Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-228
406 Az országgyűlés képviselőházának 2 Természetesen minden professzor, az egész világon, maga választja a munkatársait, maga alkalmazza és maga bocsátja el, anaga hoszszabbítja vagy nem hosszabbítja meg megbízatásukat. Ez természetesen bizonyos szoros bizalmi viszonyt tételez fel és amennyiben — ismét (hangsúlyozom ezt, feltételes módon — valamely társaság vezetősége részéről egy professzorral szemben nyilvánvaló sértés vagy támadás hangzott volna el, ez esetben én természetesnek látnám, — magam ugyan mint professzor, nem tettem volna meg — ha az illető professzor asszisztenseit és adjunktusait figyelmeztetné, hogy talán mégsem fér Össze az ő bizalmi állásukkal az illető társaságban való részvétel, hiszen könnyen a fegyelem felbomlására vezethet, ha valaki olyan egyesületet támogat vagy* olyanban vesz részt, amely az illető tanárt támadja. Mondom, az eset megítélésénél ezt mégis figyelembe kell vennünk, anélkül, hogy konklúziót vonnánk le. Az egyetemi orvosi karnak — ezt hangsúlyozottan kiemelem — nincs kompetenciája, bármely asszisztenst,, adjunktust, vagy gyakornokot eltiltani attól, hogy egy egyébként belügyminiszteri jóváhagyással törvényesen működő egyesület tagja legyen. Joga van egy ilyen tagságot felülbírálni, esetleg bizonyos intézkedéseiket tenni,, az egyetemi hatóságnak, ;az egyetemi tanácsnak, de az egyetemi tanács határozata is csak akkor válhatik jogérvényessé, ha azt a kultuszminiszter mint felügyeleti hatóság, megerősítette. A jelen esetben, azt -hiszem, arra az álláspontra kell helyezkednünk, hogy nem hisszük el azt. hogy az orvosi kar igen t. tagjainak bármelyike hajlandó volna e fiatalemberekkel szemben, közöttük igen kiváló tudósokkal szemben retorzióval élnd azért, mert ők egy bizonyos társaság tagjai. Ezt nem tételezhetem fel és nem is tételezem fel az orvosprofesszor urakról, akiknek kollegája voltam és meg vagyok gvőződve róla, hogy a legjobb indulat és a legnagyobb szeretet vezeti őket a fiatal orvosok iránt, akik náluk asszisztensekként, vagy gyakornokokként működnek és akiknek helyzetét olyan szép szavakkal méltóztatott itt a Ház előtt vázolni, de akiknek érdekeit mi is szívünkön viseljük. Ezt bizonyítja az is. hogy a közelmúltban jelentettem be, hogy éppen ezeknek a fiatal orvosoknak a részére 100 ösztöndíjat létesítünk, hogy a 400 gyakornok közül legalább százan bizonyos megélhetési lehetőséghez jussanak. Ismétlem tehát: jogilag nincs kompetenciája az orvosi karnak,, csak az egyetemi tanácsnak és a kultuszminiszternek van kompetenciája. A jelen esetben ettől az egyesülettől eltiltani a fiatal orvosokat, meggyőződésem szerint, illetve a 'birtokomban lévő adatok ismeretében, nincs ok és nincs mód. Végül, ami a konkrét ügy elintézését illeti, s remélem, — amint Rajniss képviselőtársam is reméli — hogy a barátság megértés szellemében ezt a sérelmét, avagy vélt sérelmet, ezt az eltiltást, vagy vélt eltiltást eliminálni lehet és, az egész kérdést meg lehet békés úton oldani. Ebben a reményben kérem a t. Házat, méltóztassék válaszomat elfogadni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonvállasz joga megilleti. Rajniss Ferenc: Igen t. Ház! Nagy hálával 28. ülése 1937 június 9-én, szerdán. köszönöm a miniszter úr válasziát, kijelentem azonban, hogy tudomásom szerint ez a dolog megtörtént. Űjból kijelentem, hogy a profeszszor urak ellenőrzési joga nem terjedhet ki olyan mértékben, hogy a lelkiismereti szabadságba ütközzék. A bizalmas viszony megvan. Az kétségtelen, hogy kell fegyelem, a fegyelem azonban azt jelenti, hogy amikor a professzor űr a katedrán ül, akkor legyenek vele szemben fegyelmezettek azok, akik lenn ülnek, ha pedig az orvosi kamara elnöke ül fenn az el- ' nöki székben, akkor a professzor urak legyenek fegyelmezettek elnökükkel szemben, akit törvényes úton választottak meg elnöküknek. A 100 ösztöndíjat nagy hálával veszem én is tudomásul, kijelentem azonban, hogy erkölcstelen dolognak tartom, ha meglett, 35—40 éves orvosoktól ingyenmunkát követelnek meg és fogadnak ei. Még egyszer megismétlem, hogy igenis, itt egy hatalmas, nagy szellemi küzdelemről van szó. Az egyéni gyógyítási módszerek és az új biopolitikai irányzat ütközik egymással, aminek bizonyítására felhozom, hogy a Budapesti Orvos Újság, amelynek szerkesztésében tulajdonképpen az egész Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi kara benne van, azt írja, hogy az egész biopolitikai mozgalomnak keréktörő je, fő hibaforrása a nemzeti irány. Amikor az orvos urak bacilusminiszterről írnak, aki matematikai képletek aliapján hoz kultúrtörvényeket. — ez alatt az állaimtitkár urat, Johan Bélát kell érteni —• akkor nyilvánvaló, hogy itt igenis szellemi harc folyik. Ennek a szellemi harcnak békés levezetése pedig feltétlenül a miniszter úr kötelessége. A magam részéről a választ egyelőre köszönettel tudomásul ./veszem, fei ikell. Jelentenem azonban, hogy a küzdelmet mindaddig folytatni fogom, amíg a becsületes paritásos béke ebben a kérdésben helyre nem áll. Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltőztatnak-e az interpellációra adott miniszteri választ tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Fábián Béla képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz, a, pestszentlőrinci állami lakótelep ügyében. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Rakovszky Tibor jegyző (olvassa): »Interpelláció a belügyminiszter úrhoz: 1. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a pestszentlőrinci állami lakótelep, amelynek 9200 lakosa van, olyan terhekkel sújtja Pestszentlőrinc város közönségét, melyek az ottlakó kisemberekre nézve elviselhetetlenek? 2. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy Pestszentlőrinc város évi 670.000 pengő háztartási szükségletéhez az állami lakótelep évi 68 pengő 87 fillér pótadóval járul csupán hozzá? , • 3. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy az állami lakótelepen 806 elemi iskolai tanköteles van s ezek részére csak a^lőszergyár gépházának átalakításából nyert négy ideiglenes tanterem áll rendelkezésre, tehát minden tanteremre 200 gyermek, esne, ha nem osztanák szét a gyerekeket a község által épített többi iskolában?
