Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-311

258 Az országgyűlés képviselőházának Arra kérem az igen t. képviselő urakat, hogyha nevek megnevezése nélkül fel is méltóztattak hozni ezeket az eseteket, ne méltóztassék abból a körülményből, hogy valaki bizonyos rangot visel, vagy akár abból is, bogy esetleg annyi-amennyi nyugdíjat élvez, rögtön vagyoni helyzetére nézve is következtetést vonni. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy talán egy osztályt sem sújtott az értékpapírok elértéktelenedése annyira, mint éppen a fegyveres erő tagjait, akik tudvalevően kauciókötelesek voltak akkor, amikor házasságot kötöttek. (Ügy van! Úgy van!) Ez a kaució, sajnos, elértéktelenedett, mégpedig elértéktelenedett nálunk és mivel ezek a depozitumok nem tisztán itt voltak, hanem a monarchia többi részében is, elértéktelenedtek a monarchia többi részében is. Az illetők vagyonukat elvesztették. (Pakots József: Hát a hadikölcsönösök?) Nem azt mondtam, hogy a hadikölcsönöket nem vesztették el, mert ezek a tisztek nagyobbrészt hadikölcsönt is jegyeztek. (Gál Jenő: De a polgárok is!) Szóval bizonyos állami kényszerítés folytán kellett nekik azokat a házassági kauciókat értékpapírokban elhelyezniük, s ennek következtében a legnagyobb vagyoni romláson mentek keresztül. Az a különbség mindenesetre meg volt köztük és a polgári társadalom tagjai között, hogy nekik éppen katonai foglalkozásuknál fogva nem volt módjukban semmiféle enyhítést elérniök és kaucióikból ingatlan vagy ház vételével nem sikerült valorizálniuk semmit. Méltóztassék tehát figyelembe venni ezeket a körülményeket is, amelyek szintén figyelembe jöttek ezeknél az adományozásoknál. De ne is méltóztassék irigyelni azt, ha közülök néhányan kaptak ilyen jogosítványt, (Pakots József: Csak kifogásoltam!) hiszen azok között néhányan akkor kaptak ilyet, amikor annál a szomorú körülménynél fogva, hogy nem minden utódállam tett eleget nyugdíjfizetési kötelezettségének, éppen ezzel az expedienssel kívántunk segíteni az átmeneti időben. Ne méltóztassanak kérem kívánni, hogy ezekbe a szerzett jogokba és utólag belenyúljak (Pakots József: En csak a rendszert kifogásoltam.) azért, mert időközben ezenfelül egy kis nyugdíjhoz vagy kegy díj hoz is jutottak. Ezek úgyis lassan rendeződni és tisztázódni fognak az idők folyamán. Én mindenesetre az imént mondott keretek között kívánom a reám ruházott jogot a jövőben gyakorolni. (Helyeslés a jobboldalon és a közében.) Elnök: A tárgyalást befejezettnek nyilvánítom. A 11. címet, mint meg nem támadottat elfogadottnak jelentem ki. Következik a 12. cím. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a cím szövegét felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa a 12. címet, amelyet a Ház észrevétel nélkül elfogad. — Olvassa a 13. címet.) — Várnai Dániel! Várnai Dániel: T. Ház! (Zaj. — Halljuk! a jobboldalon.) Abból az alkalomból kifolyólag, hogy végre ebben a címben az igen t. miniszter úr a csepeli állami vízművek kiegészítésére és továbbfejlesztésére felvett 220.000 pengőt, mint ennek a vízműkifejlesztés költségeinek első részletét, legyen szabad bizonyos körülményeket az igen t. miniszter úr figyelmébe ajánlani. A múlt esztendőben a csepeli állami vízműtelep nem tudta ellátni megfelelő vízzel azokat a községeket, amelyeknek vízellátására szerződése van. Éppen ebből kifolyólag határozta el magát a minisztérium a csepeli állami vízműtelep kifejlesztésére. A kutakat azonban, amelyeknek építését az idén megkezdik, nem fogják