Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-75
Az országgyűlés képviselőházának TŐ, lehetetlenség, mert hiszen ezeket a járműveket igénybevevő közönség napról-napra szegényebb és koldusabb lesz s ezzel nem a mezőgazdasági szeszgyárakon fogunk segíteni, amelyeknek mindenkor főistápolója volt a t. földmívelésügyi miniszter úr, amikor még a Tisza—Dunaközi mezőgazdasági kamara elnöki székében ült. Az csak egy kalózlobogó, hogy mindez a mezőgazdasági szeszgyárak megsegítése miatt törtörtént. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy azóta hetven vagy nyolcvan mezőgazdasági szeszgyár le is^ állott, illetve meg sem tudta kezdeni a működését. Itt csak az ipari szeszgyárak jártak jól, és kisebb fogyasztás mellett — ez a dolognak a fácitja — mert tudták, hogy az 0 általános szegényedés folytán kisebb fogyasztás következik be s mivel a kisebb fogyasztás mellett sem akartak lemondani az eddig nagyobb fogyasztás mellett meglévő haszonról, felemelték a szesz s (Ügy van! Ügy van! a baloldalon!) a motalkó árát. A kisebb fogyasztás mellett a szegény emberek még jobban elszegényednek, de ő megtalálta a kalkulációját, úgy a mezőgazdasági szeszgyáraknak, mint — hogy ne is mondjam — a kisüstnek rovására, mert hiszen az ipari szeszgyárak elejétől fogva mindig ellenségei és kerékkötői voltak a kisüstnek, amire pedig esküt tettek Kuna P. András és Csizmadia képviselőtársaim. (Ulain Ferenc: Elfejelt ették!) Az ipari szeszgyárak a közérdek rovására maguknak tartják és elhabzsolják a nagy hasznot, minden csonkulás nélkül. (Ügy van! Ügy van! \a baloldalon.) Elnök: A képviselő úr beszédideje, lejárt szíveskedjék beszédét befejezni. Kun Béla: Végzem is felszólalás ómat, univel látóim, hogy az idő letelt s az elnök úr is figyelmeztet ett. Ami pedig a bortermelőket illeti, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) méltóztatnak tudni, hogy 1932 január elsejétől augusztus 31-ig engedélyeztetett, hogy 24.500 abszolút hektoliter fok szesz borból főzessék ki. Ez körülbelül 280-000 hektoliter 'bornak felel meg. A szesz ára pedig úgy alakult volna ki, hogy a .szeszértékesítő 14.000 abszolút hektoliter fok után 140 pengőjével számítrva kalkulálta volna az árakat, 10.500 abszolút hektoliter fok után pedig 40 pengőjével. A 140 pengővel átvett sízesz 230 pengővel lett volna értékesíthető, a 40 pengővel átvett szeszt pedig külföldön tartozott értékesíteni. Természetes, hogy az italfogyasztás^ csak a szesz 50%-át fogyasztotta el, ezt borpárlatból tartozott kiegyenlíteni a szeszkartell, de ez csak papíron maradt meg, mert a fogyasztás lecsökkent, nem volt olyan nagymértékben emberanyag, hogy ezt igénybe vegyék. Természetes tehát, hogy máskép a bortermelőkön nern^ lehet segíteni, mint a borfogyasztási adó eltörlésével és a községeiknek, városoknak másképpen való rekompenzálásával. Méltóztassék az ipari szesztermelés kárára prémiumot adni a mezőgazdasági szeszgyáraknak. Ha a t. földmívelésügyi miniszter úr csakugyan agrár érdeket véd s ha a kormányzat csakugyan agrárkormányzat, akkor legyen vége annak a Janus-arcú politikának, amely (kifelé azt mondja, hogy mindent az agrárokért, befelé pedig, amikor itt a szeszkartell vezérei szép beszédeket mondottak arról, hogy meg kell segíteni a mezőgazdaságot, akkor tapsolt nekik az egész agrárpárt, hogy megsimogatták, de közben elfeledkeztek arról, hogy — timeo Danaos et dona ferentes — voltaképpen a szeszkartell vezetői ma is arra törekszenek és működésük abban csúcsosodik ki, hogy ia mezőgazdasági szeszgyárak működését, azoknak rentabilitását, általában véve pedig KÉPVISELŐHÁZI NiAPLÓ YL ülése 1932 április 29-én, pénteken. 