Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-340

Az országgyűlés képviselőházának 340. emlékezetében mariad azoknak á százezreiknek, amelyek ilyeneken resztvettek. Tegyük, is! A magyar kereskedelem életiránya a Balkán' félé mutat. _ Nékünk meg kell szegeznünk piacként Bulgáriát, Törökországot és ahogyan bevezető szavaimban mondottanu, hogy almikor Ferenc József császár behajtatóLt S"höuibru,nnba a Bellarian és Mariahilferen át, ugyanabban az óráblan nyilíiák meg azoknak a nagykereske­díőlkinekaz üzletei, alkuk a balkáni áruforgal­mat ellátták, most is azt mondcüm, hogy albban a pillanatban, aimikor a keresztény gazdasági átállítás megtörtént, nekünk már készen kell állnunk olyan generációval, amely a bécsi , nagyrészt zsidókézben volt kereskedelemét: át tudja váltani a magyar keresztény kereske­dők számára. És ha vannak -keresztény faj tes tv.ére ink között hibásaik, tessék őket a szitán, keresztül­ejteni. Mondtam már, hogy a; no.irosz szén­nek is vain salakja^, az átállított keresztény ke­reskedelemnek is van salakja. Mint! egy 75 esztendő óta fennálló cégnek komolyan dol­gozó főnöke mondom., hogy wz ifjúság közt nagyon sok olyan van, aki átveheti majd tő­lünk a kereskedelmi életet és tovább is viheti Magyarország naggyá fejlesztésére és arra, hogy nekünk, öregeiknek, örömünk legyen ab­ban a; fiatal^ generációban, amelyeit! mi né­veltümlk a kereskedelmi pályákra. A költségvetést a legnagyobb örömmel el­fogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot sokan üdtözlík.) Ejnök: Szólásra, követikeziik? Array Árpád jegyző: Deák Imre! Elnök: Deák Imre képviselő. urat illeti a) szó­Deák Imre: T. Ház! Belekapcsolódva az előbb szólott Ilovszky János igen t. képviselő­társam gondolatmenetébe, hozzá kell járul­nom azokhoz a megállapításokhoz, amelyeiket a fürdők látogatásának divatbahozásáról mondott, azzal a hozzáadással, hogy az újabb időben e téliem májr nagyon örvendetes jelen­ségnek lehettünk _ szemtanúi. Nagyon sokan, akik üdülni óhajtottak menni a Balatonra, már nem kapták helyet. Akár a, szépérzékük', alkar a-gyomruk vezette az embereket a für­dőihelyefcre, a, haladás mindenesetre megin­dult és a figyeljem a mi belföldi- fürtí-3helyeink felé terelődött. KépviseliőtáíiUiaimmak a- rádióval kapcsoila­tos megállapításait szintéin mindenben alá­írom, annyival is inkább, mert én is. azok közé a délvidékiek közé tartozom, akik na­gyon sokszor éppen a rádióból kicsendülő ci­gánymuzsika hangjainál szereztek olyan lelki­erőt, amelyet máshonnan nem tudtak! volna maguknak megszerezni. Ehhez a kérdEsbez csalk -'ázt fűzném! hozzá, hogy a cigánymuzsi­kások valódi magyar népzenét játsszanak éis ne olyan zenedarabokat és zemeszámakiat, amelyek nem az ő hegedűjükre való. T. Ház! Az előittem szólott Ilovszky JánPs igen t. képviselőitársam visszavezetett ben­nünket a múlt száziad 90-es éveibe és önnek keretlében mutatta meg az akkori bécsi keres­kedelmi élet kifejlődését. Sajnos, az idő kö­töttsége nem engedi meg számomra, hogy iá többi felszólalóik témaikiö révei, bővebben;' és részletesebben foglalkozzam, megerősítlve azt, amit a magam részéről helyeslek, vagy vitába szállva més tételeikkel. Én szűkebb pátriám­ról, a Délvidékről szeretnék beszélni elsősor­ülése 1943. november 19-én, pénteken. 