Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-338

352 Az országgyűlés képviselőházának 338. végig mindenütt megvolnál a magyar nótagyüjtés. Ebben a tekintetben igen értékes munkát végeiz. a Magyar Kórus, me'rt nenïcsiak az óvódák, gimnáziumok, hanem a vegyeskarok magasabb igényeit is kielégítő darabokat adott ki. Úgyhogy lassan-lassan átszívódnak ezek népünkbe. Szőlőinkben is magyar nótákat fognak énekelni, nem pedig dzseszt és más dolgokat, amelyeket nem tudunk úgy értékelni, mint a magyar nótát. A hetvemötéveis polgári iskoláikról megemlékezett Mester Miklós képviselőtársam, azt a méltatást elegendlőnek tartom. Itt azonban nagyon köszönöm a miniszter úrnak, hogy megalkotta a polgári iskolai tanárok sitáíusát. Ez nagyon fontos és nagyon megnyugtató dolog, csak arra kérném, méltóztassék a polgári iskolák tananyagának túlzsúfoltságát is figyelemmel kísérni. Tanítják például az ókori történelmet a II. polgáriban. Először sok görög, sok latin szó va.n, amelyet özek a tanulók még olvasni sem tudnak, nemhogy meg tudnák tanulni magát a történeline't. Azután sokat foglalkoznak a törtekkel. Hogyha én háromnegyedet •négyötöddel elosztok és abból, egy egész jön ki, azt a gyermek nemigen tudja megérteni, de különben a gyakorlati életben én még törtekkel soha nem dolgoztam, semmi célja és semmi értelme ennek. A mezőgazdasági és ipari ismeretek szintén hasonlóképeni vannak, egyetlen egy órában tanítják őket. A jogi ismeretek szinitén éis «éa sokkal magasabb tudomány, semhogy az a fktal gyemnek meg tudná értemi. Még a kereskedelmi iskolában is csaji a felsőbb osizitályokbaini tanítják. Nem _ kell annyi mindent adni, miért az zavar, szétszórja a gyermek figyelmét és nem tud majd boldogulni az életben. A tanonciskoláikra vonatkozólag csak anyuyit kérek, hogy azok körzeti tanonciskolák legyenek. Juhász István, a - Gamma vezérigazgatója, illetőleg tulajdonosa, felvetette azt. hogy van egy »másodrangú érettségi«. És valóban így van, nálunk van egy másodrangú érettségi, a szakiskolák érettségije. Ő vetette fel azt is, hogy például a felsőipariskola, amely egyenesen hivatva volna arra, hogy a műegyetemre felvegyék végzett diákjait, nem képesít a műegyetemre. Tudom, hogy Szabó Gusztáv t. képviselőtársamimail. egyetemi professzor úrral eb bein a 'kérdésben ellentétes állásponton, vagyok, 'de mégis- harcolok érte. mert én a csehországi és a német egyetemeken is azt láttam, hogy a jó éis jeles tanulók a felsőiparisíkolából felmehettek a műegyetemre. Németországban is így van ez. hát miért ne lehetne így nálunk is? A nyelvtanításról szeretnék még beszélni. Mindnyájan átestünk azon az amerikai gumirágáson, aimelyet nyelvtanulásnak nevezlek, hogy nyelvtant tanultunk, az-om rágódtunk és amikor leérettségiztünk, nem tudtunk egy pohár vizet latinul kérni. Nagyom, kevés akadt a kitűnők között is, aki meg tudta volna ezt tenni. Apáink, nagyanáink egészen jól besizéltek latinul, én jól emlékszem, hogy sokkal jobbam megjegyeztem azt, atmiilt az én öreg házigazdám mondott amikor reggel felkeltett: Heus! Heus! Carole! Expergiscere sex horas dormire satiis est. septem datur pigris! Sokkal jobban meg jegyeztem ezt, mint sok mást, amit mondom, gumirágás közben tanultam. Maga a lajtin közmondás is azt mondlja: Loqui loquendo discitur. Ebben a mondatban .már benne van a nyelvtanítás lényege. Miért nem tanítjuk