Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-93

Az országgyűlés képviselőházának 93. ülése 1936 február 19-én, szerdán. 467 Elnök: Következik a határozathozatal- Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Farkas István képviselő úrnak a belügyminiiszterhez intézett interpelláció jíai Kérem iái jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a belügyminiszter úrhoz a Mária Valériatelep lakásviszonyai tárgyában. A Mária Valéria-telep lakói, kivéve a fővárosi fuvartelepi munkásokat, 95 százalékban munka nélkül vannak. Ezek a lakók sorsüldözöttek, évek óta munkanélküliek és alkalmi munkák felhajiszolásával tengetik életüket. A lakótelepet a lakásügyi bizottság kezeli, a minisztérium saját hatásköréből átutalta hozzá és nagyon rigorózusan hajtják végre ezen az egészségtelen telepen azokat az intézkedéseket, amelyeket jónak tartanak. A hiányosan fizető, vagy a fizetni nem tudó ott lakókat Sashalomra telepítik ki és így elveiszik annak a lehetőségét ifi» hogy alkalmi munkával keresethez jussanak. A lakótelep berendezése egészségtelen és e tekintetben is orvoslásra volna szükség. Kérdem tehát a miniszter úrtól: 1. Hajlandó-e a kormány intézkedni, hogy a saját hibájukon kívül keresetnélkülivé vált és lakbért fizetni oem tudó lakókat ne utalják át Sashalomra? 2. Hajlandó-e a miniszter úr a csatornázás, vízvezeték és szennyvízlevezetés tekintetében megfelelő intézkedéseket tenni? 3. Hajlandó-e a lakbéreket leszállítani és hajlandó-e a kormány áldozatot hozni, hogy e sorsüldözötteket az elpusztulástól és az elzülléstől megmentse? Farkas István s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Farkas István: T. Képviselőház! Az előbb elhangzott szomorú interpellációhoz hasonló interpellációt kell nekem is' elmondanom. Akikről itt szó van, nem vidékiek ugyan, azonban ezek is sorsüldözöttek. Itt vannak Budapesten az úgynevezett Mária Valéria telepen, amely Budapest határában van az Ullői-út végién, Kispest mellett. Ezen a telepen is sorsüldözöttek élnek, a gazdasági válságnak, a gazdasági krízisnek az üldözöttjei. Városi emberek ezek, akik nem tudnak állandó munkát találni és alkalmi munkából tengetik életüket. Szomorú telep ez. Egyrésze, amint rá fogok térni, olyan borzalmasan siralmas állapotban van, hogy valóban Budapest szégyenfoltja, hogy ilyen állami lakótelep is létezhetik. Emellett a telep mellett a főváros épített egy egész csomó megfelelő szükséglakást, amelyek a közegészségügyi kívánalmaknak is megfelelnek és olcsók is, az állam azonban nem épített semmit és ezen a telepen különös állapotok vannak. Több telep van. Ott van az úgynevezett régi telep, amely tiszta faépületekből áll, nincs pince, nincs padlás. Ez a telep a háború szülemenye, a háború szülte. Annakidején hadifoglyokat tettek ide és azok éltek itt. Ma szerencsétlen, tönkrement iparosok, ipari munkások, kereskedők, sőt földmunkások élnek ezen a telepen, akik nem találnak elhelyezkedést. Èz a telep annakidején egy szoba-konyhás lakásokból állott és most ezt a kettősséget megszüntették ; ma az egy szobába betesznek egy-két családot és a konyhába is egy-két családot, mert a lákásbiztosságnák az a vélemiéKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ V. nye, hogy itt nem- lakásról van szó, hanem csak férőhelyekről. A lakbérek, itt hetibérekben vannak megállapítva és pedig 80 fillértől 2 pengőig. A másik telep az új telep, ahol már valamivel mások a viszonyok. Itt havi bérek vannak és pedig 20—23—30 pengő a havi lakbér. Ezen a telepen összezsúfolva laknak az emberek egészségtelen viszonyok között, mert hiszen az egész telep berendezkedése egészségtelen. Közegészségügyi szempontból semmiképpen sem felel meg ez, a telep a követelményeknek. Minden baraknak egy klozetje van, 12 lakásnak van egy klozetje ezen a telepen. A szemétládák az uccán vannak, négy baraknak van egy kanálisa, a szennyvíz nem folyik le és így ha esőzés van, akkor befolyik a lakásba a víz. Ezekben a lakásokban vannak olyan családok, amelyeknek tagjai tisztán ^ csak a csupasz szalmán feküsznek kétségbeejtő helyzetben. Ezen a telepen gyakoriak a megbetegedések, hiszen a telep az egészségügyi kívánalmaknak nem hogy nem felel meg, hanem egyenesen kitermeli a különböző betegségeket ,a bacillusokat. A tüdővésznek valósággal melegágya ez, a telep. Van olyan lakás a telepen, amelynek se ablaka, se ajtaja nincs. Ez Budapesten van, tessék tudomásul venni, (Bródy Ernő: Az Ullő-út végén!) Az Ullői-út végén. Itt van Budapesten, csak körül kell nézni. Van a telepen óvoda is, de a legtöbb lakó gyermekét nem veszik fel az óvodába. Azt mondják, hogy a lakbérek különböző megállapítása és az óvodába való felvétel politikai szempontok szerint történik, tehát még itt is szerepet játszik a politika. Még ezen a nyomortanyán is válogatják az embereket aszerint, hogy milyen támogatója van. A telepet a lakásbiztosság kezeli, ide utalták az egész lakástelep kezelését. A lakásbiztosság pedig arra az álláspontra helyezkedik, hogy azokat a lakókat ki kell tenni a telepről, akik nem fizetnek. Bocsánatot kérek, ez egy kényszerlakótelep, akik tehát idejutnak, azok természetesen nem tudnak fizetni. A lakásbiztosság azután felmond azoknak, akik nem tudnak rendesen fizetni, vagy egyáltalán nem fizetnek és kihelyezi őket Sashalomra. Hogyan éljenek meg ezek az emberek Sashalmon? Amint említettem, ezeknek az embereknek 95%-a munkanélküli, akik alkalmi munkát keresnek. En jártam a telepet, láttam és »ellenőriztem az embereket, amint mennek és hajszolják az alkalmi munkákat. Ha kihelyezik őket Sashalomra, akkor nem tudnak bejönni Budapestre és így nem tudnak munkát keresni, nem tudnak alkalmi keresetre szert tenni, mert hiszen Sashalom messze van és nincs költségük arra,, hogy bejöhessenek villamoson, a felszerelésük és az öltözékük is nagyon hiányos, úgyhogy nem tudják ezt az utat megtenni. Megtörtént Fekete Istvánnal, egy munkaképtelen emberrel, kinek négy gyermeke van és egy 74 éves anyja, hogy kitették őket Sashalomra. Amíg itt laktak a Mária Valéria telepen, a gyermekek vagy elmentek újságot árulni, vagy elmentek koldulni, vagy kerestek valamilyen alkalmi munkát és így néha-néha legalább kenyér jutott nekik. Most, hogy Sashalmon vannak, nem tudnak bejönni és így nem tudnak keresni. A telepen ezek az emberek részint inségmunkából tartják el magukat, részint alkalmi munkából; Amúgy is kétségbeejtő a helyzetük m Y* 67