Képviselőházi napló, 1939. XIV. kötet • 1942. június 16. - 1942. július 31.

Ülésnapok - 1939-275

Az országgyűlés képviselőházának feltörő fiatal költők elhajlásai miatt, vádiakat , emelünk, hogy nem követik azt az igazi, har- ' mónikus nemzeti irányt, amelyet Jókai ira-ai kifejeztek (Rajniss Ferenc: Dehogynem köve tik! — Maróthy Károly: Miért ne követnék?), akkor mit szóljanak ezek az írók, ha azt látják, hogy ilyen nagy jövedelmet, ilyen komoly, nagy nemzeti jövedelmet még a mai napig egy Londonba emigrált zsidó család élvez, a londoni rádió magyarnyelvű szpíkerének nővére élvez? (Paczolay György: Hazaáruló zsidó!) Szeretném, ha ebben a kérdésben meghallgatná a t. Ház az antiszemitizmussal igazán nem gyanúsítható Hegedűs Lóránt, vagy Herczeg Ferenc véleményét, akik koronatanuk ebben a kérdésben, mert hiszen ők ott voltak, ők maguk sírva könyörögtek mint fiatalemberek Jókai Mórnak, hogy ne hallgasson erre a zsidó családra. De szeretném, ha meghallgatnák Imre Sándor műegyetemi rektor előadását, aki közvetlen szemtanúja volt annak, hogyan bántak Grószék a legnagyobb magyar költővel Abbáziában. Ez az ügy — hogy úgy mondjam — egy magyar irodalmi. Lupescuné-ügy. (Derültség.) De ezt a Lupeseuné-ügyet nekünk véglegesen fel kell számolnunk. Nem tűrhetjük, hogy a magyar költőfejedelem Eszterje ma is háborítatlanul élvezze a nagy magyar szellem hagyatékának jövedelmeit. Éppen ezért kérem a kormányt és nem a kultuszminiszter urat, (Rajniss Ferenc: Mert az egyik jön, a másik megy! Nem lehet most tudni, hogyan . állunk! — Derültség. — Meskó Zoltán: Szombaton már többet tudunk!) hogy járjon el, hogy Jókai Mór özv.egye magyar állampolgárságától azonnal megfoszttassék. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Másodszor: járjon el abban az irányban, hogy az állampolgárságától megfosztott Grósz Bella minden olyan vagyona, amely kimutathatóan a Jókai-hagyatékból ered, jusson Jókai egyetlen élő unokájának, a Jókai-ház keresztény alkalmazottainak, vagy osztassék szét a nyomorgó, küzdő színmagyar keresztény írók között. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Harmadszor: kérem a kormányt, hogy azokból a jövedelmekből, amelyek ezentúl a Jókaikönyvekből, filmekből, színdarabokból, átdolgozásokból, fordításokból befolynak, alapot létesítsenek, amelyből részben a keresztény magyar íróknak, részben pedig Laborfalvy" Róza élő unokájának lehessen juttatást adni. Negyedszer kérem a kormányt, tiltsa el Grósz Bellát a Jókai-név használatától és tiltsa meg neki, hogy Magyarország területére bármikor is visszajöjjön. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nemcsak a megsértett nemzeti becsületnek szolgáltatunk ezzel elégtételt, hanem végre teremtünk egy^ alapot, amely a Baumgartnerdjjal, egy zsidó alapításával szemben, a fiatal tehetséges, törekvő magyar írókat először ifogja igazi komoly jutalmakban részesíteni. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak. Incze Antal képviselő úr interpellációjának elmondására halasztást kért. Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztáshoz hozzájárult. Következik Bodnár Sándor képviselő úr interpellációja a honvédelmi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Haala Robert jegyző (olvassa): »Interpelláció a honvédelmi miniszter úrhoz a volt román 175. ülése 1H2 július l-én> szerdán. 