Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-93

Az országgyűlés képviselőházának 93. ülése 1936 február 19-én, szerdán. 467 Elnök: Következik a határozathozatal- Kér­dem a t. Házat, méltóztatnak-e a belügyminisz­ter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Farkas István képviselő úr­nak a belügyminiiszterhez intézett interpellá­ció jíai Kérem iái jegyző urat, szíveskedjék az in­terpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpel­láció a belügyminiszter úrhoz a Mária Valéria­telep lakásviszonyai tárgyában. A Mária Valéria-telep lakói, kivéve a fő­városi fuvartelepi munkásokat, 95 százalékban munka nélkül vannak. Ezek a lakók sorsüldö­zöttek, évek óta munkanélküliek és alkalmi munkák felhajiszolásával tengetik életüket. A lakótelepet a lakásügyi bizottság kezeli, a mi­nisztérium saját hatásköréből átutalta hozzá és nagyon rigorózusan hajtják végre ezen az egészségtelen telepen azokat az intézkedéseket, amelyeket jónak tartanak. A hiányosan fizető, vagy a fizetni nem tudó ott lakókat Sashalom­ra telepítik ki és így elveiszik annak a lehető­ségét ifi» hogy alkalmi munkával keresethez jussanak. A lakótelep berendezése egészségte­len és e tekintetben is orvoslásra volna szük­ség. Kérdem tehát a miniszter úrtól: 1. Hajlandó-e a kormány intézkedni, hogy a saját hibájukon kívül keresetnélkülivé vált és lakbért fizetni oem tudó lakókat ne utalják át Sashalomra? 2. Hajlandó-e a miniszter úr a csatornázás, vízvezeték és szennyvízlevezetés tekintetében megfelelő intézkedéseket tenni? 3. Hajlandó-e a lakbéreket leszállítani és hajlandó-e a kormány áldozatot hozni, hogy e sorsüldözötteket az elpusztulástól és az elzül­léstől megmentse? Farkas István s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Farkas István: T. Képviselőház! Az előbb elhangzott szomorú interpellációhoz hasonló interpellációt kell nekem is' elmondanom. Akik­ről itt szó van, nem vidékiek ugyan, azonban ezek is sorsüldözöttek. Itt vannak Budapesten az úgynevezett Mária Valéria telepen, amely Budapest határában van az Ullői-út végién, Kispest mellett. Ezen a telepen is sorsüldözöt­tek élnek, a gazdasági válságnak, a gazdasági krízisnek az üldözöttjei. Városi emberek ezek, akik nem tudnak állandó munkát találni és al­kalmi munkából tengetik életüket. Szomorú te­lep ez. Egyrésze, amint rá fogok térni, olyan borzalmasan siralmas állapotban van, hogy valóban Budapest szégyenfoltja, hogy ilyen ál­lami lakótelep is létezhetik. Emellett a telep mellett a főváros épített egy egész csomó meg­felelő szükséglakást, amelyek a közegészségügyi kívánalmaknak is megfelelnek és olcsók is, az állam azonban nem épített semmit és ezen a telepen különös állapotok vannak. Több telep van. Ott van az úgynevezett régi telep, amely tiszta faépületekből áll, nincs pince, nincs padlás. Ez a telep a háború szülemenye, a háború szülte. Annakidején hadifoglyokat tettek ide és azok éltek itt. Ma szerencsétlen, tönkrement iparosok, ipari mun­kások, kereskedők, sőt földmunkások élnek ezen a telepen, akik nem találnak elhelyezke­dést. Èz a telep annakidején egy szoba-kony­hás lakásokból állott és most ezt a kettősséget megszüntették ; ma az egy szobába betesznek egy-két családot és a konyhába is egy-két csa­ládot, mert a lákásbiztosságnák az a