tudni .1. ülése 1929 június 13-án, csütörtökön. idejekorán működésbe helyezni, a nyáron ezek a kutak még nem fognak működni. En tehát már most tiszteletteljesen ajánlom a miniszter úr figyelmébe azt, hofy menjen elébe a dolognak, hogy az a katasztrofális vízinség, amely tavaly sújtotta különösen Pesterzsébetet és Kispestet, az idén ne ismétlődjék meg. Több vizet, mint tavaly, az idén sem fog tudni adni, azonban előzetes szigorú intézkedésekkel a víz pazarlását meg lehet majd^ szüntetni. Az erre vonatkozó rendelet kiadását én már most szükségesnek tartom, mert azok a kánikulaidők, amelyek tavaly voltak, az idén is be fognak következni. Másrészt pedig a miniszter úr megengedi nekem, én igen drágának r tartom azt az árat, amelyet a csepeli állami vízműtelep a víz köbméteréért kér. Ügy tudom, 14 fillért kér. Ez igen sok. Tudom azt is, hogy most újabban szerződéseket kell kötni az érdekelt községekkel, úgy tudom, Csepel község is bele akar kapcsolódni a hálózatba, szóval új szerződéseket kell kötni Csepellel, Pesterzsébettel és Kispesttel. Kérem a miniszter urat, legyen engedékenyebb ezeknél a tárgyalásoknál és ne akarjon profitálni olyan szolgáltatásokból, amelyeket az állam köteles bizonyos szociális szempontok szerint is gyakorolni s amelyeknél köteles inkább szociális szempontokat figyelemmel kísérni és szemmel tartani, mint a nyereség szempontjait, annál is inkább, mert hiszen ennek a csepeli vízműtelepnek fenntartása az eddigi költségekből is teljesen kielégítődik és lehetségessé vált. Másodszor ennél a címnél legyen szabad a miniszter úrnak figyelmébe ajánlani azt a kérdést, amelyet már tegnap is itt felemlítettem. Nagyon sajnálom, de azt kell mondanom: a miniszter úrtól a Ház még nem szokta meg eddig, hogy olyan kérdésekre, amelyeket megfelelő komolysággal és tisztelettel figyelmébe ajánlanak, hallgatással mellőz. A kormánynak egy-két tagja cselekszi ezt állandóan; nagyon kérem az igen t. miniszter urat, ne kövesse ezen a téren a kormánynak bizonyos tisztelt tagjait. Felemlítettem azt, hogy Kispest kérte a Wekerle-telepre fordított közigazgatási költségeinek megtérítését. Kértem, hogy a miniszter úr vizsgálja meg úira ezt a kérdést, erre azonban tegnap sem kielégítő, sem semmiféle választ nem kaptam. Ma újra csak ezt akarom a miniszter úr figyelmébe ajánlani. Az 1929. évi kispesti költségvetés értelmében Kispest ebben az esztendőben 408.000 pengőt fog Wekerle-telep adminisztrálására fordítani, ennek fejében Wekerle-teleptől visszakap 179.000 pengőt, a ráfizetése 230.000 pengő lesz. A miniszter úr engedje meg nekem újra annak megjegyzését: nem kí

: vánhatja viszonylag is és más tekintetben is gazdagés hatalmas állam ettől a szegény községi háztartástól, hogy ilyen ráfizetést eszközöljön egy olyan telepre, amely az állam, illetőleg a pénzügyminisztérium tulajdonába tartozik. Ismételten kérem a miniszter urat, foglalkozzék ezzel a kérdéssel és igyekezzék Kispestnek egészen jogos kérelmét megfelelő módon kielégíteni. Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kíván szólni, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr óhajt nyilatkozni. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Ház! A Wekerle-telepi vízművek, illetőleg a csepeli vízművek, amelyek egyszersmind Kispest vízszükségletét is ellátják, mint expozémban voltam bátor jelezni, nem szolgáltatnak elég vizet, ennek folytán a telep kibővítése szükséges. Errenézve az előmunkálatokat már régen elrendeltem, sajnos azonban, azon a helyen, ahol a je-