Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-101

Az országgyűlés képviselőházának 101. hajtották végre. Amikor sikerült a cseheket kiűzni, ettől a sikertől felbuzdultak, a csehe­ket üldöző-be vették és Kassáról, Eperjesről és Bártfáról is kiűzték őket. Csak akkor, amikor azt látták, hogy ezzel a ténykedésükkel nem a hazának tesznek szolgálatot, hanem a diktatú­rának, tagadták meg az engedelmességet és tették le a fegyvert. Eletük kockán forgott, de ők nem voltak hajlandók rablóharcot folytatni. Ez a megbízható, hazafias munkásság soha nem sztrájkolt és ma, ezekben a súlyos időkben is, dacára annak, hogy nélkülöz, mégis erős pillére a gyárnak. Az igen t. kereskedelemügyi miniszter úrnak, valamint a kormány több igen tekintélyes tagjának több ízben volt alkalma meggyőződést szerezni a gyárnak erről a ki­válóságáról, és én itt azzal a tiszteletteljes ké­réssel fordulok a miniszter úrhoz, hogy ennek a. gépgyárnak a fenntartásához is ragaszkod­jék, vegye azt pártfogásába és kövessen el mindent, hogy ezekben a súlyos időkben némi munkához jusson. A lehetősége ennek megvan, mert vegyük csak figyelembe azt, hogy az Államvasutaknak olyan régen elavult típusú mozdonyai is szolgálatot teljesítenek, amelyek még a múlt század 60-as, 70-es éveiben készül­tek és amelyeknek gőzfogyasztása óránként és lóerőnként 16—18 kilogramm. Ezeknek az ócska mozdonyoknak a helyébe az ócska vas árának felhasználásával készíttessen az Államvasút a mai viszonyoknak megfelelő, 5 és 6 kilogramm gőzt fogyasztó mozdonyokat. Ez nemcsak te­temes szénmegtakarítást jelent az Államvas­utaknak, hanem munkaalkalmat is nyújt úgy a gyárnak, mint a magániparnak és a magán­kereskedelemnek . A költségvetés tárgyalása folyamán több képviselőtársam az ipar fejlesztése érdekében, az ./par körébe tartozó fontosabb újítások el­sajátítása céljából szaktanfolyamok rendezését szorgalmazta. En is szükségesnek tartom ezek­nek az ipari tanfolyamoknak rendszeresítését és kérem az igen t. miniszter urat, hogy támo­gassa anyagilag is^azokat, akik ilyen tanfolya­mokat sikeresen végeznek. Súlyos és gondterhes időket élünk, de én bizalommal tekintek a jövőbe. Bár tudatában t vagyok annak, hogy a takarékosság kényszerítő hatása alatt csak az ország legszükségesebb, legnélkülözhefcetlenebb szükségleteit tudja ki­elégíteni a kormány, mindazonáltal azzal a ké­réssel fordulok hozzá, hogy legalább a kisfize­tésű tisztviselők, valamint a munkások redu­kált fizetését törekedjék a lehetőség szerint a legközelebbi alkalommal visszaállítani. A költségvetéshez a felhatalmazást meg­adom. (Helyeslés a közében.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Frey Vilmos jegyző: Eckhardt Tibor! ÍMéskó Zoltán: Még három egységespárti be­jöhetne, kevesen vannak!) Eckhardt Tibor: T. Ház! (Halljuk! Hall­juk!) Méltóztassék megengedni, hogy az appro­priációs vita során ne általános jelentőségű és ne általános politikai természetű kérdésekkel foglalkozzam, mert az után a beszéd után, ame­lyet Gaal Gaston igen t. képviselőtársam és pártvezérem itt elmondott, úgy érzem, nekem az általános politikai kérdésekhez lényeges hozzátennivalóm nincs. Éppen ezért méltóztas­sanak megengedni, hogy néhány fontosabb kér­dést kiragadva, csak ezeknek a kérdéseknek újabb megvilágítására, aláhúzására és hang­súlyozására szorítkozzam jelen felszólalásom során. Főleg azzal szeretnék foglalkozni, hogy a ülése 1932 június 9-én, csütörtökön. 