Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-477

132 Az országgyűlés képviselőházának U77, ülése 1931 március 6-án, pénteken. nünk, hogy Magyarország örökösen és állandóan agrárállam fog maradni, ezen kell alapulnia a mezőgazdaságnak, az iparnak és magának a kereskedelemnek is. Akkor, amikor ilyen óriási importunk van külföldről, nem teszünk mást, mint idegen embereknek adunk óriási munkaalkalmat. En egy szakember felfogását akarom itt exponálni, aki azt mondotta, hogy ennek a 300 millió pengő — tehát nem is 500, hanem 300 millió pengő — értékű iparcikknek itthoni előállítása közel 50.000 embernek adna kenyeret, közöttük 10.000 intelligens embernek. Ha ezt elméletileg papiroson elgondolom, úgyszólván meg volna oldva a mi munkanélküliségünk, de meg volna oldva nemcsak munkanélküliségünk, de a másik oldalon sok tekintetben a mezőgazdasági fogyasztás kérdése is. Az ország adott helyzete tehát az, hogy ne importáljon olyan sokat, igyekezzék importját leszorítani, ha pedig ez nem lehetséges, álljon oda azok elé az országok elé, ahonnan iparcikkeket veszünk át, hogy vegyék meg a magyar mezőgazdaság termékeit. Pár héttel ezelőtt egyik bizottsági ülésen szóvátettem a félkészgyártmányok ügyét, amellyel kapcsolatban azt mondottam a csepeli varrógépgyárról, hogy a csepeli varrógépgyár termelése során a varrógépnek csak 5%-át készítjük csupán itt, a többi részét nem idehaza állítjuk elő, hanem behozatal útján fedezzük. Velem nem igen szokott megtörténni, hogy valamit vissza kellett vonnom ebiben a Házban, mert igyekszem lelkiismeretesen megnézni az adatokat, amelyeket idetárok, de most meg kell tennem egy helyreigazítást s ezt készséggel megteszem, hogy nem 5%, hanem sokkal több azt, amit itten készítenek. Mégis, hogy magamat is igazoljam és magam is nyugodt legyek, kivizsgáltam ezt a kérdést es azt láttam, hogy sem annak nincs igaza, aki azt mondja, hogy 80%-át készítik itt és csak 20%-át hozzák be. (Kállay Miklós államtitkár: Nem megfelelő szakértőkkel méltóztatott odamenni!) Nekem nem kell szakértő, hanem a Nemzeti Figyelőből a csepeli gépgyár magyarázatát hozom elő, mert ez a legfényesebben fogja bizonyítani, amit állítani kívánok. Azt mondom, hogy nincsen az én megállapításomban semmi olyan, amit nem lehetne elfogadni. Mindenekelőtt egészen röviden meg kell magyaráznom, hogy a vorrógép három részből áll. Az egyik áll a lábakból, az állványokból, a másik a farészekből és a harmadik rész, a legfontosabb rész maga a gépfej, vagyis maga a gépezet, amely az egész varrógépnek a lelke. A varrógép első és második^ részének, tehát az állványoknak, lábaknak és a farészeknek megmunkálása és előállítása itt történik, ezeket igen szépen lehet itthon is előállítani, a többi része, a gépfejnek nagyon sok része, külföldön készül és onnan jön be. A gyár magyarázata azt mondja, hogy az egész varrógép belekerül 330 pengőbe és a gép súlya 50 kilogramm. Méltózassék jól megérteni ezt az érvelést, a súlya 50 kiló s ebből 75% súlyban itt készül. Ebből a gondolkozásból és logikából elsősorban az látszik, hogy itt súlyos, hiba van, mert egy kilogramm öntött vas egészen másként bírálandó el, mint egy kilogramm finoman megmunkált mechanikus eszköz. Ha azt nézem, hogy mi az, ami itt készül és mi az, amit külföldről hoznak be, meg kell állapítanom, hogy a gépfejben magában 177 alkatrész van, abban 62 munkamenet van, s ezeket a munkákat technikailag finoman és pontos