Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-759

Az országgyűlés képviselőházának 1B8. ülése Í9Ú0 november 22-én, pénteken. ?59 hogy amikor nemzetiségeink probléi&áiróí szólok, három vonatkozásban tegyem ezt. Elsősorban ismertetni kívánom nemzetiségeink múltját, a magyar nemzettel való történelmi egybekapcsolódását és együttes fejlődését, másodsorban pedig szólni kívánok nemzetiségi .lógunk megalkotásáról és a nemzetiségi jogalkotás fejlődósérői, végül pedig arról, hogy milyen legyen a magyar állam nemzetiségi politikája a jelenben és a jövőben. A mag-yar nép, — amint ismeretes — amikor keletről, Ázsiából idejött, hogy új hazát keressen és hont alapítson, természetében hordozta azt a keleti tulajdonságot, hogy szerette a feík területeket. Amikor tehát a Kárpátok medencéjébe érkezett, akkor elsősorban a Duna-Tisza vidékét kereste fel, ezt a területet vette birtokába, azután pedig a dunántúli részeket. r Ezek a területek voltak tehát a megtelepedés központjai. A magyarság — inint tudjuk _ — Árpáddal való 'bevonuláskor alig félmillió lelket számlált. A terület, amelyet elfoglalt, túlhatalmas és nagy volt ahhoz, hogy ez az aránylag kislétszámú magyarság az egészet be tudta volna tölteni. Így maradtak a magyar birodalom területén, annak szélein és peremén olyan lakatlan vagy gyéren lakott területek, amelyekre már ebben az időben, azután az első századokban kezdtek behúzódni kelétől és nyugatról egymásután más nemzetiségek, más fajok törzsei. így történt az, hogy a besenyők, a kunok, a németek, a flamandok, a vallachok, vagyis olaszok és a rutének a külső perifériákon, ha nem is nagyszámban, de bizonyos törzsekkel már jelentkeztek. Az első azonban mégis az itt talált szláv törzsek nemzetisége volt, mert ebben az időben a magyar területen szlávok és bolgárok törzsei maradtak hátra. Az első nemzetiség tehát, amely lyel a magyar történelem folyamán találkozunk, a szláv törzsek voltak. A bolgár elemek e^y része a harcokban felmorzsolódott, elpusztult, másik része pedig visszahúzódott _ a bolgár birodalomba, a szlávok azonban itt maradtak és meghódoltak a magyar impérium előtt és mint első nemzetiségnek, összekapcsolódott életük és sorsuk a magyar r néppel, ^ a magyar fajjal. Ha az ember a történelem távlatából szemléli, hogy nemzetiségeink egyenként hogyan emelkedtek ki, hogyan fejlődtek, hogyan sokasodtak, akkor azt látja, hogy a szlávság sokasodása két úton történt. Az ittmaradt első szláv törzsekhez népvándorlás formájában csatlakoztak más szláv népek és nemzetiségek, mégpedig elsősorban a tatár és török pusztítások idején, (Ügy van! jobbfelől.) amelyek olyan pusztítást vittek végbe a magyarság soraiban, hogy az erőben, számban, vérben rendkívül megfogyatkozott. Ekkor hatalmas területek maradtak lakatlanul, amelyeket okos, bölcs államvezetéssel be kellett tölteni, hogy az ország termelőképes legyen és elég emberanyaga legyen a történelem útjának forgatagában ellenállni a különböző áramlatoknak. Az 1529. és 1532.'