403 legközelebb reánk következő nyári hónapok­ban, amikor előreláthatólag nem fog együtt ülni a Képviselőház, minő perspektíva vár reánk? Minő események, minő kilátások azok, amelyekre fel kell készülnie ennek a törvény­hozásnak, mielőtt nyári szabadságra elmenne? Nem szeretek sem túl sötét, sem feleslegesen optimista képet rajzolni. Lemérve azonban az eshetőségeket, kénytelen vagyok azt a meg­állapítást tenni, hogy a nemzetközi viszonyok­nak semmiféle meg javulására a közeli hóna­, pókban komolyan számítani — sajnos -— nem lehet. Ebben a tekintetben csak megismételem azt a jóslást, amelyet hónapokkal ezelőtt egy­ízben már bátor voltam tenni, amely jóslást annak idején a t. túloldalon ülő t. képviselő­társaim fejcsóválva és hitetlenül fogadtak, amikor rövidesen a bankzárlat elrendelése után rámutattam arra, hogy hosszú, válságos kor­szakra kell berendezkednünk. En itt nem a ma­. gyár belső helyzetről beszélek, hanem arról, hogy a nemeztközi helyzet várható alakulása — sajnos — olyan, hogy a válságok egymásrator­lódására, hosszú, vészterhes, nehéz, súlyos időkre kell berendezkednünk, (Gr. Hunyady Ferenc: TTgy van!) mégpedig nemcsak azért, mert ez a valószínű, sőt — azt kell mondanom — bizonyos lehetőség, hanem azért is ; mert egy előrelátó kormánynak és törvényhozásnak min­dig a legrosszabb eshetőségre kell felkészülnie. (Ugy van! Ügy van! balfelől.) Mert ha ezek az általam előrelátott súlyos válságok nem követ­keznek be, abból az országnak kára nem lesz, ha felkészülten várjuk ezeket, de ha újból ké­születlenül találják ezt a nemzetet ezek a gaz­dasági és politikai konvulziók, amelyeket, saj­nos, előre kell látni, akkor ebből igenis nagy és súlyos kára, sőt veszedelme származhatik ennek a nemzetnek. T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy el­sősorban azzal «a kérdéssel foglalkozom, amely kérdéssel ma Eber Antal igen t. képviselőtár­sam is elsősorban foglalkozott szakszerű beszé­dében, t. i. a külkereskedelmi helyzet várható alakulásával, azzal a szituációval, amely adódni fog a ^magyar mezőgazdaság részére abból a tényből, hogy — azt kell mondanom — nyakunkon az új termés és az a veszede­lem, az a szinte bizonyosra vehető veszedelem, hogy ezt az új termést, amelyet a gazda­közönség nem lesz képes bizonyos adagolással a piacra vinni, amelyet a gazdaközönség nem képes például jövő tavaszig eltenni és ki­várni, hogy azt majd egy kedvezőbb konjunk­túra során értékesítse, mondom, szituáció áll előttünk, hogy folyó év augusztusában, szeptemberében a magyar gazdaközönség óriási tömegekben lesz kénytelen a pénztelen­ség következtében ezt az új termést piacra dobálni. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Fel­kiáltások: Potom pénzért!) Teljesen készület­lenül állunk itt ma ennek a feladatnak le­bonyolítására, sem meglévő külkereskedelmi szerződéseink nem nyújtanak lehetőséget arra, hogy export útján vezessük le ezt az árutúl­kínálatot, sem a belföldi kereskedelem, sem a -bankok által nyújtott hitellehetőségek nem nyújtanak erre lehetőséget, de tovább me­gyek, a Nemzeti Bank aranyfedezeti szituá­ciójában még az a lehetőség sem áll rendel­kezésünkre,^ hogy^ a megszokott 'búzakampány­finanszírozási módon bizonyos mértékig lehe­tőséget nyújtsunk az összevásárlásra a na­gyobb vállalatoknak, bankoknak és kereske­dőknek. Attól tartok, hogy az a szituáció fog itt bekövetkezni, amelyet tavaly például Er-

Next

/
Oldalképek
Tartalom