így a nyelvet? Ha megtanulna, száz mondaltot éis ülése 1943 november 17-én, szerdán. ezer szót az a gyermek és a tanár a, mondatok alapján vonná le deduktive a szabályokat, sokkal érdekeiselbb volna tanárnak, diáknak &£$- * formán. így az iskolában dialógusoki fosrimiájában tárgyalnák a nyelvét és akkor a gyerekek magúik ils kérdezhetnék eigymást és kérdeznék is. Mert sokkal érdekesebb volna. Solkiszoir egy-egy humoros mionidjat felelevenítené őket, míg így tanár is, diák is tulajdonképpen csak kínlódik ezeken az órákon. (Palló Imre: Viszont utálják a latint szívük mélyéből!) Ajánlom a miniszter úr figyelmébe, méltóztassék esetleg kísérletet tenni a linguaphon-nal, amely szintén nagyon ügyes eszköz? arra, hogy a tanítás az iskolákban ebben a formában történjék. (Palló Imre: Be kell venini a közoktatásügyi tanácsba!) T. HázJ Palló Imre képviselő úr javaslatát nem fogadom el. (Élénk derültség a Ház minden oidaán.) Ellenben felhívom ,a miniszter• úr figyelmét arra, hogy a néprajzi muzeumunkat hozassa rendbe és talán helyezze el másutt. Mérhetetlen értékek vannak ott, amelyek magyar szempontból rendkívül értékesek és amelyekről tudjuk, hogy ezek a mi értékeink egészen mások... (Palló Imre: A néprajzi múzeum be van zárva, akkor adják vissza a Széchenyi-gimnáziumnak. — Hóman Bálint: Minden múzeum be van zárva! — Pálló Imre ismét közbeszól.) Elnök: Palló képviselő úr legyen szíves abbahagyui közbeszólásait. Hokky Károly: Megemlékezem még arról. hogy a Képzőművészeti Főiskola növendékei itt benn a várois kiövei között vannak egész esztendőm át állandóan. Jó volna nyáron kitenni őket valahova, vagy kora tavasszal kivinni őket valahova, ahol új, friss impressziókat kapnak. Nem vagyok én lokálpatrióta, én Gömörre gondolok, ott van egy kastély, amely úgy tudom, elhagyatott, Kimaszombat mellett, van, Felsőbalog, igen szép vidéken. Ügy gondolom, hogy a nagybányai és a szolnoki festők mintájára az ifjúságot ki lehetne oda vinni, mert új, gazdagabb, szebb impressziókat kapnak ott, mint a városokban, a niagyvárosban. Budapesten, amely meglehetősen egyoldalú. (Egy hang jobbfelől: Vannak szép helyek o Dunántúlon %/) Ott is, én nem ragaszkodom hozzá, de véletlenül ezt a helyet ismerem és tudom, hogy a kastélyt erre a célra, ha rendbehoznák, fel lehetnie használni. Megemlékezem itt még Egressy Béniről, a Szózat meigzenésítőjéről. Tudjuk, hogy ő volt Vörösmarty Szózatának megzenésítője. (Palló Imre: Ebbe bukott bele Féja Géza!), de azon-' kívül még számtalan olyan népdal szerzője, a mely az egész országban elterjedt azóta. Még egy pár szót a vidéki színészekről sze retnék beszélni. (Mozgás. — Meskó Zoltán: Halljuk! Halljuk!) A vidéki színészetnek rendkívül niagy értéke van nemzeti és kulturális szempontból is. Tost László barátom, aki több szőr beleszól az én beszédembe, (Derültség.) nagyon jói tudja, hogy Kassán milyen... (Tost Lász ó: Az utánpótlás?) Nem az, hanem egyszerű emberek hordták a pénzüket s színházba. mintha egy takarékpénztár lett volna és vajion, ki mondja meg, nem a legjohb takarék volt-e ez? Mindenesetre a kultúra megszerzésének értékes óvadéka volt. A magyar kultúrának, a magyar kultúra szereteténeik megnyerésére nem is tudok alkalmasabb eszközt. Éppen azért kérem a kultuszminiszter urat, méltóztassék a vidéki színészetre igen nagy gond- ' fordítani, különösen a kevert nemzetiségű vi-