Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

i Az országgyűlés képviselőházának 51. a vállalkozó társaságoknak. A vágsellyei és galántai járásban hat ilyen község van és azt hiszem, ha ott ennyi ilyen község van, a visszacsatolt területen feltétlenül van még több, sokkai több, mert hiszen ez csak egy parányi része a viszaesatolt területnek. Vágfarkasd közaég ezen a címen 2L0.000 cseh koronával járult hozzá a cseh villamostársaság által megkezdett munkálatokhoz. Ez azt jelenti, hogy az egész összeg, amellyel hozzájárult, 40U.000 cseh korona volt. Vágfarkasd község többízben eljárt ebben a ügyben az iparügyi miniszter úrnál, hogy legyen segítségére annál is inkább, mert hiszen szerintük nem ütközik nehézségbe, hogy ezek a megkezdett, de félbemaradt munkálatok befejeztessenek, mégpedig azért, mert a cseh villamostársaságoknak elégséges vagyonuk van, — most már a magyar haza területén — amely biztos fedezetet nyújt még akkor is ezeknek a munkálatoknak elvégzésére, ha jogilag a cseh társaságokkal esetleg nem lehetne megegyezni. A megegyezés utólagos reményében, — de hiszen ez természetes is — a magyar társaságoknak, illetőleg a magyar iparügyi minisztériumnak, az iparügyi miniszter úrnak kell segítségünkre jönni, hogy a község félbemaradt és általunk előlegezett villamosítását lehetővé tegyék. Tudtommal a győri, illetőleg komáromi villamosipartelepek már kint is voltak ezekben a községekben, Vágfarkasd községben is, és ott kilátásba helyezték, hogy ott a félbemaradt munkálatokat elvégzik. Igaz, hogy az iparügyi miniszter úrnál a közbenjárásunk alkalmával mindig a legnagyobb előzékenységet és támogatást nyertük ezideig és én bízom abban, hogy ezt a támogatást nem is fogja megvonni tőlünk. Éppen azért arra kérem a mélyen t. iparügyi miniszter urat, tegye lehetővé és magas egyéniségét vesse latba ezeknek a községeknek villamosítása érdekében, hogy végre mindazok a munkálatok, amelyek meg vannak kezdve és félbehagyattak, a lehetőséghez képest be is fejeztessenek. Mondom, a kérdéses ipartelepek megígérték, hogy a villamosítást eszközlik, azonban kénytelenek a községek perifériáit amputálni, mert azon a költségen, amelyen a cseh társaság vállalta, nem képesek a mai időkben ezeket a munkálatokat" elvégezni. Tekintettel arra, hogy ezeken a széleken, ahol a levágások történnek, legnagyobb részben, sőt azt mondom, egészen szegény munkásemberek laknak, végtelenül nagy sértés volna rájuk nézve, ha éppen ők esnének el ettől a szükséges, áldásos intézménytől. En ismételten kérem az iparügyi miniszter urat, hogy magas személyével^ hasson oda, járjon közbe ezeknél a társaságoknál,^ hogy eredeti szerződésünk alapján a cseh társaság által vállalt munkálatokat befejezhessék. Ez szükséges azért, hogy az a szegény munkásnép, amely itt a széleken lakik, lássa azt, hogy egyenlő módon kezelik őket azokkal az emberekkel, akik náluk tehetősebbek é« ne mondhassák azt, amit már mondanak is, hogy ez azért történik így, mert ők szegények. Ne éreztessük velük a szegénységet még más módon is, a szegénység önmagában is elég. Ezekre voltam bátor felhívni a miniszter úr figyelmét. (Éljenzés, helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon és a középen. Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az iparügyi miniszter úr kíván szólni. ülése 1939 november 15-én, szerdán. • 67 Varga József, a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi miniszter: T. Ház! {Halljuk! hátijuk!) Haulik György képviselőtársaim interpellációjára válaszolva tudatom, hogy elrendeltem a határszéli községek félbemaradt villamosításának teljes megvalósítását. (Élénk éljenzés, helyeslés és taps.) Jóllehet ezeknek a határszéli, községeknek villamosítási ügye sem jogilag, sem pénzügyileg nincsen még tisztázva, mégis megcselekedtem azt, hogy sürgős utasítást adtam a hálózatok elkészítésére és a községeknek a villamoshálózatba való bekapcsolására. Ez a rendelkezés napjainkban nemcsak egy egyszerű rendelkezés, hanem arról az anyagról is kell gondoskodnunk, amelyet a munkákhoz használnak fel, ezeknek az anyagoknak az előteremtéséről is gondoskodtam. Kérem a t. Házat, szíveskedjék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak a miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudoimájsul veszi. Következik Bodor Márton képviselő úr interpellációja a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrhoz, valamint az iparügyi miniszter úrhoz. Kérem, az interpelláció szövegének felolvasását, Porubszky Géza jegyző (olvassa): »Interpelláció a magyar királyi kereskedelmi és iparügyi miniszter úrBoz a Beszkárt-alkalmazottak díj ázása tárgy ában. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a Beszkárt-alkalmazottak naponta 13—14 órát dolgoznak és a túlórát és az éjszakai munkát a rendes órabéreknél alacsonyabb bérrel fizetik? 2. Hajlandó-e a miniszter úr a Beszkártalkalmazottak fizetési és politikai jogainak gyakorlása terén tapasztalható sérelmeket sürgősen orvosolni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a sz

ó- ,„, ,-, „-, T Bodor Márton: T. Ház! (Taps a szélsőbaloldalon. — Zaj.) Budapest székesfőváros villamosvasút jár ól, úgymondhatnám, Magyarország második legnagyobb vasút járói, a Beszkárt-ról van szó. A Beszkárt igazgatósága — azt mondhatnám — bevezette az egy kéz-rendszert. Mi, nemzeti szocialisták, szintén hívei vagyunk az egykéz-rendszernek, azonban nem abban a formájában, amely most meg van valósítva. Az egykéz-rendszert mi úgy képzeljük el, (Gr. Apponyi György: Hogy a maguk kezében legyen!) hogy az a jövedelem, amely az egykézhez befolyik, valamilyen szociális formában térjen vissza, folyjék vissza azokhoz a munkáskezekhez, amelyek azt előteremtették. T. Ház! A Beszkárt üzemvitele, azt mondhatnám, csapnivaló. (Zaj a jobboldalon és a középen.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat... Bodor Márton: Azért mondom ezt, t. Ház... Elnök: Tessék idefigyelni. Olyan kifejezés nem használható a parlamentben, mint amilyent a képviselő úr mond. Tessék ettől tartózkodni, mert ha ilyent megismétel a képviselő úr, rendreutasítom. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Bodor Márton: T. Ház! En a valóságot másképpen nem tudtam kifejezni, mint avval, amit érzek. Én magam benne éltem a dolgok9*