Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-279

92 Az országgyűlés képviselőházának ttö Arra kérem a miniszter urat, hogy egyelőre ne bontsa le a sashalmi állami szükség-lakó­telepet, ne bolygassa meg az ott lakó szegény embereket és ne keressék nagyítóüveggel az ott élő, ott szenvedő emberek kereseti viszonyait. Tudniillik ez is megtörtént. Nagyítóüveggel nézik, hogy akit oda ínség címén beengedtek, keres-e néhány fillért vagy néhány pengőt akár átmenetileg is és abban a pillanatban, amikor hivatalosan konstatálják, hogy az ínséglakás­ban lakó, nyomorgó család valamelyik tagja néhány pengő keresethez jutott, máris olyan­nak tekintik, mint aki a városban bérelhet ma­gának megfelelő komfortos lakást és máris igyekeznek a helyéből kitelepíteni. A másik kérésem a miniszter úrhoz az, hogy ne bolygassa meg ezeket a szegény em­bereket, ne dobassa ki őket meglévő lakásuk­ból mindaddig, amíg valóban komoly, tartós kereseti alkalomhoz nem jutnak. Harmadsor­ban arra kérem a miniszter urat, legyen olyan szíves és a már foganatosított felmondásokat hatálytalanítsa, hagyja azokat a szegény em­bereket békében élni, ha már egyebük nincs, legalább a fedelük maradjon meg a fejük fe­lett és a további felmondásokat, a különösen gazdasági szempontból indokolatlan felmondá­sokat mellőzze. Sokszáz szegény ember részére irgalmat és megnyugtató kijelentéseket kérek a miniszter úrtól. (Helyeslés a szélsőbal­oldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr óhajt szólni. Széll József belügyminiszter: T. Kép­viselőház! (Halljuk! Halljuk!) Két évvel ez­előtt, akkori hivatali elődöm, két okból ren­delte volt el e szóban forgó sashalmi állami lakótelep fokozatos megszüntetését. Az egyik ok az volt, hogy a lakótelep Sashalom község részére való átengedése a községre elviselhe­tetlen terhet rótt volna, a másik pedig az volt, hogy egyes barakképületek lakás céljaira már teljesen alkalmatlanokká váltak. A telepet véglegesen csak akkor lehet megszüntetni, ha a telepen már nem lesz köztámogatásra szoruló család. Ezek az elvek irányadók ma is és midőn megállapítom, hogy az interpelláló t. kép­viselőtársam teljes tévedésben van, amikor azt a gyanút hangoztatja, hogy elfogultság, vagy politikai szempontok volnának irányadók a kilakoltatásnál, van szerencsém tájékoztatásul felsorolni a következő adatokat. A telepen van 552 lakás, amelyekben 2500 lélek lakik. Hat fa­barakk teljesen megérett a lebontásra. Ezek­ben 145 lakás, van, körülbelül 700—800 lélekkel. Ezeket a miniszteri biztos a lebontásra nem kerülő épületekben levő alkalmas üres laká­sokba fokozatosan telepíti át. A lakásügyi mi­niszteri biztos a múlt év folyamán 175 lakás­elvonási határozatot bocsátott ki, de ténylege­sen csak 6 kilakoltatás történt, a többi, az ön­ként eltávozók kivételével, ma is a telepen la­kik, mert köztámogatásra szorul. 1937 október 1-től 1938 február l-ig lakáselvonási határozat egyáltalán nem bocsáttatott ki. 1938 február 1-től február 21-ig 62 lakáselvonási határozat kézbesíttetett és ezek alapján részben március hó 1-én kellett volna, részben április és május 1-én kellene a lakásokat elhagyniok az illetőknek. Ezen az eljáráson kívülállóan azonban én illetékes ügyosztályommal megvizsgáltattam a helyzetet. Megvizsgáltattam a felmondásra kisze­melt összes családok, egyének viszonyait és ennek a vizsgálatnak alapján kijelenthetem, ülése 1938 március 9-én, szerdán. hogy