Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-236

Az országgyűlés képviselőházának 2B6, ma még Magyarországon, micsoda csodabogarak vannak 1941-ben Unjg megyében, Nagykapus községben. T. Ház! A levél, amelyet a nagykaposi gazdák átadtak nekem így szól (olvassa): »Mi, nagykaposi telepesek vásároltunk 100 hold erdőt 1935. évben a leleszi premontrei rendtől, szabadkézből. Erről nekünk szerződésűink is van. És mi ezt készpénzzel kifizettük, amit nyugtával bizonyítunk. Ugyanebben az időben, ugyanabból az erdőből vettek a nagykaposi úrbéres gazdák is, akik az erdőt ma is használják. 1935. évtől mi használtuk az erdőt 1939-ig és 1939-ben le lettünk tiltva az erdészeti hivatal által Ungvárról, de hogy miért, arról fogalmunk sincs, még eddig nem tudtuk kinyomozni, pedig mi mindmáig minden felmerülő költségét fedeztünk, adóját, az erdőőrt és mindenféle munkálatokat kötelesek vagyunk ellátni, illetve hozzájárulni. Ennek a letiltását végrehajtotta, illetve közbenjárt egy országgyűlési képviselő Ungváron, az erdészéti hivatalnál.« A nevét nem akarom egyelőre még bemondani. (Felkiáltások a szélső baloldalon: De halljuk csak! — Tovább olvassa.) »Amit mi hivatalosan kézhez nem kaptunk, — tudniillik a letiltást nem kapták meg írásban — csak az erdővéd által vagyunk értesítve, hogy ha próbálunk az erdőbe menni, az erdőben irtani, a legszigorúbban meg leszünk büntetve. — Hogy mi ok van erre, azt nem tudjuk, mert mi valamennyien nagykaposi lakosok és magyar állampolgárok vagyunk. Felsoroljuk a károsultak neveit« — mondja a továbbiakban ez a levél, amelyet ezek a nagykaposi gazdák aláírtak. (Tovább olvassa.) »Kelt Nagykapos községben. Vajda Miklós, Janovics József, Gulyás Péter, Hanzelka József, Barlog Mihály, Breza Imre, Barlog György, Stifel János, Stifel György, Sponták Mihály, Sponták János, Kizsak János, Urbán András, Gazda Mihály, Gulyás Péter és Hanzelka József kivándoroltak Kanadába, az ő részüket bérlik Albert Kálmán és Albert Lajos nagykaposi lakosok. — Mi mostanáig átlagban véve fejenként 800—1000 pengős kárt szenvedtünk a letiltás óta és nem tudjuk, vájjon miért. — Én mivel mi le lettünk tiltva, azt vették tervbe, — úgy értesítettek (bennünket — hogy az erdőt idegenekkel fogják irtatni felében és a fát elárverezik és a pénzt letétbe helyezik és a jövő tulajdonosnak fogják átadni.« T. Ház! A levél tartalmából most már kiviláglik, hogy itt valami furfangos dolog van a háttérben, hogy az a bizonyos képviselő úr, úgy látszik, nem tud a pártja részére tagokat szerezni, tehát ilyen formában próbál nyomást gyakorolni az ottani emberekre, a nagykaposi gazdákra, hogy így lépjenek be azok a pártba, vagy szavazzanak reá. Éppen ezért itt a képviselőház plénuma előtt kérem az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék sürgős vizsgálatot elrendelni ebben az erdőletiltási és vásárlási ügyben, hogy kik, milyen erők húzódnak meg az egész erdoletiltási ügy mögött és kik azok, akik még ma, 1941-ben is a földmívelésügyi miniszter úr megkerülésével és a törvények kijátszásával jogtalanul megkárosítanak ennyi magyar állampolgárt, ennyi magyar gazdát. Én bízom a földmívelésügyi miniszter úr jóindulatában, hozzáértésében, fajszeretetében és igazságérzetében, hogy ezt az ügyet sürgősen likvidálni fogja, hogy a bűnösök elnyerik - méltó büntetésüket és a gazdák ismét hozzájuthatnak a tulajdonukat képező erdőhöz, hogy újra irthassanak és hasznát lássák a befektetett öszKÉPVI8ELÖHÁZI NAPLÓ XII. ülése 19

