Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-178

308 Az országgyűlés képviselőházának 178 hogy a folyó év rendkívüli csapadékos volta miatt ezeken a teriileteken a közlegelők nagyrésze csaknem az egész legeltetési idény alatt víz alatt állt, sőt nagyrészben most is víz alatt áll, s ÍSY a májmételykór nagyarányú elterjedésével kell számolnunk, a nagyöblb veszteségek elke.ru.les_ céljából milyen intézkedéseket szándékozik tenni a miniszter úr?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó.^ Király József: T. Képviselőház! Komárom vármegyének a cseh megszállás alól felszabadult részén, Csallóközben, sok-sok gonddal és bajjal küzdenek magyar testvéreink és amikor most a községekben járunk, minden oldalról halljuk a nehéz panaszokat. A né'p lelkében látjuk a megértési mert hiszen mindenkor mondják, amikor beszélünk velük, hogy nagy odaadással és a legnagyobb áldozatkészséggel akarnak a magyar életben és problémáinak megoldásában résztvenni, készek, ha kell. vagyont, életet, mindent a haza érdekében áldozni, azonban mégis észre kell vennünk nehéz gondjaikat, bajaikat, amelyek éppen gazdasági téren sújtják őket. Megértik a Csallóköz magyarjai, hogy most talán nagyobb csapás érte hazánk más részét, a Tisza mellett élő magyar testvéreket, megértik, hogy az árvíz most más nagy kérdések elrendezése és munkák elvégzése elé állítja a kormányt. Látják a jóakaratot, a segíteni akarást, mégis előterjesztik ők is kérésüket, amelyek az esztendők hosszú során át őket ért károkkal kapcsolatosak és amely károk nagyban sújtották az ő munkásságukat és fáradozásukat is. Az elmúlt esztendők során évről-évre nagy vízkárokat szenvedett a Csallóköz lakossága es a vízkárok folytán termésében nem igen találta meg a számítását. Arra gondolt, hogy talán az állattenyésztés terén pótolja a veszteséget. Sajnos, e téren is nagy csapások és veszteségek érték, mert a felszabadulás előtti esztendőkben szinte elképzelhetetlen nagy mertékben terjedt el a száj- és körömfájás, majd pedig a 30-as esztendőkben, 1935-ben és , 1936-ban a Csallóközben és a Csallóköz egyikmásik járásában, Csicsón, Nagymegyer községben, Nagykeszin, (Palló Imre: Jókán!) de különösen Gután és Komárom városában százával hullottak el májmételykórban a szarvasmarhák. A most elmúlt vizes esztendő nehéz csapásai és szűkös termése következtében a várható eredmény és reménység megint csak nem teljesült, mert az állattenyésztés — sajnos — visszafejlődött. A csehek annakidején nemigen tudtak segíteni a

