Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-246
180 Az országgyűlés képviselőházának 2A< község tart fenn iskolát! — Rassay Károly: Ne mondja, és Budapest mit tart fenn! Nem arról van szó! — Zaj.) Elnök: Ne méltóztassanak a szónokot zavarni! (Rassay Károly: Ezeket kötelezettség nélkül tartja fenn!) Kassay képviselő urat kérem, maradjon csendben! Bródy Ernő: A törvényes kötelezettség nélkül fenntartott iskolák költsége 3,500.000 pengő, az államrendőrséghez való hozzájárulás 3 millió pengő. (Jánossy Gábor: Minden város hozzájárul!) En a többi városnak is elengedem! {Derültség jobbfelől. — Rassay Károly: Nagyon helyesen!) Én nem kívánom azt, hogy másnak rosszul menjen, -én csak azt mondom, hogy van lehetőség arra, hogy az államrendőrség költségeit maga az állam viselje, ne pedig a város. (Jánossy Gábor: Miből 1 ?) Itt van a borfogyasztási adó kiesése folytán 3 millió pengő, amely járna a fővárosnak. (Kozma Jenő: Miből járna 3 millió pengői) A borfogyasztási adóból, (Kálmán István: Mindenütt leszállították!) abból engedtek el ennyit a város kárára. A borfogyasztási adó elengedése folytán a várost évi 3 millió pengő kár éiri és nem kapott helyette mást. A kórházi differencia, amelyről már beszéltem, 2 millió pengőt tesz ki. Most még egy érdekes tételhez érek, amelynél nekem teljesen ellentétes elvi álláspontom van. Itt van a forgalmi adó-részesedés kérdése. Méltóztassanak csak meghallgatni, mi volt a főváros bevétele évekkel ezelőtt a forgalmi adó-részesedésből és mi ma? 1930-ban a főváros részesedése a forgalmi adóból 14 millió pengő volt, 1931-ben 13 millió pengő, 1932-ben 10 millió pengő, 1933-ban 8 millió pengő és 1934-ben 5,400.000 pengő. Méltóztatnak hallani ezeket a tételeket. Hát ezért sorvadt le a költségvetés! En sohasem voltam a forgalmi adó híve. A forgalmi adó egy háborús adó, amely rég idejét multa, feleslegesen vexálják vele a kereskedőket, az iparosokat és a fogyasztókat. De, mint említettem, a városnak ebből régebben volt egy nagyobb részesedése és pedig régebben a 2%-os forgalmi adóból egyhatod részesedése volt, a felemelt 3%-os forgalmi adóból most kevesebb, egynegyed a részesedése. A kormány egy rendeletében azt Ígérte, hogy azt a különbözetet, amely ennek a részesedésnek az elvesztéséből előáll, majd elosztja a városok között. Ez az elosztás azonban hiányzik. Ha egy adónemből, melyből 1930-ban még 14 millió pengő bevétele volt a fővárosnak, évek folytán 5,400.000 pengőre csökken le a főváros jövedelme, engedelmet kérek, akkor csak természetes, hogy itt bajok vannak, hogy itt zavarok állnak elő. De ennek a bajnak, ennek a zavarnak nem oka a főváros, erről nem tehet a főváros és ezért ( nem szabad, szerintem, azzal büntetni a fővárost,^ hogy elveszik és megsemmisítik az autonómiáját. T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy beszédem befejezéséül a régi idők egy mohos és dohos emlékét hozzam elő. (Halljukl Halljuk!) Beszédem elején a vármegyékről es a VS.Tmegyei autonómiáról beszéltem. Mindnyájan tudjuk, hogy imát jelentett Magyarországon a vármegyei autonómia, amely azután 18484) an parifikálva lett a városok autonómiájával is. Nehogy Budapestet ezen a címen is valami bajba méltóztassanak keverni, rámutatok arra, hogy az 1848 : XVI. és az 1848 : XXIIL tc.-ek, >. ülése 19S% március 1-én, csütörtökön. amelyek szóltak a megyékről és a szabad királyi városokról, parafikáltáík a várost a megyével. De el kell ismernem, hogy 48-ig a városok nem vettek élénk részt a megyei önkormányzati jogokért és a szabadságjogokért folytatott küzdelemben. A városok német telepesek voltak, német érzelműek voltak és teljesen szolgalelkűen a Kamarának járszalagján élték le életüket, s a városoknál belsőleg egy rothadás állott be, amit az is bizonyít, hogy nem találtak saját maguk közül követet és nemes embereket kértek fel, akik őket a rendi országgyűlésen képviselték. Ilyen volt például többek között Szalay László, Korpona követe. Ebben az időben a vármegyék ellenállása a leggyönyörűbb volt. A vármegyei önkormányzat beküldte az ő képviseletét utasításokkal a rendi országgyűlésre. Akkor a rendi országgyűlés a jogegyenlőségért, a közteherviselésért, a jobbágyok felszabadításáért vetette a maga erejét latba és megcsinálta azt a példátlan és páratlan dolgot, hogy Magyarországon nem alulról, az érdekeltek, a jogfosztottak vívták ki, és nem felülről a kormányzóhatalom csinálta meg, hanem középütt a történelmi nemesség hozta meg a jobbágyfelszabadítást, a közteherviselést és jogegyenlőséget. (Jánossy Gábor: Ügy van! Kossuth!) Kossuth Lajos^ és Deák Ferenc együtt haladtak ebben a kérdésben. Nagyon érdekes dolog, hogy ez Bécsben nem tetszett a Staatskonferenz-nek, amely Lajos főhercegnői. Metternich kancellárból és gróf Kolowrathból állt. Ezeknek nem tetszett a vármegyei önkormányzatnak ez a szereplése, l mert kontrakarírozta minden lépésüket, imert a bécsi kormányzat mindig szeretett a népvédő l álarcban megjelenni, ellenben mindent maga akart adni és hozni és nem akarta tűrni, hogy a nemesség maga járjon elől itt a jogok adományozásában. Ebben az időben történt, — és ezt akarom beszédem befejezéséül felemlíteni — hogy Metternich Kelemen herceg, a mindenható diktátor levelet írt József nádorhoa, amelyben az ő kormányzati elveit leszögezte. Ha meg méltóztatnak engedni, ezt a levelet — amely Horváth ! Mihály könyvében szó szerint megjelent és ! ahonnan én azt kiírtam — felolvasom. (HallI juk! Halljuk!) Ebben a levélben pár aforizmát mond a következőkiben (olvassa): »Metternich ; levele József nádorhoz, kelt 1844. imájus 9-én.« így kezdődik (olvassa): »Bátorkodom császári főheroegségednek utolsó 'beszélgetésünk eredményeit a következő aforizmákban előterjeszteni: 1. Azon országok, amelyek megállapodtak, hátramaradnak, azon országok, melyek ferde irányban haladnak; vésztők elébe mennek, az országoknak tehát, hogy boldoguljanak, elv és idő szerinti irányban kell haladniok. 2. Magyarország megállapodott, mert hoszszií időn át a török járom alatt létezett, minek következtében külpolitikai befolyások alatt belharcokba bonyolódott és egy századnál több ideig nem kormányoztatott erőteljesen. A boldogult Ferenc császár hosszú uralkodásának korszaka Magyarországra nézve semmit sem hozott elő. Két elem állott egymással szemben: a magyar alkotmányos és a német kényuralmi. A nyilvános élet Magyarországon meg van zavarva, mert a felső tábla az alsó által, ez viszont a törvényhatóságok által megvan bénítva, mert a kormányzat, igazábanvéve, az 52 1 vármegyének kezében létezik, mert a demokrát
