Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-275

Az országgyűlés képviselőházának feltörő fiatal költők elhajlásai miatt, vádiakat , emelünk, hogy nem követik azt az igazi, har- ' mónikus nemzeti irányt, amelyet Jókai ira-ai kifejeztek (Rajniss Ferenc: Dehogynem köve tik! — Maróthy Károly: Miért ne követnék?), akkor mit szóljanak ezek az írók, ha azt lát­ják, hogy ilyen nagy jövedelmet, ilyen ko­moly, nagy nemzeti jövedelmet még a mai napig egy Londonba emigrált zsidó család él­vez, a londoni rádió magyarnyelvű szpíkeré­nek nővére élvez? (Paczolay György: Haza­áruló zsidó!) Szeretném, ha ebben a kérdés­ben meghallgatná a t. Ház az antiszemitiz­mussal igazán nem gyanúsítható Hegedűs Ló­ránt, vagy Herczeg Ferenc véleményét, akik koronatanuk ebben a kérdésben, mert hiszen ők ott voltak, ők maguk sírva könyörögtek mint fiatalemberek Jókai Mórnak, hogy ne hallgasson erre a zsidó családra. De szeretném, ha meghallgatnák Imre Sándor műegyetemi rektor előadását, aki közvetlen szemtanúja volt annak, hogyan bántak Grószék a legna­gyobb magyar költővel Abbáziában. Ez az ügy — hogy úgy mondjam — egy magyar irodalmi. Lupescuné-ügy. (Derültség.) De ezt a Lupeseu­né-ügyet nekünk véglegesen fel kell számol­nunk. Nem tűrhetjük, hogy a magyar költő­fejedelem Eszterje ma is háborítatlanul él­vezze a nagy magyar szellem hagyatékának jövedelmeit. Éppen ezért kérem a kormányt és nem a kultuszminiszter urat, (Rajniss Ferenc: Mert az egyik jön, a másik megy! Nem lehet most tudni, hogyan . állunk! — Derültség. — Meskó Zoltán: Szombaton már többet tudunk!) hogy járjon el, hogy Jókai Mór özv.egye magyar állampolgárságától azonnal megfoszttassék. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Másod­szor: járjon el abban az irányban, hogy az állampolgárságától megfosztott Grósz Bella minden olyan vagyona, amely kimutathatóan a Jókai-hagyatékból ered, jusson Jókai egyet­len élő unokájának, a Jókai-ház keresztény al­kalmazottainak, vagy osztassék szét a nyo­morgó, küzdő színmagyar keresztény írók kö­zött. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Harmadszor: kérem a kormányt, hogy azokból a jövedelmekből, amelyek ezentúl a Jókai­könyvekből, filmekből, színdarabokból, átdol­gozásokból, fordításokból befolynak, alapot lé­tesítsenek, amelyből részben a keresztény ma­gyar íróknak, részben pedig Laborfalvy" Róza élő unokájának lehessen juttatást adni. Ne­gyedszer kérem a kormányt, tiltsa el Grósz Bellát a Jókai-név használatától és tiltsa meg neki, hogy Magyarország területére bár­mikor is visszajöjjön. (Helyeslés a szélsőbal­oldalon.) Nemcsak a megsértett nemzeti becsületnek szolgáltatunk ezzel elégtételt, hanem végre te­remtünk egy^ alapot, amely a Baumgartner­djjal, egy zsidó alapításával szemben, a fiatal tehetséges, törekvő magyar írókat először ifogja igazi komoly jutalmakban részesíteni. (Helyes­lés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak. Incze Antal képviselő úr interpellációjának elmondására halasztást kért. Méltóztatnak hoz­zájárulni? (Igen!) A Ház a halasztáshoz hozzá­járult. Következik Bodnár Sándor képviselő úr interpellációja a honvédelmi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az inter­pelláció szövegét felolvasni. Haala Robert jegyző (olvassa): »Interpellá­ció a honvédelmi miniszter úrhoz a volt román 175. ülése 1H2 július l-én> szerdán. 