# bajokon és gondokon, jobban mondva nem is igen siettek a gazdák segítségére, mort a cseh sovinizmus nem engedte, hogy a határon túlról, tehát magyar területről hozhassanak be a gazdák magyar oltóanyagot, distolt, hanem az ő készítményeiket, a Prágából szállított gyógyszereket akarták a magyar gazdákra ráerőszakolni. A gazdák meg is vették ezt a gyógy szert, úgy tudom, filex-nek hívták, ez azonban — sajnos — nem segített a betegségen és így Guta községben is, amely hatalmas nagy tanyai község, hiszen 12.500 lakosszámmal, nagykiterjedésű határa van. 1937-ben 1000 darab szarvasmarha hullott el. Ez a veszteség a múlt esztendőben még fokozódott, megint csak nagyon sok gazda szarvasmarhája hullott el. Ha pedig valamit mégis meg akartak menteni, a betegség során legyengült, állatokat kénytelenek voltak a 300—400 pengős rendes ár helyett 60—70 pengőért elvesztegetni. Bátorkodom a mélyen tisztelt miniszter ülése 19hl február 12-én, szerdán. úr, illetőleg államtitkár úr elé hozni a csallóközi Komárom vármegyei jóratörekvő lakosságnak azt a kérését, hogy nehéz gondjaiban méltóztassék segítségére sietni. Ügy érezzük, hogy ha ez a baj fokozódik és gazdáinkon nem tudnánk segíteni, akkor ezáltal az ország érdekei is csorbát szenvednének. Éreztük ezt különösen akkor, amikor nyáron egyes községekben a napközi otthonokban kisgyermekeinket akartuk tejjel ellátni: földmíveléssel foglalkozó f alvainkban nem tudtunk elég tejet kapni, mert az állatok alig adtak valami tejet, részben azért, mert az egész esztendőben víz alatt álló legelőkön leromlottak, másrészt a májmétely elterjedése miatt, amennyiben ezeken a területeken a nedves füvekben kitenyésztett álcákat beszedték magukba, a betegség egyre jobban terjedt s két-három hó multával annyira kifejlődött, hogy a tehenek tejelése szinte elállott és még a községek rendes szükségleteit sem tudták kielégíteni, nemhogy a kisgyermekek táplálását tudták volna ellátni. Gazdáink igyekeztek, amennyire tudtak, erejüket megfeszítve, mindenképpen a baj ellen orvosságot találni, de olyan nagy mértékben megdrágult a gyógyszer is, másrészt *saját megélhetésük is alig volt biztosítva a szemtermés kimaradása miatt, hogy a lehető legnagyobb nehézségekkel küzdöttek, tehát képtelenek voltak még erre is nagyobb összeget áldozni. Ezért mély tisztelettel kérném az igen tisztelt fölclmívelésügyi miniszter urat, szíveskedjék e téren is biztató kijelentést tenni gazdáink részére, hogy esetleg talán támogatást is kaphatnának, olcsóbb gyógyszert, distolt, kaphatnának, különösen a legszegényebb zselléremberek, hogy tehenüket megmenthessék ós ezzel 10—12 gyermekes családjukat eltarthassák és felnevelhessék. Másrészt r nagyon kér

: ném a miniszter urat, méltóztassék intézkedni a felől, hogy a megmételyezett legelők fertőtíenítésére valamiképpen intézkedés történjék. Bátor volnék rámutatni arra, hogy az ott folyamatban levő földbirtokreformmal kapcsolatban lehetséges volna szakértőkkel kivizsgáltatni a kérdést és a mételyezett legelőket talán a kiosztásra kerülő földekkel lehetne kicserélni, viszont a mételyezett legelőt tel-, szántva, lehetne a földet ott parcellázni. Ha a melyen t. miniszter úr megnyugtatást ad ezen a téren és a gazdák segítségére siet, hiszem, hegy nemcsak az ő fáradságos munkájukhoz kapnánk segítséget, erőt és bíztatást arra, hogy a mai nehéz esztendőkben ne csüggedj ének/hanem egyetemes nemzeti érdeket is szolgálna ezzel, mert hiszen, mint említem, készek mindent feláldozni a hazáért. Néhány nappal ezelőtt beszélgettem egy egyszerű csallóközi gazdával, aki azt mondotta, megérti az ország nagy gondjait, megérti a kormány nagy fáradozásait és azért, hogy az országot a nehéz, véres küzdelmektől meg lehessen menteni, kész, ha csak két krumplija van is, az egyiket odaadni az ország megmentéséért, fenntartásáért és kész minden munkájának feláldozásával a haza megmentésére odaállani. Amikor ilyen lelkesedést látunk a magyar népben, akkor nekünk is éreznünk kell azt, hogy félretéve minden személyes és minden egyéb ellentétet, népünknek, a gondokkal küzködő magyar népnek, a támogatására kell sietnünk. Azt hiszem, e téren a földmívelésügyi miniszter úr is megértéssel van és minden módot megkores arra, hogy a gondokikai, bajokkal küzdő gazdáknak segítségére siessen. Ezért ké-