Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-396

266 Az országgyűlés képviselőházának 3l áldozatokat a nyilvánvaló nehéz gazdasági helyzet mellett osak az teszi lehetővé, hogy a falvakban tagadhatatlanul óriási élniakarás van. E mellett a különféle egyesülések, a társadalmi élet, a levente- és lövészoktatás, az iskolánkívüli népművelés ennek a fejlődésnek értékes és határozottan nemzeti irányú lendületet adnak. Ilyen kedvező körülmények között, azt hiszem, hogy a legfontosabb és legsürgősebb kérdés és feladat a községi háztartások rendezése és — ami ezzel szorosan egybefügg — a községek teherbíróképességének arányosítása, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) továbbá a túlterhelt vármegyei és községi adminisztráció tehermentesítése és az új falusi problémák és szociális igazgatás megoldása (Ügy van! a jobboldalon.). T. Képviselőház! Mint már említettem, a közigazgatás rendezéséről alkotott 1929 : XXX. tc.-kel az ez irányú munka kezdetét vette, de most gyökeres orvoslást nem nyújtott e téren, úgyhogy még tovább kell menni. Ki kell térnem itt a közigazgatás munkáját megkönnyíteni kívánó, a közhivatalok és közintézmények ügyrendje tárgyában kibocsátott 5500/1929. M. E. számú rendeletre, amelyre nézve azonban sajnálattal kell megállapítanom, hogy ennek a célnak szolgálatára a vármegyei és községi közigazgatásban csak kevéssé alkalmas. Ez a rendelet kétségtelenül sok célszerű és gyakorlati útmutatást ölel fel, ezeknek a rendszabályoknak a legnagyobb része azonban már a közigazgatás egyszerűsítése Kapcsán 1902-ben kiadott ügyviteli szabályokban is le volt fektetve (Ügy van! a jobboldalon.) és pedig legtöbb esetben bővebben és részletesebben, s ezek a közigazgatás egész vonalán életbeléptetve minden akadály nélkül alkalmazásban is van. nak. így például az iktatás új rendszere, amely elrendeltetett, továbbá az új iktatókönyvek, a sürgetés stb. egyáltalában nem felelnek meg azoknak a szabályoknak, amelyek a régi ügyviteli szabályokban le voltak fektetve. Nem akarom és nincs is módomban az egységes ügyrenddel kapcsolatban felsorolható valamennyi észrevételeimet előadni, csak arra akarok rámutatni, hogy a már alkalmazásban álló s immár közel 30 esztendőn keresztül célszerűnek és helytállónak bizonyult és már az életbe is nagyobb zökkenések nélkül átment régi ügvviteli szabályoknak a szóbanforgó új ügyrenddel való helyettesítése a közigazgatási hatóságokat és intézményeket illetőleg nemvolt szükséges és nem is vezetett^ észrevehető eredményekre, s ez a hatóságoknál csak igen kis mértékben alkalmazható. Ebből kifolyólag az ellentétek megszüntetése és az ügyviteli szabályok összhangzóvá tétele tárgyában azt javaslom, hogy az ügyviteli szabályok egész anyagát felölelve, az új ügyrend a közigazgatási szervezet egész működésére való figyelemmel azokkal együttesen egészében összehasonlittassék, (Helyeslés a jobboldalon.) és e felülvizsgálatok során az érdekelt közületek véleményének előzetes meghallgatása után az^ ügyviteli szabályok az új ügyrendből abba átveendőknek talált rendelkezésekkel kiegészítve, átdolgozva adassanak ki. Errenézve különben az új ügyrend már foglal is magában rendelkezéseket, azokat egyszerűen csak végre kell hajtani. T. Képviselőház! Áttérve a községi közigazgatásra, a községi és körjegyzői irodákra, bár a községekre nézve kiadott ügyviteli szabályzat az eljárásra utasításokat ad, -mégis a '. ülése 1930 május 22-én, csütörtökön. jegyzői ügykezelés terén egységet nem látunk. Nemcsak az egyes vármegyék, hanem a vármegyén belül az egyes járásokban is különféle eljárási módozatok vannak, ami természetesen a felsőbb hatóságok irányításától függ. Ügykezelési egységet kell teremteni minden vonalon, természetesen uniformizálás nélkül. Látjuk például, hogy az anyakönyvi igazgatás mintaszerű. Ennek példájára, továbbá az igazságügyi (mintára lehetne ezt kodifikálni, utasításokkal, iratmintákkal ellátni a többi igazgatási 'ágat, melyekben országszerte nagy az egyöntetűség hiánya. Ez az amúgyis túlterhelt jegyző munkáját megkönnyítené, de a közönség gyorsabb kiszolgálását is lehetővé tenné és ezzel nagy megnyugvást keltene. A jegyző állása és elhelyezkedése sem felel meg a kor és a haladó közigazgatás követelményeinek. A jegyző, aki értelmi vezetője a községeknek, egyfáltalán semmi hatósági jogkörrel felruházva nincs, ellenben úgy alulról, mint felülről mindenki rendel'kezni kíván vele, és e miatt ellentétbe kerül vagy a rendelkező felsőbb hatóságokkal vagy népével. • A jegyzői irodában fut össze az állanni élet minden szála, itt hajtják végre az Öszszes állami rendelkezéseket, és^ ezeknek a végrehajtása valóban arra való egyniséget kíván. E végből szükségesnek tartom, hogy a jegyző olyan képesítéssel láttassék el, amelynek alapján részére megfelelő hatáskör biztosítható legyen; az (áflásának javadalmazása pedig legyen egyöntetű, hogy a jegyző állását ne tekintse átmeneti állomásnak, hanem megismerve községének iminden személyi és anyagi viszonyát, állandóan ott maradjon és éljen-haljon a falujáért. (Helyeslés a jobboldalon.) A községi képviselőtestületek működése is igen nehézkes és ezt a működést szerintem osak a legfontosabb ügyekre kellene korlátozni. E mellett be kellene hozni a falusi kisgyűlés intézményét a tanácsülés helyett, amelynek a lelkész, tanító és orvos is tagja lenne. A körjegyzőségekben pedig a közös ügyeket^ ne minden község képviselőtestülete külön tárgyalja, hanem minden község képviselőtestülete évről-évre küldjön ki a községi bírókon kívül bizonyos számú képviselőtestületi tagot, és ez a delegáció batár ózzon az ilyenfajta kisebb jelentőségíí közös ügyekben. Természetesen nagyon fontos, nagyobb teher vállalását tárgyazó ügyekben — mint például építkezés, beruházás, stb. — a községeik képviselőtestületei külön gyűlésezzenek és határozzanak. Kétségtelen, hogy a községek életében a legfontosabb kérdések egyike, amelytől a községek jóléte és boldogulása függ, a községek háztartásának rendezése. A községek háztartásának rendezését célzó 1924. évi törvény a gyakorlati életben nem vált be és nézetem szerint annak további fenntartása a községi háztartások egyensúlyának felborulását idézné elő, miért is egy új törvény mielőbbi megalkotását a belügyi kormányzat legfontosabb feladatának tartom. (Helyes a jobboldalon.) Az 50 százalékos pótadó-megkötöttséggel működő községek nagyobb része, még az olyonok is, amelyek ez ido alatt beruházásokat nem eszközöltek, eladósodtak. A háború és az ezt követő évek viszonyai nem voltak alkalmasak arra, hogy a községek a hosszú há-