943 december 1-en, szerdán. vagyunk hajlandók erdőt vásárolni, a csehektől ilyet nem. fogadunk el. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Incze Antal: Ehhez kellett lelkierő!) így a rend és a prágai földinívelésügyi minisztérium megállapodtak abban, hogy mivel a rend hajlandó a kegyúri terhek viselését tovább vállalni, a földmíve-ésűgy: minisztérium csak száz katasztrális hold erdőt vett el és adott oda a telepeseknek 350 koronás árban katasztrális holdanként. A megmaradt, 53S katasztrális hold erdőt visszaadták a rendnek szabad rendelkezésére. (Incze Antal: Ezt a magyar gazdáknak köszönhette a rend!) így történhetett meg, hogy amikor a gazdasági krízis folytán mindennek leesett az ára, csak a pénz volt drága, a jászó-premontrei rend is eladóvá tette a nagykaposi határban levő erdejét. Ëbergényi, az akkori jószágkormányzó opciót adott Abrahamovits Ignác nagyia^esi lókereskedő zsidónak, (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) 1933-ban. hogy erdejüket adja el és az eladási engedélyt segítsen Prágában megszerezni. A nagykaposi; gazdaközönség a felhatalmazott Abrahamovits zsidótól sem volt hajlandó megvenni az erdőt, dacára annak, hogy Abrahamovits egy éven keresztül többször gyűlésre hivatta a gazdaközönségeit. Megtörtént azonban, hogy 1934. március 4-i kelettel Vihovina Miklós kassai ügyvéd kapott megbízólevelet Novotni Alfonz helyettes prépost aláírásával, hogy az erdőt adja el. A megbízott ügyvád azután már nemcsak Nagy kapóson, hanem az egész vidéken árulta az erdőt. Miután sem a nagykaposi gazdák, sem a vidékiek nem vették meg az erdőt, a megbízott ügyvéd az erdőt eladta a gálszécsi zsidó banknak kitermelésre és vállalta a kitermelési engedély megszerzését is. Amikor ezt megtudtam, mint a megyénk déli és nyugati magyarságának vezetője (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) É és mint községünk bírája, igyekeztem a zsidó bank vételének a jóváhagyását megakadályoztatni, nehogy a Latorca jobbpartján lévő egyedüli erdő is kivágattassék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Akkor történt meg az, hogy miután nem lett jóváhagyva ez a vétel, az ügyvéd addig járt Nagykaposra, amíg a gazdák az 538 katasztrális hold 1100 négyszögöl területű erdőt meg nem vették az ügyvédtől 675.000 cseh koronáért, tehát nem fillérekért, mint ahogyan Antalóczi János a jegyzőkönyvben mondta (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Rendes ár! Forgalmi áron!) és nem kényszerből és nem juttatásként. Igazolja ezt az is, hogy egy hordó bort hozott ingyen Antalóczi János kocsija az áldomásra a nagykaposi gazdáknak, mint vevőknek, a pénz kifizetésekor. De igazolja ezt a birtokomban lévő megbízólevél is. Ma talán nevetségesnek tűnik fel az áldomásra adott bor, de számoljuk csak azt, hogy 1929—1930. évben a nagykaposi magyar! gazdáknak nem kellett az erdő csehek által felajánlott 400 koronás árért sem ! (vitéz Jaross Andor: Ügy van! Ez a lényeg!) és 1936-ban, amikor annyira péuz szűkében voltunk, hogy a bankok az adósoknak házhoz küldték a váltót aláírásra, mert nem volt még annyi pénze sem az adósnak, hogy váltót vegyen a megújításhoz, a : 'gazdaközönség, j hogy eleget tehessen a fizetési kötelezettségének, eladta a 200 katasztrális hold I. osztályú legelőjét és eladott egy olyan famennyiséget 85.000 koronáért, amely ma körülbelül félmillió pengőt érne, nem is beszélve arról, hogy az erdő árát kifizették ugyan, de privát úton kölcsönt vettek fel, amit igazolok azzal, hogy még ma sincs kifizetve, mert csak nemrégiben, szeptember hónapban felszólítást kaptam az ungvári »Duna« banktól, hogy miután 53 gazdáért vállaltam a fizetési kötelezettséget, ha nem teszek ennek eleget, beperelnek. Hogy az interpellációmat az összkormányhoz jegyeztem be, tettem azt azért, mert hét nappal ezelőtt voltam, egy ügyben a földmívelésügyi miniszter úrnál (Palló Imre: Jó* helyre ment — Baky László: Reménytelen!) ' aki ígéretet tett ugyan, de "ágy, hogy »tőle telhetően« el fog követni mindent, hogy ez jóvá legyen téve. (Papp József: Nem fog csinálni semmit!) Ebben nem bízván, kérem, a kormányt, hogy a 970/1943. M. E. számú rendeletet, ha arra szükség van, módosítsa. A 970/1943. M. E. számú rendeletre való hivatkozással lett károsult Nagykaposon 124 becsületes magyar, egy sincs közte más. (Zaj a szélsőbalololdaíon: Magyar! Nem zsidó!) Tiszta színmagyar, egy sincs közte más. (Zaj a szélsőbaloddalon. — Elnök csenget.) Ez a 124 család csak azért lett birtok vesztő, mert a 970/1943. M. E. számú rendelet és a miniszteriális urak elgondolása szerint nem lehet őket a birtokukban megerősíteni, mert a tirtokvesztők nem természetes, hanem jogi személyek azért, mert az idegen uralom alatt ezt az erdőt nem vehették smeg\ csak úrbéres név alatt. A nagykaposi gazdáknak, akik a cseh reputlika alapjait segítettek bontogatni, hogy minél íhamarább összeomoljon, hogy azon az új Magyarország felépüljön, minrt természetes sze-mélyeknek nem, is hagyhatták volna jóvá a szerződésüket a csehek. T. Ház! Tudom, hogy a 970/1943. M. E. számú rendeletet — amint az indokolása is rámutat — azért adták ki, hogy az erdőket a nemzet számára megtartsa, de kérdem, ki tmentette mes: a nagykaposi határiban lévő erdőt a kivágástól (Ügy van! Ügy wan! a szélsőbaloldalon,), amikor a gálszécsi zsidó bank megvette kivágásra? Azt hiszem, ha Nagykapos hagyja az erdőt a zsidó banknak, az a visszacsatolás idejéig kitermelte volna is így a nevezett erdőre hasztalan hozatott volna a 970/1943-as számú rendelet, mert ma nem kapkodott volna ez után az erdő után senki. Tehát ezt az erdőt ia pusztulástól nem a 970/1943. számú rendelet mentette meg, hanem a nagykaposi gazdák. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Beszélhetsz, jö vitéz! — Incze: Antal: Ilyen a gyakorlatban a fajtvédelem;!) T. Ház! Mi az idegen uralom alatt húsz évet eltöltött magyarok azt vártuk a magyar kormánytól, hogy az idlegen hatalom által ütött sebeket Joe fogja gyógyítani. Mi nem azért vagyunk itt és a magyar királyi kormány nem azért kapta meg az 1941. évben a t. Háztól a felhatalmazást, hogy sebeket üssünk a visszacsatolt magyarok szivén, fhanem; azért, hogy az ott kapott sebeket is begyógyítsuk. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsábaloldalon.) A À24 magyar gazdának mint ibirtokvesztőnek 558 családtagja van. E háború ideje alatt 120-an teljesítettek katonai szolgálatot, 37-en az orosz fronton az első vonalakban. E gazdák között van három vitéz, harcom súlyosan csonka, tizenöt
