Képviselőházi napló, 1927. XXV. kötet • 1930. február 11. - 1930. március 12.

Ülésnapok - 1927-354

120 Az országgyűlés képviselőházának tam azt, hogy dupla a felelőssége, mert amikor hozzányúl a közigazgatási kerületekhez, a mai helyzetből kifolyólag és a legközelebbi választási esélyek szempontjából teszi ezt. En a benyújtott indítványok közül azokhoz az indítványokhoz csatlakozom, amelyeket Bródy t. képviselőtársam terjesztett be és ellene szavazok a szociáldemokratapárt kerületi beosztásának, amely megítélésem szerint messzebb áll az igazságtól, mint a Bródy t. képviselőtársam által beterjesztett indítvány. Elnök: Senki feljegyezve nem lévén, kérdem, kíván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Képviselőház! A magam részéről az előadó úr stiláris módosításához és Halász Móric t. képviselőtársam két módosításához tudok hozzájárulni, a többi módosításokat azonban nem tudom elfogadni. * Indokolásomat a következőkben vagyok bátor előterjeszteni. Bekezdések szerint megyek. Az első bekezdésnél Halász Móric t. képviselőtársam adott be indítványt. Ezt ő maga már kellően megindokolta. A második bekezdésnél kérem az eredeti szöveg elfogadását. Ezzel szemben Buday Dezső és Bródy Ernő t. képviselőtársaim adtak be indítványt. Buday t. képviselőtársam indítványa akképpen szól, hogy Csepel község teljesen csatoltassék Budapesthez, ellenben előadott beszédében még azt sem honorálta, hogy maga az állami kikötő területe csatoltassék Budapesthez. Székesfővárosi és állami érdekek fűződnek ahhoz, hogy a csepeli állami kikötő területe a székesfőváros területéhez csatoltassék. (Jánossy Gábor: A község megfelelő kártalanításával!) Azután majd rátérek erre is. Állami érdek is ez, nehogy egy kisközség nagy adminisztrációval kezeljen egy nagy vagyont képező területet, amelynek adminisztrációja és kezelése kell, hogy összhangzásba hozassék a székesfőváros érdekével, hiszen annak közelében fog felépülni a székesfővárosnak en gros vásárcsarnoka. Ennek a két érdeknek összeegyeztetése tehát csak úg;y lehetséges, ha az egész szabadkikötő területe és használata is egy kézben van, egy adminisztrációs területbe esik. Ez tette indokolttá és szükségessé ennek a területnek a székesfőváros területéhez való csatolását. Azzal, hogy Csepel község majd annak idején a székesfővároshoz csatoltassék, vagy más kapcsolatban nyerje el a maga elhelyezkedését, ez a törvény nem foglalkozhatok, mert hiszen a székesfőváros közigazgatásának megállapításáról szól ez a törvényjavaslat, más községek ügyeivel tehát egyelőre nem kíván ez a törvényjavaslat foglalkozni és nem is kívánhatott abba beavatkozni. Ami magát a kárpótlási részt illeti Budakeszi és Csepel községeket illetőleg, természetszerűleg máskép el sem képzelhető a dolog, — éh ez Bródy Ernő t. képviselőtársam indítványára vonatkozik — minthogy ez csak a községeknek, meghallgatásával történhetik. A székesfőváros letárgyalja ezt az ügyet, ha megállapodik, akkor ehhez a kormány és nem a belügyminiszter fog hozzájárulni, mert hiszen a csepeli kikötőnél más érdekeltségek is vannak, hogy csak egyet említsek, ott van a kereskedelmi érdekeltség. A kérdés nagyobb jelentőségű és így nem maga a belügyminiszter, hanem már a nagyobb nyomatéknál fogva is a kormány fog benne véglegesen dönteni. AÄ, hogy ez a kérdés azután a felek között bírósági és különösen közigazgatási bírósági eljárás tárgyává is legyen tehető, elvileg lehetet4. ülése 1930 február 14-én, pénteken. len. Mert hiszen ha a községi törvényt