Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-264

496 Az országgyűlés képviselőházának ségről beszélünk, akkor azt is meg kell mondanom, hogy a budapesti egyetemen a botanikai szertárban mintegy 25,000 növényből álló gyűjtemény dicséri annak a professzorjelöltnek a munkálkodását, akit egy tanszékről mellőztek. T. Ház! Ugyancsak Mester Miklós képviselőtársami* állapította meg, hogy egy profeszszornak két kötelessége van: a tudományt ápolni éts az ifjúságot nevelni. Azt hiszem, hogy akiről ezeket a dolgokat elmondtam, a tudomány ápolására alkalmas. Hogy pedig az ifjúság nevetésére is alkalmas, hogy keresztény és magyar szempontból ízig-vérig megbízható ember, arra nézve méltóztassék meghallgatni azt a néhány sort, amelyet véletlenül az illető atyjáról a Pallas Lexikon 606. oldalán megtaláltam és amely a következőképpen szól. (Olvassa): »Andreánszky Gábor báró a politikai élet terén működött. 1883-ban a főrendiházban nagy beszédet mondott a keresztények és zsidók közti'házasság ellen. 1884-ben antiszemita programmal képviselőnek választották.« Az illető 1914—184g a esászári és királyi 2, számú huszárezrednél küzdötte végig a világháborút, ugyanannál az ezrednél, ahol édes testvér bátya hősi halált halt. A világháborút követően olasz fogságban volt egy esztendeig, a legénységi kitüntetéseket a nagy ezüst éremig bezárólag- birtokolja, majd később, mint tartalékos tiszt két úgynevezett kardos kitüntetést szerzett. Mindezek alapján azt kérdem a kultuszminiszter úrtól, mi indította őt arra, hogy a műegyetemi mezőgazdasági növénytani intézet katedrájára az egyetemi tanács által első helyen ajánlott, de éppen harctéri szolgálatot teljesítő jelöltet mellőzte, valamint, hogy általában helyesnek tartja-e éppen a háború alatt azoknak félreállítását, akik nemcsak a világháborúban, de a most dúló háborúban is megteszik kötelességüket. Végül kérdem, módjában van-e a miniszternek úrnak olyan Ígéretet r tenni, amely, ha nem is orvosolja egy tudománynak szentelt élet derékba roppanását, de némileg kárpótolni igyekszik az elkövetett hibát. Elnök: Az interpelláció kiadatik a vallásés közoktatásügyi miniszter úrnak. Következnék Eonkay Ferenc képviselő úr interpellációja a nemzetvédelmi-propagandaminiszter úrhoz. A képviselő úr azonban halasztást kért interpellációjának előterjesztésére. Méltóztatnak a halasztáshoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. . Következik Vámos János képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Incze Antal jegyző: (olvassa): »Interpelláció a nagyméltóságú földmívelésügyi miniszter úrhoz a zentai mezőgazdasági középiskola és a magyarkanizsai kétéves tejgazdasági szakiskola felállítása ügyében. Hajlandó-e a földmívelésügyi miniszter úr a felszabadult Délvidék tiszamenti magyarsága számára Zentán mezőgazdasági középiskolát és Magyarkanizsán kétéves tejgazdasági szakiskolát felállítani a milliárdos mezőgazdasági beruházási programm keretében?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Vámos János: T. Ház! A földmívelésügyi miniszter úr nem régiben tett parlamenti nyilatkozatában azt mondta, hogy a beterjesztett milliárdos mezőgazdasági beruházási törvényjavaslat törvényerőre emelkedése előtt mind264.. ülése 1942 június 10-én, szerdán. azt a programmât megvalósítja, amelyet az élet követel és amely ezzel a törvényjavaslattál kapcsolatos. Ennek a milliárdos programmnak, beraiházíási programmnak keretében két iskola felállítását késrte a tiszamenti magyarsóig két tiszta színmagyar városban, még pedig Zenta mezőgazdasági középiskolát, Magyarkanizsa pedig kétéves tejgazdasági szakiskolát. Hogy ennek a kérésnek jogosultságát alátámasszam, szükségesnek tartom ismertetni azt a helyzetet, amely a Délvidéken, különöskép Bácskában van. Zenta és Magyarkanizsa városok együttesen 60.000 lélekszámmal rendelkeznek, 200.000 hold elsőrendű bácskai föld tartozik ehhez a járásihoz, ide kapcsolódik nyugat felől a topolyai járás, kelet felől pedig a Felsőbánát, úgyhogy nyugodtan mondhatjuk, hogy ott egy 250.000 emberből álló úgyszólván magyar tömb van, amelynek középpontjában Zenta és mellette Magyarkanizsa láll. Eninek a magyar tömbnek egyetlen gimnázium áll csak rendelkezésére és ezenkívül semmi más középiskolája nincs. (Palló Imre: Elég baj az! Ez nem dicséri a kultuszminisztert!) Ezért a helyzetért nem a mostani kormány a felelős. Éppen arra akarok kitérni, hogy a régi világban, az 1914. előtti kormányok uzusa volt az, hogy egyes mandátumok megszerzéséért a nemzetiségeknek mindent megadtak: a legkitűnőbb iskolák és intézmények Erdélyben, Dél-Bácskában és más nemzetiségi vidékeken nemzetiségi városokba kerültek, ugyanakkor, amikor tiszta magyar helyek vagy iskola nélkül maradtak, vagy teljesen háttérbe szorultak. (Palló Imre: Elég szomorú!) Nem hiszem, hogy a mai kormányzat, amely annyi jelét mutatta már a magyarság felemelésére irányuló 'szándékának, aminek előnyét eddig nagyon nagy örömmel tapasztaltuk a felszabadult Délvidéken, ezt a politikát kívánja folytatni, mert nem közömbös, hogy az iskola hol van, nem közömbös, hogy magyar helyen épül-e fel egy iskola, ahol a gyermeket nemcsak az iskola és a tanár neveli, 'hanem a környezet is. Az iskola mindig egy kultúrköapant, amely lelkileg sugárzik kifelé és^ nemcsak közvetlen környezetét, hanem a távolabbi környéket is magyarosítja, vagy pdig juttatja méltánytalanul előnyhöz. Elmondhatom a magam esetét. Ha Zentán annakidején nem lett volna gimnázium, —természetesen az én időmben magyar gimnázium — akkor nagyon sokan nem volnánk egyáltalán tanult emberek, mert az iskola tette lehetővé, hogy szegény iparosok, munkások és kisemberek gyermekei tanuljanak és vezetőszerepet vigyenek, és mondhatom, ezek az emberek voltak Bácskában a magyarságnak, a magyar gondolatnak szóvivői és képviselői. (Ügy van! Ügy van!) Rá kell mutatnom a helytelen bácskai vármegyei politikára is. A liberális rendszerben Zombor, amely nemzetiségi vidék, magához ragadott minden előnyt, az utakat kiépítették ott és így lehetővé vált a szerb éra alatt is, hogy a nemzetiségek a gyáripart fejleszthették, ipari növényeket termeszthettek, fejlődhettek mert útjaik kitűnőek voltak. A magyar vidékek zsírjából építették ezeket, úgy is nevezték Zentát, hogy Bácska fejős tehene; fizetett, de nem kapott semmit. Ennek következménye az, hogy Öbeesétől kezdve egészen Horgosig, tehát körülbelül 80 kilométeres távolságon egyáltalán nincsen a Tiszavidék és a sza-