Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-141
498 Az országgyűlés képviselőházának lyekkel rendelkezünk, hanem bizonyára azért is, mert a régi példás magyaros vendégszeretet megfogja az itt járt idegen lelkét és azok, akik egyszer Magyarországon voltak, újból visszajönnek és ismerőseik körében is propagandát, reklámot csinálnak Magyarországnak. Nekünk tehát az idegenforgalom kérdéseivel nagyon komolyan kell foglalkoznunk és éppen ezért rá kell mutatnom arra az akadályra, amely e tekintetben a további fejlődésnek kétségtelenül gátat vet. Ez az akadály pedig az, hogy sem Budapesten, sem a vidéken nem rendelkezünk elegendő, a modern követelményeknek megfelelő szállodával. Az összeírások szerint Budapesten kereken 2000 olyan szoba áll rendelkezésre, amely a modern értelemben vett nyugati igényeket kielégítheti. Ez pedig igen csekély szám, amit tapasztalunk akkor, ha az idegenforgalmi főszezon jön: amikor tömegesen keresik fel a külföldiek Budapestet. Ilyenkor minden szálloda zsúfolva van és már ma is nagy probléma az, hol lehet ilyenkor az idegeneket elhelyezni. Igen-igen szükséges tehát, hogy mentől több modern, olcsó szálló épüljön Budapesten és a vidéken egyaránt, s ebből a szempontból nagy örömmel üdvözlöm a kereskedelemügyi miniszternek azt az akcióját, hogy szállodaépítkezések céljaira 2 5 millió pengőnyi olcsó kölcsönt biztosít 5%-os kamatozás mellett, amiből bizonyos körülmények között még 3%' visszatérítés is jár. Ezen hitel segítségével a szállodaépítkezés iránti érdeklődés máris megindult, Siófokon már ezen a nyáron megkezdődik egy hatalmas, igen szép, modern szálloda építése, körülbelül egymillió pengő költséggel és így remélhető, hogy nemcsak Budapesten, hanem vidéken is, a szállodaépítkezések meg fognak indulni, amire feltétlenül sürgős szükség van, ha idegenforgalmunkat tovább akarjuk fejleszteni. Meg kell még emlékeznem a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság végleges szanálásának ügyéről is. Méltóztatnak tudni, hogy a dunai hajózás az utóbbi években általában igen deficites volt és erre való tekintettel a Mftrt.-t évi 3 és fél millió pengővel szubvencionálta a kormány. Ez a magas szubvenció sem volt azonjban elegendő arra, hogy a társaság pénzügyi helyzete végleg rendezést nyerjen. Végre olyan pénzügyi megoldást találtak, amely az egész társaságot reorganizálj hajóparkját felújítja és véglegesen rendezni fogja ezt a kérdést. Ugyancsak örvendetesen fejlődik a DunaTengerhajózási vállalatunk is, amelynek működése elé a gazdasági körök meglehetős pesszimizmussal tekintettek. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy ez a vállalat igenis megfelel kitűzött céljainak, ma már három hajóval bonyolítja le Magyarország és a Fekete tenger körüli vidék, sőt Egyiptom felé is a Dunatengeri forgalmat. Megemlítettem már beszédem elején, hogy a csepeli kikötőnél újabb tárházat kellett építeni, mert a csepeli kikötő forgalma évről-évre igen örvendetes fejlődést mutat. A legvérmesebb remények is kisebbek voltak annál az eredménynél, amely a gyakorlatban tényleg bekövetkezett. A csepeli kikötő forgalmát a beállott gazdasági krízis sem tudta visszafejleszteni és az utóbbi hat év alatt a csepeli kikötő forgalma több mint megkétszereződött, ma már 1*5 millió pengőt tesz ki a kikötő évi bevétele és 6'5 millió métermázsa a kikötőn keresztül szállított áruk mennyisége. Ihl. ülése 1936 június 5-én, -pénteken. Hogy ez a kikötő mennyire megfelel annak a célnak, amelyet annakidején, amikor ennek a kikötőnek az építése elhatároztatott, kitűztek, hogy tudniillik a Dunáról a vasútra és ellenkező irányban az átrakodó forgalmat, a szállítást lebonyolítsa, erre nézve legdöntőbb bizonyíték a statisztika, amely azt bizonyítja, hogy a. kikötő összforgalmából a víziutat igénybe vette 444%, a vasutat 288%, a 1 közutakat pedig 26'8%; tehát majdnem a fele a víziutat, másik fele a szárazföldi utat vette igénybe és így a kikötő az átrakodó forgalomnak tényleg egyik legszükségesebb szervévé vált. Igen sokat várok a kormánynak attól az elhatározásától, hogy a kikötőt tényleges vámmentes kikötővé fogja átalakíttatni, illetőleg a kikötőnek egy részét ilyen célra kihasítani. A kikötő tehát igazi »punto franco« lesz, amely lehetővé fogja tenni a tranzitó forgalomban, hogy az aldunai és a többi Balkán-állam forgalmát a csepeli kikötőn keresztül bonyolítsák le. Ha ezt megfelelően megszervezik és kereskedelmileg fogják vezetni ezt a »punto franco« üzemet, ha aukciókat fognak a szabad kikötőben rendezni, akkor joggal igen sokat várhatunk ettől a nemzetközi kereskedelem szempontjából. Erre a célra egyelőre 15.000 négyzetméter terület jelöltetett ki és azt hiszem, már az ősszel meg fog indulni az üzem a tényleges vámmentes kikötőben. Említettem már, hogy az állami utak átépítése nagy útépítési Programm keretében folyik. Nemcsak új utak építése fontos azonban, hanem fontos meglévő közutaink fenntartása is. Ebben a tekintetben különben igen nagy volt a panasz, hogy a meglévő utak fenntartására nem állott elegendő pénz rendelkezésre. Tényleg azt találjuk, hogy míg 1932/33-ban csak 1,600.000 pengő, két év előtt 2,000.000 pengő fordíttatott erre a célra, addig csak a multévi költségvetésben találtunk első ízben jelentősebb összeget, 3 és félmillió pengőt erre a célra beállítva. A folyó évi költségvetésben végre újabb 500.000 pengővel emeltetett az útfenntartási célokra szolgáló összeg, úgyhogy erre a célra most már 4 millió pengő áll rendelkezésre. Az állami utaknak állandó burkolattal való további átépítése tovább folyik. A múlt évben elkészült — mint méltóztatnak tudni — a budapest—szegedi út egész hosszában, a Balatonhoz vezető útnak a Velencei-tó melletti újabb szakasza, azonkívül a budapest—lillafüredi út új szakasza is. A legközelebbi Programm a budapest—gráci országút kiépítése, melynek munkálatai rövidesen meg fognak kezdődni. Talán érdekelni fogja a t. Házat ez a néhány szám, amelyet most bátor leszek közölni. Állami utaink hossza összesen 4419 kilométer, amelyből már eddig átépíttetett teljesen állandó burkolatra, tehát beton, cement és kőburkolatra 1086 kilométer, úgynevezett félburkolattal elláttak 467 kilmétert és vizes makadám utunk van ínég 2866 kilométer. Ezt a 2866 kilométer állami utat kell még fokozatosan szintén állandó burkolatra átépíteni, ezenkívül azonban a 22.250 kilométert kitevő egyéb vármegyei, törvényhatósági és vicinális útból is át kell építeni azokat az útszakaszokat, amelyek különösen nagyobb forgalomnak vannak kitéve és ahol jelentősebb autó- és teherautóforgalom bonyolódik le. Megemlítem még azt is, hogy a Borárostéri híd építése, — mint méltóztatnak tudni —