335 a magyar mezőgazdaság produktivitását még jobban tönkre tégy ék, mint ahogy eddig csinálták. (Ügy van! Ügy van? bal felől.) Elnök: Ismételten figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. iSzíveskedjék beszédét befejezni. Kun Béla: Várok és vár az ország közvéleménye ezekben a tekintetekben a Futurára és a szeszkartellre vonatkozólag megfelelő kormányintézkedéseket, (Ügy van! balfelől.) mert, ha ezek az intézkedések elmaradnak, akkor^ a nemzetben még nagyobb lesz ez a csalódás, amely már is egy színig keserű^ ürömmel telt poharat jelent a mostani kormányrendszerrel szemben. (Élénk éljenzés, helyeslés és taps a baloldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Napirend előtti felszólalásra kért még engedélyt Kéthly Anna képviselőtársunk. A szó őt megilleti. Kéthly Anna: T. Ház! Május 1-je előtt a kilakoltatások ügyét kell a képviselőházban szóvátennem. Vannak nagyon sokan itt Budapesten és az egész országban, akik ^egyáltalában nem örülnek annak, hogy az idő tavaszra fordult, mert ez lazt jelenti, hogy lejárt ia kíméleti idő és már abból a szempontból kiindulva, hogy lehet a ligetben és a padokon aludni, megindultak a kilakoltatási perek és megindult a kilakoltatások tömege elképzelhetetlen arányokban. Május 2-án, tehát rögtön az első vasárnap után körülbelül 500 lakást fognak kiüríteni, amelyekre nézve eddig fel volt függesztve a végrehajtás, bár hiszen végrehajtás eddig ás volt, hiszen naponta 5—6—8 utcáratétel máig is történt. Fokozatosan, csoportonként végzik a bírák a járásbíróságon a kilakoltatási pereket, valósággal akkordmunkát végezve intézik el ezeket a pereket és hogy azok a szerencsétlenek nem egy tömegben kerülnek ki az utcára, ez csak azért van, mert a bíróság képtelen egyszerre valamennyi. pert elintézni és így egymásután csoportonként éri utói ezeket az embereket a legszörnyűbb sors. Számítani lehet arra, hogy Budapesten pár napon belül megindul egy új népvándorlás, a legreménytelenebb, a legszörnyűblb népvándorlás, mert ezeknek az. embereknek, akiket kilakoltatásra ítéltek, nemcsak hogy új lakásra nincs pénzük, hanem még a költözködés költségeit sem bírják. Nem tudom elképzelni, illetőleg elképzelni tudom, mert látom, de nem tudom ímegérteni, hogy mi van a mögött a borzasztó érzéketlenség mögött, amivel a hivatalos körök és a népjóléti minisztérium ezt az egész ügyet kísérik. Vájjon nem látják-e ők is, hogy ezek az emberek hónapok, sőt esztendők óta nem kerestek semmit, nem dolgoztak, s aki dolgozott, az is csak kurzarbeiter volt, csökkent munkabérrel volt alkalmazva!? Egymásután jönnek hozzánk a legszörnyűbb levelek asszonyoktól, családanyáktól és családapáktól, akik arról tudósítanak bennünket, hogy az őrülethez vannak közel annak elképzelésében, hogy ott kell hagyniok ea hajlékot és az utcára kell kerülniök. Az állam is jópéldával jár elől ezen a téren. Az állami lakótelepeken 'május 1-étő.l kezdve megindul a lakbérhátralékosok kilakoltatása. Mi lesz ezekkel? A kilakoltatottak számára szükséglakásokat nem utalnak ki, nem adnak nekik, mert nincs. Mi lesz tehát akkor, ha ez a boldogtalan 'tömeg ki fog kerülni a közterekre? Egészen bizonyos, hogy sem a Diun'apartra, sem az Erzsébet-térre nem fogják ezeket rakni ; hanem a külvárosok nyomorúságának külső képét fogják még szörnyűbbé tenni. Szükség46