gépekkel kell elvégezni. Ha tehát ezt a két dolgot összehasonlítom, tisztán és világosan látszik, hogy a logikában és bizonyításban súlyos tévedés van, mert nem lehet súlyban mérni ezeket a cikkeket. De legyen szabad arra is hivatkoznom, hogy amikor a csepeli varrógépgyár azt mondja magáról, hogy 75%-ban itt készül súlyban az anyag, akkor súlyosan téved, mert mindent lehet kilogrammal mérni, csak éppen ezt nem. Hiszen az orsótok és más legértékesebb részei ennek az egész varrógépgyártásnak külföldről hozatnak be. (Szabóky Jenő: Nem lehet ezt Magyarországban készíteni?) Ma még nem lehet, de el kell jönnie az időnek, amikor majd itt is lehet készíteni. Nem az én szakemberem mondja, s nem én magam mondom, mert nem vagyok szakember, tehát nem tudom megállapítani, azonban, akik értenek hozzá, akik ezt a gyártást^ magát ismerik, azok azt mondják és azt állapítják meg, hogy a varrógépgyártásnál 20% készül itthon és 80% a külföldön. Ezt a kérdést én nem akarom eldönteni, mert a szakemberek dolga és munkája, csak azért volt szükség rá és azért kellett idejönnöm ezzel a kérdéssel, mert igen előkelő helyről kértek fel, hogy igazítsam helyre. Én készséggel helyreigazítom a Tesz. és a gépgyárosok kérelmére, készséggel helyreigazítom mondom, és nem hoztam volna elő ezt a kérdést, ha ez a két előkelő testület nem

í kért volna meg, hogy igazítsam helyre állításaimat. Amikor az a magyarázat, hogy súly szerint 75% itt készül, ez nem fogadható el, ez nem állja meg a helyét és ha így bizonyítja a varrógépgyár a maga igazát, az egész közönség tudja, hogy ez sántikáló magyarázat és a közvélemény előtt összeomlik, mert nem állja meg a helyét. Azért volt szükség, hogy ezt megemlítsem, mert iszóvá kell tennem azt is, hogy ez a gyár olyan támogatásban részesül, amely támogatás abban az esetben, ha 80%-.a külföldön készül és csak 20% készül itthon, a törvény szerint nem jár. En magam éveken át mindig a magyar ipar mellett szállok síkra, de vigyáznunk kell arra, hogy a magyar közvéleményt magát, az ország gazdasági rendjét és az ország köztudatát csak ebben az irányban kell mozgatnunk, amely elsősorban és nagyjában a magyar ipar tényleges előmozdítását célozza. Amint láttam, a csepeli varrógépgyár valóban díszére válik azoknak az uraknak, akik azt megorganizálták, megszervezték. Ha tovább folytatják, amit tettek, bízom benne, hogy el fog jönni az az idő, amikor ezt a kérdést is meg lehet oldani. Tény az, hogyez a gyár ma óriási előnyöket élvez & amint látom, alig van minisztérium, amely ne adott volna ki utasítást arra, hogy ezt a gyárat minden vonalon támogassák. Ezt én helytelennek tartom, mert vigyázni kell arra, hogy ebből ne legyen ' precedens. Ha egy cikkből, például motorból, a karosszéria magyar és a többi nagy érték külföldön készül, és én a magyar ipart pártolom, vigyázni kell arra, hogy a magyar ipar és a magyar ipari gondolat ne legyen rosszul beállítva. A kormányzatnak nagyon meg kell fontolnia, hogy újabb e-eteket nem szabad kreálnunk, s vigyáznunk kell arra, hogy újabb kedvezmény, miután ez az egyedüli ^varrógépgyár, amely minden közszállításnál egyedül jön számításba, megadassék-e. (Ellenmondások a jobboldalon.) Még a honvédelmi minisztérium is kiadott egv rendeletet a parancsnokságaihoz, pedig ott nincs varrógép és mégis felhívta a honvédelmi miniszter Őket körlevél-' ben, hogy elsősorban a csepeli varrógépgyárra kell figyelemmel lenni. Ügyszólván minden mi-