495 ban közlekedésügyi, másodsorban kereskede­lemügyi vonatkozás ban. (Halljuk! Haljuk!) A magami részéről tiszitán gyakorlati téren •mozgok, bok iabëm hallottuk már Bácskát emlí­teni, és nekünk, bácskaiaknak minden ilyen al­kalonumial megdobbant a szívünk, hiszen öröm­mel látunk maiadéin érdeklődésit, amely felénk irány ÜL és örömmel fogadunk .mindem kezet, amely a felszabadulás utáni időkben felénk fordult támogailólag, segítőleg vagy elismerő­leg. Általában] véve azonban a bácskaiakat! nem egészen ismerik, Ha szalbad volna azt monda­nom, az idei évben jubiláló HerQzeg Ferenc re­gényeiből és Írásaiból Bácskát a földi javák bőségétől szaturált és ezekben dúskáló sűrű­vérű emloerek országának ismerik, akik könnyű életet élve, primitiv, ősi mezőgazdasági munkát folytatnak. Pedig nemcsak- a javakban dúskáló­dás jellemezheti Bácska népét, hanem méltán frivatkozhatik az ország déd végeinek harcos törzse és csoportja, a délvidéki magyar arra & sok harci megpróbáltatásra is, amelyem évsizá­zadokom keresztiül átimént és amelyből a mai napig kiverekedte magát. Ez vonatkozik Bácska átlagemberére, de méltán dicsekedhetünk azzal is, hogy a Bácska nagy szellemeket isi adott az országnak., olyanokat, akik országunk határaim túl messze hirdették a (magyar nevet Az idei esztendő ilyen szempontból is éppen a közlekedésügyi tárca vonatkozásában kettős évfordulót jelent és éppen ezért tartom jelentős­nek az ezekkel a kérdéseikkel való foglalkozást. Idén, vian 150 éve annak, hogy 1793. május. 6-án. tették, meg az első kapavágást a Ferenc­csatorna építésekor é& az idén van 130 eszten­deje annak, hogy meglhalt kiissárosi Kiss, József. a csatorna magyar s zárnia záisú, lánglelkü ímeg­alkoitőja. Erről az évfordulóról, amely, úgy ér­zem, nemcsak 'bácskai vonatkozásban jelentős, szélesebb körben is meg kell ; emlékezni és ha fiizierény szavaim talám neim is állíthatnák méltó emléket Kiss Józsefnek, megnyugvást! érzek, hogy e helyről is megemlékezhettünk erről az évfordulóról. Az ő élete nagy küzdelem volt, sok tanulás, külföldi utazás és a csatornaépítés tervét felvetve, ő látta meg először annak lebe­tőségét, hogy Bácskát, a Duna—Tisza közét egy hajózható csatornával átszeljék, megrövidítve ezzel a hajózási utvonalakat, forgalmi ütőeret adva a Bácskának és lehetővé téve bizonyos öntözés 1 és Tecsapolási munkálatok elvégzését. Első tervezgetései nehezen haladtak előre, kévéid meeréirtést talált a bécsi kormánynál. Először * 1792-ben készített terveket; és terjesz­tette fel ezeket jóváhagyásra II. Lipót császár­hoz, Az ármány és a rosszakarat ezeknek a teiv vektoek a jóvánaervápiáí nem 1 tette lehetővé, úgy-' ho^y azok elfogadására csak Ferenc császár trón-ral^oése után kerülhetett sor. A Ferenc-csatorna jelentőségét azért va-, gyök bátor a jelen tárca költségvetési tárgya­lása során hangsúlyozni, mert a Ferenc-csa­torna használatáról szóló törvény % §-a szerint, a törvény végrehajtásával a közmunka és köz­lekedési, " valamint pénzügyminiszterek ' bízat­tak meg. A Ferenc-csatorna kihasználása las­san halad előre és a nagy zseniket mindig utóiérő végzet Kissárosi Kiss Józsefet _ is el­érte. Nem érhette meg a csatorna teljes ki-, építését és nem láthatta meg azokat az ered­ményeket, amelyek a csatorna létesítéséhez fűződtek. Utódai vették át tervét és építették ki a csatornát áz előirányzott 1 millió forint költség helyett már lényegesen magasabb költ-, seggel. ' : :..,;,... ;,' -tj ' " X • • 7Q*

Next

/
Oldalképek
Tartalom