vélemié­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ V. nye, hogy itt nem- lakásról van szó, hanem csak férőhelyekről. A lakbérek, itt hetibérekben vannak megállapítva és pedig 80 fillértől 2 pengőig. A másik telep az új telep, ahol már vala­mivel mások a viszonyok. Itt havi bérek van­nak és pedig 20—23—30 pengő a havi lakbér. Ezen a telepen összezsúfolva laknak az embe­rek egészségtelen viszonyok között, mert hi­szen az egész telep berendezkedése egészség­telen. Közegészségügyi szempontból semmi­képpen sem felel meg ez, a telep a követelmé­nyeknek. Minden baraknak egy klozetje van, 12 lakásnak van egy klozetje ezen a te­lepen. A szemétládák az uccán vannak, négy baraknak van egy kanálisa, a szennyvíz nem folyik le és így ha esőzés van, akkor befolyik a lakásba a víz. Ezekben a lakásokban van­nak olyan családok, amelyeknek tagjai tisz­tán ^ csak a csupasz szalmán feküsznek kétség­beejtő helyzetben. Ezen a telepen gyakoriak a megbetegedések, hiszen a telep az egészségügyi kívánalmaknak nem hogy nem felel meg, ha­nem egyenesen kitermeli a különböző betegsé­geket ,a bacillusokat. A tüdővésznek valósággal melegágya ez, a telep. Van olyan lakás a te­lepen, amelynek se ablaka, se ajtaja nincs. Ez Budapesten van, tessék tudomásul venni, (Bródy Ernő: Az Ullő-út végén!) Az Ullői-út végén. Itt van Budapesten, csak körül kell nézni. Van a telepen óvoda is, de a legtöbb lakó gyermekét nem veszik fel az óvodába. Azt mondják, hogy a lakbérek különböző meg­állapítása és az óvodába való felvétel politikai szempontok szerint történik, tehát még itt is szerepet játszik a politika. Még ezen a nyomor­tanyán is válogatják az embereket aszerint, hogy milyen támogatója van. A telepet a lakásbiztosság kezeli, ide utal­ták az egész lakástelep kezelését. A lakásbiz­tosság pedig arra az álláspontra helyezkedik, hogy azokat a lakókat ki kell tenni a telepről, akik nem fizetnek. Bocsánatot kérek, ez egy kényszerlakótelep, akik tehát idejutnak, azok természetesen nem tudnak fizetni. A lakásbiz­tosság azután felmond azoknak, akik nem tud­nak rendesen fizetni, vagy egyáltalán nem fizetnek és kihelyezi őket Sashalomra. Hogyan éljenek meg ezek az emberek Sas­halmon? Amint említettem, ezeknek az embe­reknek 95%-a munkanélküli, akik alkalmi mun­kát keresnek. En jártam a telepet, láttam és »ellenőriztem az embereket, amint mennek és hajszolják az alkalmi munkákat. Ha kihelyezik őket Sashalomra, akkor nem tudnak bejönni Budapestre és így nem tudnak munkát keresni, nem tudnak alkalmi keresetre szert tenni, mert hiszen Sashalom messze van és nincs költségük arra,, hogy bejöhessenek villamoson, a felsze­relésük és az öltözékük is nagyon hiányos, úgy­hogy nem tudják ezt az utat megtenni. Megtörtént Fekete Istvánnal, egy munka­képtelen emberrel, kinek négy gyermeke van és egy 74 éves anyja, hogy kitették őket Sas­halomra. Amíg itt laktak a Mária Valéria te­lepen, a gyermekek vagy elmentek újságot árulni, vagy elmentek koldulni, vagy kerestek valamilyen alkalmi munkát és így néha-néha legalább kenyér jutott nekik. Most, hogy Sas­halmon vannak, nem tudnak bejönni és így nem tudnak keresni. A telepen ezek az emberek részint inség­munkából tartják el magukat, részint alkalmi munkából; Amúgy is kétségbeejtő a helyzetük m Y* 67

Next

/
Oldalképek
Tartalom