Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-279

ÔÔ Az országgyűlés képviselőházának 27 a járadékot vájjon a kirótt, vagy a »befizetett járulékok alapján állapítsák-e meg; ezt a kérdést már a törvény eldönti olyanképpen, hogy nem a befizetett járulék alapján, — amely mindig kevesebb lehet, mint a kirótt — hanem a kirótt járulék alapján fogják a járadékot megállapítani. Ezt jelenti ez a fontos és szo­ciális jelentőségű pótlás, amelyet Takács kép­viselőtársam benyújtott és amely a törvényből szerintem sem hiányozhatik. Elnök: Kíván ínég valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. Marschall Ferenc államtitkár urat illeti a szó. Marschall Ferenc íöldmívelesügyi államtit­kár: T. Képviselőház! Az előadó úr által be­terjesztett módosító indítványt magamévá te­szem. Kérem, méltóztassék azt elfogadni. Ami azt a kérdést illeti, amelyet Takács Ferenc kép­viselőtársunk és legutóbb Propper képviselő úr is érintett, erre vonatkozólag legyen szabad fel­világosításul annyit megjegyeznem, hogy tel­jesen értem azt az intenciót, hogy a levont já­rulék befizetésének elmulasztásából a munka­vállalóra semmiféle hátrány ne származzék. Méltóztatott utalni arra, hogy a társadalombiz­tosítás más ágazataiban ezt az elvet keresztül­vitték. Vagyok bátor azonban utalni arra, hogy a társadalombiztosítás ipari részében nincs be­vezetve az a bélyegrendszer, amit éppen itt be akarunk vezetni. (Propper Sándor: A munka­adó akkor is elmulaszthatja a befizetést, ha a bélyegrendszer fennáll. Akkor is elsikkaszt­hatja a járulékot.) Nézetem szerint a munka­vállaló kínosan fog figyelni arra, hogy a bé­lyeg biztosítási könyvecskéjébe mindenkor bera­gasztassék. A munkásnak olyan érdekei fűződ­nek ehhez, hogy ha valamire ügyelni fog, akkor ügyelni fog arra, hogy a megfelelő bélyeg a megfelelő helyre beragasztassék. Miután pedig ezt az intézményt — úgy láttam — az általá­nos vita során a Ház pártkülönbség nélkül örömmel üdvözölte és mert a szakasz biztosítja azoknak a szempontoknak érvényesülését, amelyekről itt az urak beszéltek, arra kérem, hogy ezt a szakaszt az előadó úr módosításával együtt méltóztassanak elfogadni. (Tolnai­Knefély Ödön, a tolnai választókerület újonnan megválasztott képviselője a terembe lép. — Éljenzés a baloldalon-) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvá­nítom. Az előadó úr ehhez a szakaszhoz módo­sító indítványt adott be, azonkívül Takács Fe­renc képviselő úrnak és társainak is van ellen­indítványa. Felteszem a kérdést, méltóztatik-e a szakaszt eredeti szövegében elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) Ha nem, kérdezem, méltóz­tatik-e a 17. $-t az előadó úr módosításával el­fogadni, szemben Takács Ferenc képviselő úr és társai indítványával, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a 17. §-t az előadó úr módosításával fo­gadta el. T. Ház! A mai napra megállapított napi­rendünk szerint 12 órakor térünk át az interpel­lációkra, ezért a vitát félbeszakítom s javasla; tot teszek arravonatkozóan, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk s ennek napirendjére tűzzük ki: a mentelmi bizottság 529. és 556—582. számú jelentéseinek tárgyalását, továbbá a gazdasági munkavállalók kötelező öreg­ségi biztosításáról szóló törvényjavaslat részle­tes vitájának folytatását. Méltóztatnak napirendi javaslatomat ma­gukévá tenni 1 ? (Igen!) Elfogadottnak jelen­tem ki. '. ülése 1938 március 9-en, szerdám* Következnek az interpellációk. Az első Propper Sándor képviselő úr in* terpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. vitéz Szeder János jegyző (olvassa): »In : terpelláció a belügyminiszter úrhoz a sashalmi szükséglakástelepi felmondások, illetve ki­lakoltatások tárgyában. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a lakásügyi miniszteri biztosság a 125.336/1937. V. B. sz. belügyminiszteri rende­letre való hivatkozással, amely szerint a sas­halmi állami lakótelepet fokozatosan ki kell üríteni és le kell bontani, tömegesen mond fel, rövid határidőre, az oda szükségből betelepí­tett ínségeseknek? Ha a sashalmi ínséglakástelep fokozatos kiürítése és lebontása valóban tervbe van véve, hajlandó-e a miniszter úr ezzel legalább addig várni, amíg más helyen megfelelő meny­nyiségű szükséglakás áll rendelkezésre?­Hajlandó a miniszter úr a már elrendelt felmondásokat, illetve kilakoltatásokat revízió alá venni és az arra rászorultakat lakásukban meghagyni mindaddig, amíg megfelelő kereső munkához jutnak és így lakásszükségleteikről gondoskodhatnak, illetve amíg őket a lakás­ügyi miniszteri biztosság másiiol el tudja he­lyezni.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat il­leti a szó. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Propper Sándor: T. Képviselőház: Abban a feszült légkörben, amelyben élünk és él az egész világ, szerény interpellációm bizony nem igen tarthat számot nagy érdeklődésre, egé­szen bizonyos az, hogy majd a sajtó is egy-két sorral fogja ezt a dolgot holnap elintézni és a Ház érdeklődését sem fogom vele felkelteni. Nincs benne semmi szenzáció, semmi.; robbanó­anyag, de szegény emberekről van szó, szegény emberek apró sorstragédiáiról, éppen ezért az ember szinte nehezen nyúl hozzá, de mégis kénytelen vele foglalkozni, még ebben a feszült légkörben is. Talán nem is jól mondtam, hogy szegény emberek _ sorsáról van szó, mert a szegények szegényeinek dolgáról van itt szó, azokról, akik ezen az állami szükséglakástelepen húzód­nak meg, azok után, hogy mindent elveszítet­tek, még kenyerüket is, akik számára az élet már nem tartogat semmit, akiknek semmi ke­resetük, semmi ellátásuk, semmijük nincsen. Ezeknek a szegény embereknek sorsa az, ami­vel itt foglalkozni kell. Reális téma ez, elisme­rem, annyira reális, hogy már szinte szürke és unalmas. En azonban mégis szükségesnek tartottam, hogy ezt a kérdést idehozzam. Miért? Mert ezek­nek a szegény embereknek egész tömegei pa­naszkodnak arról, hogy az állami szükséglakás­telepen, ott Sashalmon, megbolygatták és meg­bolygatják őket, felmondanák .nekilk. különböző jogcímeken. Egy végzésben azt olvastam, hogy a miniszteri biztosság a 125.336/1937. V. B. számú belügyminiszteri rendeletre hivatkozva adja ki a felmondásokat, mert ennek a, rendel­kezésnek alapján a sashalmi állami lakótelepet fokozatosan ki kell üríteni és le kell bontani. Nem tudom, hogy ez a rendelet valóban nap­világot látott-e, hogy az állami lakótelepet ott Sashalmon valóban ki akarják-e üríteni és egészen le akarják-e bontani. Ha azonban ez megfelel a valóságnak, arra kell kérnem a bel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom