Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-374
62 Az országgyűlés képviselőházának 37À küldötte el valahova és nem tudom, jelenleg hol pihen. (Rupert Rezső: Meizler és Meissner nem kaptak ilyen bizonyítványt! — Zaj.) Haynau és utódai, a Haynauékkal toe jött cseh foeamtereik és a cseh toeaniterek lakájai, cselédei és utódai fertőzzék meg Magyarországon az egészséges közszellemet; Haynau utódai ülnek ma nagyon sok közéleti pozícióban és folytatják, ha nem is abban a formiálban, ha nem is azokkal az eszközökkel, de ugyanazokkal az intenciókkal azt a politikát, amelyet 1849Hben Haynauék csináltak. (Ügy van! a szélsőbaloldalion. — vitéz Hertelendy Miklós: Tessék elolvasni, Imit írt 1846-lban Kuthy Lajos ! — Zaj. — Elnök csenget.) En elfogadom Haynaut, mert ha Haynau ezt csinálta, erre bizonyára alapos oka volt. — (vitéz Hertelendy Miklós közbeszól. — Gr. Apponyi György: Haynaut védi? — Esztergályos János: A haynaupárti Hertelendy!) Lehet-e arra hivatkozni, hogy Werbőczi miket írt és lehet-e Werboezibol idézni? Legalább is óvatosságra int az idézés, mert a közelmúltban megjelent egy könyv, amelynek a szerzője nem ül ugyan ezek között a padok között, — bár esetleg itt ült volna, legalább is itt akart ülni —, de ahhoz az irányzathoz tartozik, amelynek részéről az idézés történt. Ebben a könyvben az van, hogy Werb'őezit hazaárulásért halálra ítélték és felakasztották volna, ha megkapják. Meg Vian írva ebben a könyvben, hogy Wertoőczi a budai török pasa írnok ajként halt meg; amikor már terhére vált iá ^pasánaík, akkor egy ebéd alkalmával megméirgezték, mert már felesleges tányémyalónak tartották ezt az embert. Lehet-e erre a Werbőczire, mint jogforrásra hivatkozni a zsidókérdésben, aki az életét ilyen hitvány módon fejezte be, aki az élete végén árulója lett a saját hazájának, a saját népének? Ilyen emberre ne hivatkozzanak. Elnök: Kérem Peyer képviselő urat, tartózkodjék az ilyen beállítástól. (Propper Sándor: Málnási Ödön megírta! — Farkas István: El sem kobozták a könyvet.) Peyer Károly: Bocsánatot kérek, ez megjelent egy könyvben, adatokkal, idézetekkel, mindennel pontosan alátámasztva. (Schmidt Lajos: A papiros türelmes! — Propper Sándor: Málnási Ödön írta! — Rátz Kálmán: Az a kérdés: (hogyan írtat)^ így írta szó szerint. Behozom a, könyvet és felolvasom az idézetet. Elnök: Azt hiszem, hogy Peyer képviselő úr nem óhajtja magát azonosítani azokkal a megállapításokkal, amelyek ebben az idézett könyvben foglaltatnak; úgy érzem tehát, felesleges, hogy a képviselő úr ezt itt a Házban ilyen aláhúzottan kiélezze. Peyer Károly: Én nem tartom szükségesnek, hogy azonosítsam magam vele, vagy ne azonosítsam, (Felkiáltások a jobboldalon: De azonosította!) én csak azt a tényt állapítom meg, hogy egy politikai irányzat egyik tagja hivatkozik Werbőczire, ugyanakkor pedig egy ugyanahhoz a politikai irányzathoz tartozó jogakadémiai tanár ezeket állapítja meg Verbőczyről. Nem tudok mást tenni, mint a saját párttagjának érvelésével szálítani le kellő értékére az érveit. (Fábián Béla: Az egyik nyilas így, a másik nyilas úgy! — Schmidt Lajos: Az egyik Fábián, a másik Meizler! Az előbb mondta! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. Peyer Károly: Lehet-e arra hivatkozni, . ülése 1939 március l~én, szerdán. hogy a régi időkben milyen üldözésen mentek keresztül a zsidók, mit kellett elszenvedniök a sok évszázadon keresztül és hogy mennyi törvényt hoztak ellenük? Ne méltóztassék elfelejteni, nemcsak a zsidók ellen hoztak törvényeket, hanem hoztak a magyar jobbágyok ellen is, hoztak a magyar nép ellen is törvényeket és mindenütt hoztak törvényeket a nép ellen. (Propper Sándor: Keresztények ellen, luteránusok ellen!) Hoztak törvényeket Németországban, Franciaországban, Angliában is, amikor a nép nagyobb kenyeret, több szabadságot, több jogot követelt. Ez a harc évszázadok óta folyik. (Gürtler Dénes: A zsidó törvényeket hozza fel! — Fábián Béla: Maga meg igazat beszéljen! — Rupert Rezső: Egy katolikus paphoz nem illik ez az eljárás! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. (Fábián Béla közbeszól.) Fábián képviselő urat kérem, maradjon csendben. Peyer Károly: Mire tetszik hivatkozni a protestánsok üldözésével kapcsolatban? A protestánsokat máglyára küldték, a protestánsokat is üldözték hosszú éveken keresztül és szabadságukat csak a fegyveres erejüknek köszönhették, annak a fegyveres mozgalomnak, amely Erdélyből indult ki és Bocskayakra támaszkodott, akinek a szobra ott áll Genfben a reformátusok falán, büszkén hirdetve, hogy Magyarországon akadt ember, aki a vallásszabadságért fegyvert fogott és aki a vallásszabadság törvénybeiktatását keresztül is vitte. (Fábián Béla: Felhasználja az interregnumot! — Gürtler Dénes: Hivatkoztam III. Incze pápára! — Zaj. — Elnök csenget.) Igen t. Ház! Igenis volt üldözés ' a régi időkben és arra hivatkozni, hogy a régi időkben . . . (Fábián Béla és Gürtler Dénes közbeszólnák.) Elnök: Szíveskedj ének >a párbeszédet abbahagyni! (Fábián Béla: Nem akar a pápától tanulni!) Fábián képviselő urat most kértem, szíveskedjék a párbeszédet abbahagyni! Kénytelen leszek a képviselő urat rendreutasítani. (Gr. Festetics Domonkos: Zsidóiskola!) Festetics Domonkos képviselő urat is kérem, maradjn csendben! Peyer Károly: Nem szerencsés dolog arra hivatkozni, hogy a régi időkben ki űzött raibiszolgakereskedést és tisztességtelen foglalkozást. TTgy tudom, a katolikus Spanyolország királyai és főnemesei is űztek ilyen szerény kis foglalkozást s nem szegyeitek, hogy összefogdossák Kamerunban a négereket és átszállítsák őket Amerikában annak ellenére, hogy a hajó indulása előtt mindig misét hallgattak, hogy az ő vállalkozásuk szerencsés eredménnyel fedeződjék be- Ezeket a kérdéseket ma felvetni és felhozni (Propper Sándor: Jogalapnak tekinteni középkori intézményeket!) a mai fejlett kultúréletben egy ilyen törvényjavaslat indokolásául — legalább is itt a képviselőiházban egyes képviselő urak ezekkel az indokokkal támasztják alá a javaslatot (Rupert Rezső: Szánalmas argumentálás!) — nem helytálló és nem mondható objektiv eljárásnak. Mert ha én a magyar történelemben adatokat keresek, akkor találok adatokat a magyar történelemben is a kegyetlenkedés olyan módjaira, a Dózsa-lázadástól és egyebektől eltekintve is, amelvek mindenkiben csak elítélést váltanak ki. (Rupert Rezső: Az eperjesi vésztörvényszék! A pozsonyi vésztörvényszék! Magyar embereket,