H december 17-én, szerdám,. 581 szegnek, mert hiszen azért vették meg az er'iőt, mert szükségük volt arra, hogy ott dolgozhassanak és ezáltal keresethez jussanak. <Ûgy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a földmívelésügyi miniszter úrnak. Következnék gróf Festetics Domonkos képviselő úr interpellációja a közellátásügyi miniszter úrhoz, ennek elmondására azonban a képviselő úr halasztást kért. Méltóztatnak a kért halasztáshoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztáshoz hozzájárul. Következik Koitai József képviselő úr második interpellációja, amelyet a képviselő úr a közellátásügyi miniszter úrhoz intéz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Megay Károly jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. közellátásügyi miniszter úrhoz a nagyvásártelepi zöldség- és gyümölcskereskedők raktárhelyiségeinek elvétele tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a nagyvásártelepi zöldfőzelék- és gyümölcskereskedők ottani raktárhelyiségeit — cirka negyven kereskedőét — el akarják venni a burgonyaegykéz részére? 2. Hajlandó-e a miniszter úr intézkedni, hogy ezek a kereskedők raktárhelyiségeiket megtarthassák?

1

« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Koltai József: T. Ház! A budapesti nagyvásártelep zöldség-, főzelék- és gyümölcskereskedőit felbecsülhetetlen anyagi kár fenyegeti: ki akarják lakoltatni őket a nagyvásártelepi raktárhelyiségeikből, amelyeket ők már évek óta télen-nyáron bérelnek, nyáron is, anélkül, hogy akkor szükségük volna rá. Ha ez megtörténik, akkor a legsúlyosabb, legnehezebb téli hónapokban a közellátásban zökkenő állhat be, azonkívül ötven kereskedőcsalád kenyeréről ós exisztenciájárói is van szó. Ezek a nagyvásrtelepi kereskedők a budapesti nagyvásártelep létesítése óta árusítóhelylyel rendelkeznek és a budapesti kiskereskedőknek zöldség-, gyümölcs- és főzelékféléket árusítanak. Az árukat természetesen vidéken ősszel szerzik be és leraktározzák, mindenki az anyagi erejéhez mérten öt-tíz vágón árut, hogy télen ne fagyott állapotban kerüljenek ezek a zöldfőzelékfélék és gyümölcsök a fogyasztókhoz. Ez idáig egészen rendben is volna, kaptak azonban 1941 november 16-án egy értesítést, hogy a nagyvásártelep felügyeltvI sége a raktárhelyiség bérletét felmondta és arra kötelezte a kereskedőket, hogy 1941 november 28-án déli tizenkét óráig ürítsék ki ezeket a raktárhelyiségeket. Indokolásul azt hozta fel a vásárfelügyelőség, hogy a bérleményre a belföldi burgonyaegyesülésnek van szüksége. Ezek a nagyvásártelepi kereskedők a bérlemény kiürítését képtelenek eszközölni, mert olyan nagymennyiségű, öt-tíz vágón árut nem tudnak máról-holnapra máshol elhelyezni, és anyagilag sincsenek olyan helyzetben, hogy újabb bérleményt tudnának szerezni, amikor évek óta oda vannak kötve a nagyvásártelephez, és vevőkörük is oda szokott hozzájuk. Ha^ a yásárigazgatóság erőszakhoz folyamodnék és kirakatná ezeknek a kereskedőknek az áruját, amely körülbelül 170—200 vagont tesz ki, »Csáki szalmájaként« széthordanák ezt az egész árut, nagy kár érné ezeket a kereskedőket, és ez az ötven kereskedő tönkre is mehetne. Ez az elraktározott áru ugyanúgy elsőrendű közszükségleti cikk, mint 80