nemcsak senki nem költözött ki március 1-én, hanem azok közül, akilk olyan lakáselvo­nási határozatot kaptak, amely ma még függő­ben van. — Összesen 33 család — előrelátható­lag április 1-én csak azok lesznek kötelesek eltávozni lakásukból, akilk részben engedély nélkül foglalkoznak borméréssel, részben pedig a telep lakóit mételyezik erkölcsi szempontból. Három ilyen család van és egy köztámogatásra nem szoruló család, ezeken kívül pedig 7 család önként eltávozott. Mindezek valamennyien in­gyen fuvart kaptak ingóságaik elszállítására, ezenkívül pedig ínég 20—50 pengő segélyben ré­szesítettem őket. Megnyugtathatom az interpelláló képviselő urat, hogy ezeknek a szegény embereknek sor­sát nemcsak ő, hanem a belügyminiszter is a lelkén viseli és erre nézve utalóik; arra, hogy a telepen jelenleg is 13 működő jóléti intézmény van, amelyekbőr néhányat már én létesítettem és további öt intézmény létesítése folyamatban van. Ezek elmondása után, azt hiszem, teljes [megnyugvással tekintheti mindenki ezt az egész kérdést. (Helyeslés jobbfelol. — Malasits Géza: Házakat építsenetk a szegényeknek, ne sajnál­ják őket!) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a vj szón válasz joga. Propper Sándor: T. Képviselőház! A mi­niszter úr megállapítja, hogy elődje rendelte eil már két esztendővel ezelőtt a telep fokozatos lebontását, megszüntetését. Ezt tudom. De ép­pen azért interpelláltam a belügyminiszter urat, hogy ő legyen szíves valamit jóvátenni elődjének ebből, a szerinteni elhibázott, intézke­désből. {Felkiáltások a, jobboldalon: Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, ha viallaml.it elhibáztunk és utólag rájövünk, hogy az az intézkedés hely­telen volt, lehet .korrigálni és más intézkedést foganatosítani iaz elhibázott intézkedés helyett, A telep megszüntetésének ofca az volna, hogy a, községre elviselhetetlen terheiket ró. Ez lehet­séges, ebben az esetben azonban tessék a köz­séget megfelelő támogatásban részesíteni. Vég­tére a szegény emberekkel kell valamit csi­nálni, nem lehet őket a Dunába szórni és ha nem Sashalmon vannak, akikor másvalaihol kell elhelyeakedniök, más közületnek kell őket tá­mogatnia, más közületre háramlik ennek a fel­adatnak terhe és költsége. Ebben az esetben ezt a közületet kell támogatásban részesíteni. Tudom, hogy Sashalom szegény község, amely a nagy szegényterhet nem tudja elviselni, de éppen azért van az állam és azért van a megye, hogy ezt a községet ebben a munkában ameny­nyire kell, támogassa. Azt, hogy a telep lakhatatlan, én is meg­állapítottam. Valóban, emberi lakásra alig alkalmasak ezek a barakok, de mégis jobb, mint az, ha az embereket, a családokat gyermekes­től az utcára teszik ki. Ilyen eset is volt, maga a miniszter úr is elismerte, hogy hat kilakol­tatás volt, ami azt jelenti, hogy egyes csalá­dokat kitettek a szabad ég alá gyerekestől, holmistól, mindenestől. Akármilyen rossz is az a barak, mégis jobb, mintha a szabad ég alatt tanyáznának a kilakoltatottak az idő viszon­tagságainak kitéve. Megütötte a fülemet a miniszter úrnak az a kijelentése, hogy áttelepítik őket. Én erről nem tudok és Örömmel veszem tudomásul, ha valóban áttelepítésről van szó. Tudomásom és vizsgálódásaim alapján azonban más a hely­zet. A miniszteri lakásbizottság nem törődik azok sorsával, alkiket kilakoltat, akiknek fel­mond. Nem tudok ilyen áttelepítésekről, de ha

Next

/
Oldalképek
Tartalom