Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-57

Az országgyűlés képviselőházának 57. ülése 1935 november 13-án, szerdán. 47 Ez az interpelláció évről évre visszatérő anyag és ez a kérdés természetesen nem juthat nyugvópontra addig, amíg a társadalomban az embernek az élethez és a munkához való joga erős.ebb nem lesz, mint a magántulajdon joga. Amíg nem ez lesz a helyzet, addig egész társadalmi rendünk égő szégyenére megtörténik az, hogy munkabíró és egészséges emberek nem jutnak munkához és sem elsőrendű szükségleti cikkeiket, sem lakbérüket megfizetni nem tudják. Ez a téma visszatérő téma, az a sajnálatos azonban, hogy évről évre keservesebb lesz és évről évre rószszabbodik ez az ügy. Körülbelül két esztendővel ezelőtt a beadott mintegy tizenötezernyi kilakoltatási kereset közül 20%-ban megegyezett a lakó a háztulajdonossal, 20% összeköltözött hasonló sorsú szerencsétlenekkel, (Zaj a. baloldalon. — Elnök csenget.) csak 60% ellen hoztak marasztaló ítéletet és ezt a 60%-ot is — úgy-ahogy — el tudta helyezni a miniszteri biztosság részben szükséglakásokban, részben pedig úgy, hogy a kilakoltatottak elmentek a város túlsó részébe, más kerületekbe.i vettek lakást, ahol sikerült ismét néhány hónapig meghúzódniok. Ma már azonban ez a megoldás nem állhat meg. Nem kötnek egyességet a háztulajdonosok a hátralékos munkanélkülivel, mert nagyon jól tudják azt, hogy a megállapodást még a legkisebb részletfizetésre sem tudják megtartani a munkanélküliek. Igaz, hogy a nagylakások bére csökkent de a munkanélkülinek sem a nagylakásokhoz nincsen köze, sem pedig munkához nem tud jutni. De azonkívül fokozódott a munkanélküliség időtartama is. Ma már a kilakol tatás alá kerülő munkanélküliek legtöbbje 2—3—4 esztendő óta van munka és kereset nélkül, nem vállalhatják, tehát a legminimálisabb részletfizetést, sem és tartalékaikat — amennyiben a munkanélkülieknél és a munkásosztálynál tartalékról egyáltalán beszélni lehet — már teljesen felélték, sem zálogba tennivalójuk, sem eladnivalójuk: nincsen már. A másik megoldás, az összeköltözés, sem megy most már, hiszen m összeköltözésekben elértük a telítettség határát, Budapesten ma már nem ritkaság, hogy 9— 10—15, sőt Ifi lakó van egyetlenegy lakószobában, ami persze a város és az ország egészségügyének és a szociális szempontoknak egyáltalán nem válik javára és dicsőségére. (Ügv van! Ügy van! a széUőbaloldalon.) De különben is, ha egy lakószobában 10 munkanélküli lakik együtt, akik munkabér hiányában lakbérrel hátralékosak, a háztulajdonos szempontjából teljesen közömbös, ha oda még tizet beraktároztnak. Most már tehát, több mint 60%-kai kell számolnunk és a kilakoltatottak elhelvezésének s elhelyezkedésének lehetőségei rettenetesen leromlottak. Szükséglakások egyáltalában nincsenek. Az előző^ évben kilakoltatottak zsúfolásig megtelítették az eddig rendelkezésre bocsátott szükséglakásokat, sőt most már a szükséglakásokból is kilakoltatnak, hogy helvét adjanak az újonnan kilakoltatottak számára. A sokáig bevált módszert, a lakbérhátralékosnak új lakásba való költözését is igen erősen megnehezítették, mert a háztulajdonosok egy egészen új módszert találtak ki. mégpedig azt, hogy a proletárházakban r az utóbbi időben kéthavi lakbért, mint óvadékot előre le kell tennie annak, aki be akar hurcolkodni s ebből az óvadékból elégíti ki magát a háztulajdonos és már az első elmaradásnál, tehát akkor, amikor még