295 erődök elbontásával és eladásával kapcsolatban a földtulajdonosokat ért károsodásról. . Van-e tudomása a miniszter úrnak a földtulajdonosokat súlyosan érintő károkról? Ha igen, mi módon kívánja a miniszter ur a károsult, sokat szenvedett földtulajdonosokat segélyezni vagy kártalanítani? Es kérném a zsidóknak munkábavaló állítását.« Bodnár Sándor: T- Ház! A román impérium utolsó két évében a volt trianoni határ mentén drága, értékes földjeinket a román uralom erődökkel, bunkerekkel építette be. Azok a szerencsétlen gazdák, többnyira kisgazdák, akiknek földjein ezek a bunkerek épültek, már 1937-től kezdve ezeknek a földieknek semmi hasznát nem vehették, meg sem közelíthették őket, de az utolsó napig, amíg ott voltak, ezeknek a földeknek az adóját mindenkor meg kellett fizetniök. Felszabadulásunk után az első időkben^ azt sem tudtuk, mi lesz a bunkerek kérdésével. Majd a honvédelmi minisztérium, tudatában lévén ezeknek az előzményeknek, már 1941 április 23-án egy rendeletet bocsátott ki, melynek értelmében ezeket a bunkereket a földtulajdonosok birtokába juttatta. Sajnálatosan ez a rendelet a tulajdonosokkal nem közöltetett. Majd 1941 augusztusában egv panamázó tárgaság jelent meg ezeknél a gazdáknál, hogy adják el nekik a bunkereket, mert ha záros határidőn belül el nem adják, a honvédelmi minisztérium a tulajdonjogot megvonja és így rábeszéléssel, félrevezetéssel, szinte erőszakos eljárással, a bunkereket megvették ezektől a szerencsétlen emberektől 20, 30, 100, legfeljebb 300 pengő vételárért. Voltak bunkerek közbirtokosságok, községek tulajdonában is, amelyektől magánúton nem vehették meg ezeket a bunkereket. A közbirtokosságok pályázatot írtak ki a bunkerek eladására és akkor tűnt ki, hogy milyen értékesek ezek a bunkerek, mert azok a komoly pályázók, akik az árverésen jelentkeztek, a panamázók által előzőleg adott 20, 30—100 pengős vételárakkal szemben a bunkereket 3000^—4000 pengő, sőt ennél is nagyobb vételárért vásárolták meg. Sajnálatos, hogy a Turul műszaki vállalat szerepelt vevőképpen és ugyanakkor a nagyváradi Weiss és Rubicsek zsidó cég szállította el a vasakat 25 pengős áron. (Meskó Zoltán: Mégis csak bátor zsidók voltak: nekimentek a bunkereknek! — Zaj.) Bizonyítani ugyan nem tudom, de valószínű, hogy Nagyváradon feketén adták el ezeket a vasakat. Amikor ez a panamázó társaság működésbe lépett, a bunkereket elkótyavetyélték, sőt megtörtént olyan vásárlás is, hogy megvette egy megbízott és az átadta egy második, harmadik, negyedik ^kéznek busás nyereséggel. (Rajniss Ferenc: Láncolás bunkerekkel!) Akkor ezek a szerenósétlen károsultak jöttek hozzánk képviselőkhöz.^ azzal a kéréssel, hogy őket valami kártalanításhoz juttassuk. Biharmegyei képviselőtársaim és én eljártunk a honvédelmi minisztériumban, ahol az illetékes alezredes úr azt a felvilágosítást adta, hogy ők ebbe az ügybe nem vethetik bele magukat, mert a honvédelmi minisztérium rendelete értelmében ezek a bunkeret tulajdonul lettek átengedve a földtulajdonosoknak, tehát azt tettek velük, amit akartak, szabadon adták el. Mi ugyan hangoztattuk, hogy itt nem a betűk szerinti értelmet kell nézni, hanem azt a károsodást, amely ezeket a szerencsétlen embereket érte és azt a bántódást, amit kiálltak ezek a károsult szerencsét-