is veszszük, látjuk, hogy ilyen területi változtatásokat kizárólag kormányhatósági hatásíkörbe és részben természetesen törvényhozói hatáskörbe utalja. Ezek ellen semmiféle vonatkozásban eddig semmiféle törvény nem adott panaszjogot a közigazgatási bírósághoz. De elvi szempontból is lehetetlen, hogy ezekben a kérdésekben a közigazgatási bíróságnak bármiféle vonatkozásban is hatáskört biztosítsunk. Az 5. bekezdéshez Halász Móric t. képviselőtársam adott be módosító indítványt. Ezt — amint kijelentettem — elfogadom. Adtak azonb an be még Fábián Béla és Bródy Ernő igen t. képviselőtársaim is indítványokat, amelyekhez Szilágyi Lajos képviselőtársam is hozzászólt. Ezek az indítványok a közigazgatási kerületi és választói kerületi beosztásokra vonatkoznak. A mi elvi álláspontunk az volt, hogy azonos területek útján és alapján fedni kívántuk a közigazgatási kerületekkel a választó kerületeket. Nem a választókerület gondolatából indultunk ki elsősorban, hanem a közigazgatási kerület gondolatából és azzal, hogy törvényben kívánom ezt a kérdést rendezni, impulzust kívánok adni a székesfővároisnak, hogy evvel a kérdéssel minél előbb foglalkozzék. (Petrovácz Gyula: Helyes!) A <magam részéről a törvényben^ biztosított rendelkezési jogom alapján ezt a négy új kerületet azonnal életbe is kívánom léptetni, (Petrovácz Gyula: Helyes!) ha nem is mint végleges kerületeket, de mindenesetre kerületi elöljárói expositurák'kal addig is, amíg a megfelelő intézkedések ott meglehetők lesznek és a kérdés összes detailjaiban letárgyalható lesz. Téved tehát Györki igen t. képviselőtársam, aki azt hiszi, hogy mi a kerületi beosztást a választókerületek érdekében alkottuk meg. Ezt megalkottuk elsősorban adminisztracionális szempontból a polgárság érdekében, hogy mindenki a maga közelebbi körzetében juthasson el kerületi elöljáróságához. Es itt megjegyezni kívánom, hogy ezt az intézkedést, mint impulzust, biztatást és sürgetést kívántam a törvényjavaslatba felvenni a székesfővárossal szemben, hogy legalább az első lépés már ebben a törvényben megtörténjék. Ellenben a törvény biztosítja, hogy itt a törvényjavaslatban megállapított 14 kerületet a további idők során a székesfőváros szabályrendeletben módosíthassa, csökkenthesse vagy szaporíthassa is. Ezekbe a továbbiakba a törvényhozás már nem kíván beavatkozni, szabályrendelettel áll módjában a székesfővárosnak ezt a kérdést tovább fejleszteni és megoldani, amihez természetesen csak a belügyi kormányzatnak van fenntartva a jóváhagyási joga. A választókerületek kérdése mindig egyike a legnehezebb kérdéseknek, mert ebbe a kérdésbe mindig a politika játszik bele, ezt a kérdést tehát — hogy úgy mondjam — közmegnyug vasra alig lehetséges elintézni. Mi óriási nagy statisztikai anyaggal igyekeztünk ezt a kérdést megoldani. Törekvésünk az volt, hogy a szélsőséges aránytalanságokat eltüntessük. Ezt a törekvést a magam első javaslatában is méltóztattak látni. Azzal pedig, hogy hozzájárultam ahhoz, hogy az egyes nagyobb kerületek, a 30.000-ren felüli választókkal bíró kerületek több bizottsági tag választásával honoráltassanak, ez az aránytalanság még jobban eltűnik. (Petrovácz Gyula: Ügy van!) Nem egyedül álló példa ez a kerületi beosztás, hanem majdnem az egész világon így van, mint nálunk, egy4két szórványos esetet kivéve. Nem tagadom, hogy ott, ahol a szoeiáldemokratizmus kerül uralomra, meg van a törekvés a matematikai arányosításra, ezt az arányosítást keresztül is viszi, ezt a teljes arányosítást