a második hónapi házbér az óvadékkal biztosítva van, megindítja a felmondási keresetet, úgyhogy mire a második hónapi óvadék végére jár, addigra már a kilakoltatás jneg is történik. Nemcsak az újonnan hekÖltözőkre- hanem már a régi lakókra nézve !i:sí életbeléptették ezt a zseniális újítást, hogy kéthónapi házbért óvadékként le kell tenniök. Ezt olyanoktól is követelik, akik éveken, sőt évtizedeken keresztül keservesen vigyáztak arra. hogv a lakbér körül baj ne legyen. T. Képviselőház! Tudni kell, hogy ma a dolgozó véres verejtékkel szedi össze egyhavi házbérét is és hetenként elspórolja a legszükségesebb kiadásoktól a filléreket, hogy összehozza havi házbérét. Vájjon, hogyan, milyen áldozatok árán tudja előteremteni ezt a kéthavi lakbért a dolgozó is? A munkanélküli azonban egyáltalán képtelen erre. Az a módszer tehát, hogy hátralékos lakásból új lakásba költözzék, ez7.el az eljárással számára teljesen lehetetlenné tétetik. Hozzá kell tennem ehhez azt is, hogy a proletárlakás bérlője nemcsak házbért fizet, hanem egy csomó olyan illetéket is, aminek sem törvényes alapja nincs, sem a lakbérszabályzatban nincs benn. Fizetnek mosókonyhailletéket, fizetnek külön a világításért, fizetnek ezerféle olyan illetéket, amelyeket a nagy lakásokban, az előkelő házakban nem is ismernek a luxuslakások bérlői, ezeknek azonban meg kell fizetniök, mert sajnálatosan ez a réteg, ez az osztály szabad prédája minden uzsorásnak, ha az az uzsorás vesz magának bátorságot, hogy a bőrét lehúzza. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Érthető tehát, hogy egyre nagyobb számmal kerülnek a felmondási perek a bíróság elé annak ellenére, hogy például a Horthy-akció az elmúlt évben kifizetett pénzsegélyek 75%-át lakbérhozzájáruláshoz adta, természetesen szigorú vizsgálat után. Ilyen nagy összeget kellett a hátralékos lakbérek kifizetésére adni, hogy egyik-másik kilakol tatást meg tudják akadályozni. De nem segít rajtuk £135 ci lehetőség sem, hogy például ma már rengeteg albérleti lakást, albérleti szobát, vagy ágybérletet lehet kapni, részben azért nem, mert az albérlőt és az ágybérlőt még annyira sem védik a törvény és a rendeletek, mint amennyire védi a lakás főbérlőjét. részben pedig azért sem, mert a családos munkanélkülit sem albérletbe, sem ágybérletbe nem veszik fel seholsem. Feleséggel, gyerekkel nem fogadják be, azonkívül ezt a 15—30 pengős ágy bérleti díjat — jól megértsük, nem szoba, hanem ágybérleti díjat — sem tudja megfizetni a munkanélküli, aki nem tudja megfizetni a főbérleti lakás díját. A fővárosnak Laky-féle statisztikája szerint az ágybérlőknek több mint fele ipari foglalkozású egyén. Ha éjjelente hazafelé megyünk, az utcán lépten-nyomon alvó emberekre bukkanunk, akik még ennek az ágybérletnek díját sem tudják megfizetni. Ha tehát nem gondoskodnak ezekről, sőt számukat új kilakoltatásokkal, kitételekkel még jobban szaporítják, akkor sajnos, el kell készülnünk arra, hogy Budapestnek ezen a télen olyan idegenforgalmi látványossága lesz, amellyel semmiféle más város nem dicsekedhetik. Egyelőre csak a környéken és a külvárosokban találkozunk velük: Pestszentlőricen az állami lakótelepen kilakoltatják az embereket és a legutóbb is száz munkanélkülinek mondottak fel; Sashalmon már nem férnek be az újonnan odatelepítettek a lakásokba; Kispesten az utcára rakják az embereket, a nagy téglagyárak, amelyeknek saját munkásházaik vannak, elbocsát-