Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-279

92 Az országgyűlés képviselőházának ttö Arra kérem a miniszter urat, hogy egyelőre ne bontsa le a sashalmi állami szükség-lakótelepet, ne bolygassa meg az ott lakó szegény embereket és ne keressék nagyítóüveggel az ott élő, ott szenvedő emberek kereseti viszonyait. Tudniillik ez is megtörtént. Nagyítóüveggel nézik, hogy akit oda ínség címén beengedtek, keres-e néhány fillért vagy néhány pengőt akár átmenetileg is és abban a pillanatban, amikor hivatalosan konstatálják, hogy az ínséglakásban lakó, nyomorgó család valamelyik tagja néhány pengő keresethez jutott, máris olyannak tekintik, mint aki a városban bérelhet magának megfelelő komfortos lakást és máris igyekeznek a helyéből kitelepíteni. A másik kérésem a miniszter úrhoz az, hogy ne bolygassa meg ezeket a szegény embereket, ne dobassa ki őket meglévő lakásukból mindaddig, amíg valóban komoly, tartós kereseti alkalomhoz nem jutnak. Harmadsorban arra kérem a miniszter urat, legyen olyan szíves és a már foganatosított felmondásokat hatálytalanítsa, hagyja azokat a szegény embereket békében élni, ha már egyebük nincs, legalább a fedelük maradjon meg a fejük felett és a további felmondásokat, a különösen gazdasági szempontból indokolatlan felmondásokat mellőzze. Sokszáz szegény ember részére irgalmat és megnyugtató kijelentéseket kérek a miniszter úrtól. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr óhajt szólni. Széll József belügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Két évvel ezelőtt, akkori hivatali elődöm, két okból rendelte volt el e szóban forgó sashalmi állami lakótelep fokozatos megszüntetését. Az egyik ok az volt, hogy a lakótelep Sashalom község részére való átengedése a községre elviselhetetlen terhet rótt volna, a másik pedig az volt, hogy egyes barakképületek lakás céljaira már teljesen alkalmatlanokká váltak. A telepet véglegesen csak akkor lehet megszüntetni, ha a telepen már nem lesz köztámogatásra szoruló család. Ezek az elvek irányadók ma is és midőn megállapítom, hogy az interpelláló t. képviselőtársam teljes tévedésben van, amikor azt a gyanút hangoztatja, hogy elfogultság, vagy politikai szempontok volnának irányadók a kilakoltatásnál, van szerencsém tájékoztatásul felsorolni a következő adatokat. A telepen van 552 lakás, amelyekben 2500 lélek lakik. Hat fabarakk teljesen megérett a lebontásra. Ezekben 145 lakás, van, körülbelül 700—800 lélekkel. Ezeket a miniszteri biztos a lebontásra nem kerülő épületekben levő alkalmas üres lakásokba fokozatosan telepíti át. A lakásügyi miniszteri biztos a múlt év folyamán 175 lakáselvonási határozatot bocsátott ki, de ténylegesen csak 6 kilakoltatás történt, a többi, az önként eltávozók kivételével, ma is a telepen lakik, mert köztámogatásra szorul. 1937 október 1-től 1938 február l-ig lakáselvonási határozat egyáltalán nem bocsáttatott ki. 1938 február 1-től február 21-ig 62 lakáselvonási határozat kézbesíttetett és ezek alapján részben március hó 1-én kellett volna, részben április és május 1-én kellene a lakásokat elhagyniok az illetőknek. Ezen az eljáráson kívülállóan azonban én illetékes ügyosztályommal megvizsgáltattam a helyzetet. Megvizsgáltattam a felmondásra kiszemelt összes családok, egyének viszonyait és ennek a vizsgálatnak alapján kijelenthetem, ülése 1938 március 9-én, szerdán. hogy nemcsak senki nem költözött ki március 1-én, hanem azok közül, akilk olyan lakáselvonási határozatot kaptak, amely ma még függőben van. — Összesen 33 család — előreláthatólag április 1-én csak azok lesznek kötelesek eltávozni lakásukból, akilk részben engedély nélkül foglalkoznak borméréssel, részben pedig a telep lakóit mételyezik erkölcsi szempontból. Három ilyen család van és egy köztámogatásra nem szoruló család, ezeken kívül pedig 7 család önként eltávozott. Mindezek valamennyien ingyen fuvart kaptak ingóságaik elszállítására, ezenkívül pedig ínég 20—50 pengő segélyben részesítettem őket. Megnyugtathatom az interpelláló képviselő urat, hogy ezeknek a szegény embereknek sorsát nemcsak ő, hanem a belügyminiszter is a lelkén viseli és erre nézve utalóik; arra, hogy a telepen jelenleg is 13 működő jóléti intézmény van, amelyekbőr néhányat már én létesítettem és további öt intézmény létesítése folyamatban van. Ezek elmondása után, azt hiszem, teljes [megnyugvással tekintheti mindenki ezt az egész kérdést. (Helyeslés jobbfelol. — Malasits Géza: Házakat építsenetk a szegényeknek, ne sajnálják őket!) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a vj szón válasz joga. Propper Sándor: T. Képviselőház! A miniszter úr megállapítja, hogy elődje rendelte eil már két esztendővel ezelőtt a telep fokozatos lebontását, megszüntetését. Ezt tudom. De éppen azért interpelláltam a belügyminiszter urat, hogy ő legyen szíves valamit jóvátenni elődjének ebből, a szerinteni elhibázott, intézkedésből. {Felkiáltások a, jobboldalon: Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, ha viallaml.it elhibáztunk és utólag rájövünk, hogy az az intézkedés helytelen volt, lehet .korrigálni és más intézkedést foganatosítani iaz elhibázott intézkedés helyett, A telep megszüntetésének ofca az volna, hogy a, községre elviselhetetlen terheiket ró. Ez lehetséges, ebben az esetben azonban tessék a községet megfelelő támogatásban részesíteni. Végtére a szegény emberekkel kell valamit csinálni, nem lehet őket a Dunába szórni és ha nem Sashalmon vannak, akikor másvalaihol kell elhelyeakedniök, más közületnek kell őket támogatnia, más közületre háramlik ennek a feladatnak terhe és költsége. Ebben az esetben ezt a közületet kell támogatásban részesíteni. Tudom, hogy Sashalom szegény község, amely a nagy szegényterhet nem tudja elviselni, de éppen azért van az állam és azért van a megye, hogy ezt a községet ebben a munkában amenynyire kell, támogassa. Azt, hogy a telep lakhatatlan, én is megállapítottam. Valóban, emberi lakásra alig alkalmasak ezek a barakok, de mégis jobb, mint az, ha az embereket, a családokat gyermekestől az utcára teszik ki. Ilyen eset is volt, maga a miniszter úr is elismerte, hogy hat kilakoltatás volt, ami azt jelenti, hogy egyes családokat kitettek a szabad ég alá gyerekestől, holmistól, mindenestől. Akármilyen rossz is az a barak, mégis jobb, mintha a szabad ég alatt tanyáznának a kilakoltatottak az idő viszontagságainak kitéve. Megütötte a fülemet a miniszter úrnak az a kijelentése, hogy áttelepítik őket. Én erről nem tudok és Örömmel veszem tudomásul, ha valóban áttelepítésről van szó. Tudomásom és vizsgálódásaim alapján azonban más a helyzet. A miniszteri lakásbizottság nem törődik azok sorsával, alkiket kilakoltat, akiknek felmond. Nem tudok ilyen áttelepítésekről, de ha