295 erődök elbontásával és eladásával kapcsolat­ban a földtulajdonosokat ért károsodásról. . Van-e tudomása a miniszter úrnak a föld­tulajdonosokat súlyosan érintő károkról? Ha igen, mi módon kívánja a miniszter ur a károsult, sokat szenvedett földtulajdonosokat segélyezni vagy kártalanítani? Es kérném a zsidóknak munkábavaló állítását.« Bodnár Sándor: T- Ház! A román impé­rium utolsó két évében a volt trianoni határ mentén drága, értékes földjeinket a román uralom erődökkel, bunkerekkel építette be. Azok a szerencsétlen gazdák, többnyira kis­gazdák, akiknek földjein ezek a bunkerek épültek, már 1937-től kezdve ezeknek a földiek­nek semmi hasznát nem vehették, meg sem közelíthették őket, de az utolsó napig, amíg ott voltak, ezeknek a földeknek az adóját mindenkor meg kellett fizetniök. Felszabadulásunk után az első időkben^ azt sem tudtuk, mi lesz a bunkerek kérdésével. Majd a honvédelmi minisztérium, tudatában lévén ezeknek az előzményeknek, már 1941 április 23-án egy rendeletet bocsátott ki, mely­nek értelmében ezeket a bunkereket a föld­tulajdonosok birtokába juttatta. Sajnálatosan ez a rendelet a tulajdonosokkal nem közöl­tetett. Majd 1941 augusztusában egv pana­mázó tárgaság jelent meg ezeknél a gazdák­nál, hogy adják el nekik a bunkereket, mert ha záros határidőn belül el nem adják, a hon­védelmi minisztérium a tulajdonjogot meg­vonja és így rábeszéléssel, félrevezetéssel, szinte erőszakos eljárással, a bunkereket meg­vették ezektől a szerencsétlen emberektől 20, 30, 100, legfeljebb 300 pengő vételárért. Voltak bunkerek közbirtokosságok, köz­ségek tulajdonában is, amelyektől magánúton nem vehették meg ezeket a bunkereket. A közbirtokosságok pályázatot írtak ki a bun­kerek eladására és akkor tűnt ki, hogy milyen értékesek ezek a bunkerek, mert azok a ko­moly pályázók, akik az árverésen jelentkeztek, a panamázók által előzőleg adott 20, 30—100 pengős vételárakkal szemben a bunkereket 3000^—4000 pengő, sőt ennél is nagyobb vétel­árért vásárolták meg. Sajnálatos, hogy a Turul műszaki vállalat szerepelt vevőképpen és ugyanakkor a nagyváradi Weiss és Rubi­csek zsidó cég szállította el a vasakat 25 pen­gős áron. (Meskó Zoltán: Mégis csak bátor zsidók voltak: nekimentek a bunkereknek! — Zaj.) Bizonyítani ugyan nem tudom, de való­színű, hogy Nagyváradon feketén adták el eze­ket a vasakat. Amikor ez a panamázó társa­ság működésbe lépett, a bunkereket elkótya­vetyélték, sőt megtörtént olyan vásárlás is, hogy megvette egy megbízott és az átadta egy második, harmadik, negyedik ^kéznek busás nyereséggel. (Rajniss Ferenc: Láncolás bunkerekkel!) Akkor ezek a szerenósétlen ká­rosultak jöttek hozzánk képviselőkhöz.^ azzal a kéréssel, hogy őket valami kártalanításhoz juttassuk. Biharmegyei képviselőtársaim és én eljártunk a honvédelmi minisztériumban, ahol az illetékes alezredes úr azt a felvilágosítást adta, hogy ők ebbe az ügybe nem vethetik bele magukat, mert a honvédelmi miniszté­rium rendelete értelmében ezek a bunkeret tulajdonul lettek átengedve a földtulajdono­soknak, tehát azt tettek velük, amit akartak, szabadon adták el. Mi ugyan hangoztattuk, hogy itt nem a betűk szerinti értelmet kell nézni, hanem azt a károsodást, amely ezeket a szerencsétlen embereket érte és azt a bántó­dást, amit kiálltak ezek a károsult szerencsét-

Next

/
Oldalképek
Tartalom