évben, amikor a török hadak délről észak felé vonultak, hogy Magyarországon keresztül nyugatot támadják, olyan mérhetetlen pusztításokat vittek véghez elsősorban a déli és a nyugati széleken, hogy egész vidékek, egész országrészek ^ magyar népe pusztult el. Szolimán seregei elől a délszláv népek a Balkánon félelmükben valóságos népvándorlást kezdtek, egész vidékek kerekedtek fel és kerestek ez ellen a pogány áradat ellen menedéket, új hazát. Hazánk déli részein az első nagyobb szláv települések a török nyomás következtében álltak elő. Kőszeg, Fraknó és Kismarton vidékére, a nyugati szélekre, a török pusztítás következtében lakatlanul maradt területekre Horvátországból felfelé vándorló törzsek jöttek új hazát foglalni. Kőszeg, Fraknó, Kismarton vidékét egészen az osztrák határig ezek a horvát telepesek töltötték be. Nagyobbmérvű szláv települések tehát a tatár és török pusztítás következtében álltak elő. Ez a pusztulás olyan nagymérvű volt a magyar ' nemzet életében, amelyhez fogbató csapás a magyarságot egész történelme folyamán nem érte. Olyan nagy volt ennek a nemzetnek a vérvesztesége mialatt a nyugati civilizációért és kultúráért küzdött, életét, vérét nem kímélve, hogy azt a nemzet többé a történelem folyamán pótolni nem tudta. (Ügy van! jobbfelől.) A szláv települések után szólnom kell hazánk egyik legnagyobb nemzetiségéről, a németségről. A németség első településeit a XIII. és XIV. században látjuk. Amint a magyar történelem is igazolja, először a nyugati szélekre húzódtak be. Mi volt ennek az oka? Az, hogy a németországi hosszú háborúk alatt kiütött éhinség és járványos betegségek elől menekülve, egész községek kerekedtek fel és kopogtattak a magyar határon Árpádházi királyaink idejében. Ezek bebocsátást kértek és kaptak. Az első települések tehát a nyugati széleken foglalták el a magyar teret. Nagyobbmérvű német települések csak később, ugyancsak a tatár és török pusztítások után következtek be, amikor az előbb említett okoknál fogva az ország többi részén olyan nagy területek maradtak lakatlanul, hogy be kellett azokat telepíteni. Árpádházi királyaink és később a Habsburg-uralkodók is telepítettek német telepeseket a Dunántúl, a Bánságban, az erdélyi és más magyar részeken. A. magyarországi német telepítésekről szólva, meg kell említenem azt, hogy volt egy egészen kicsiny német telep már, amely, hogy úgy mondjam, egyidős a magyar nemzettel. Ugyanis a Gizella királyné idejében behozott első német telepesek voltak azok, akik magyar földre léptek és őket a királyi ház a keleti végeken. Beszterce vidékén telepítette le. Ezek tulajdonképpen az első német telepesek, akik együtt éltek, szinte együtt fejlődtek a magyar nemzettel, a magyar történelemmel. Ugyanezen oknál fogva, amiről szólni bátor voltam, a keleten és északkeleten gyéren lakott vagy lakatlanul állott magyar végeken rutén, román, abban az időben valachnak, oláhnak nevezett törzsek, pásztornépek húzódtak be a magyar erdőségekbe és hegyvidékekre. Nagyobbmérvű rutén és román település azonban igazában a XVI. és XVII. században indult meg és mindig nagyobb mérvben jöttek két irányból. Egyik településük Hunyad vármegye felől indult Erdély földjére, a másik Moldva vidékéről jött és foglalta el a térséget, a bihari hegységeknek kitűnő legelőterületeit, mert pásztói' nép lévén, odahúzódott az oláhság. Mélyen t. Ház! Ebben a képben rövid szemléletet kívántam adni arról, hogy a magyarországi nemzetiségek települései honnan származnak, a történelem folyamán milyen időben jöttek a magyar földre, s most arra kívánok rámutatni, hogy ezek a nemzetiségek a szentistváni birodalomban igazi hazát, igazi otthont találtak, s a szentistváni állameszme és elgondolás alapján egyenrangú polgáraivá váltak e hazának, a magyar néppel, a magyar nemzettel együtt fejlődtek, együtt gyarapodtak és együtt sokasodtak. Ha ennek a hazának jó